Kultúra

2008.10.27. 03:29

Ünnepi és katartikus

<b>Szombathely</b> - Lírai szerzemények két felvonásban - ily módon hirdette aktuális, a negyvenedik születésnapjához kapcsolódó turnéját hazánk első számú rockzenei ikonja, <em>Ákos</em>.

Gyuricza Ferenc

Az előadássorozat ezúttal elkerülte Zalát, hozzánk legközelebb Szombathelyen láthattuk.

Az igazság az, hogy Ákos egy kicsit becsapott. Mert a plakátokon olvasható beharangozó csak részben felelt meg a valóságnak, a lírai szerzemények - például az előadás kezdetén bemutatott Helló - mellett a gitáros-énekes repertorájából olyan jól ismert rockstandardek is előkerültek, mint a Majom a ketrecben vagy éppen az Ikon. Ez kifejezetten jót tett a koncertnek, hiszen elűzte azt a félelmet, hogy miként lehet lírával izgalmasan kitölteni egy két felvonásra bontott, stílszerűen negyven szerzeményt felvonultató jubileumi exkluzív dalestet.

A szombathelyi előadás annak ellenére is ünnepélyesre sikerült, hogy a turné többi állomásával ellentétben nem színházban, hanem a Savaria Arénában került megrendezésre. A hangulatot a díszlet és a szmokingba (Ákos szavával élve: pingvinjelmezbe) öltözött zenészek alapozták meg, a lelket mégis a dalok és az újszerű, alapvetően zongorára, két dal esetében pedig tangóharmonikára hangszerelt - mind a két hangszeren Czomba Imre játszott - előadásmód érintették meg. A repertoárra vett szerzemények közt több olyan is szerepelt, amely élőben régóta nem volt hallható - ezek közé tartozott a Nagyvárosi angyal vagy az Új világ, illetve a tangóharmonikára áthangszerelt régi Bonanza-nóta, a Nem ér semmit a dal -, de a Tarzan című rajzfilm magyar nyelven előadott betétdalát is bevállalta Ákos egy kedves kommentár kíséretében.

Apropó, kommentár. A színházi program arra is lehetőséget teremtett, hogy az énekes minden eddiginél többet sztorizzon.A dalokat élvezetes és a kulisszatitkok mögé is betekintést engedő történetekkel vezette fel, de az is kiderült, hogy humorérzékkel bír. Ez is arra késztet, hogy a koncert helyett az előadás kifejezéssel illessük a produkciót.

A jubileumi dalest nem lírai, hanem ünnepélyes és katartikus pillanatokkal teli volt. Ahol a taps az élmény hatására olykor csak nehezen szakadt fel. Talán tavasszal Zala is részesül belőle.

Ezek is érdekelhetik