Zalaszentjakab csendes, üdülésre is lehetőséget kínáló háttérfalu

- Honnét származik a Szent Jakab elnevezés? – kérdezem Molnár József polgármestert, aki, a „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” sorozatunk házigazdájaként Ritecz Péter alpolgármesterrel és Varga József falgondnokkal vár az önkormányzatnál.

– Ezt egyelőre nem sikerült kideríteni – mondja. A legrégebbi írásos forrás, egy 1329-ben készült irat Zenthjakabon említi Szentjakabi Pál fia Istvánt és Chernel fia Istvánt, valamint Jakabot. Egyházáról viszont még előbbi, már 1311-es az említés. A zalavári apátságban 1455-ben fellelt oklevél szerint, viszont már csak kápolnája lehetett. A Szentjakabon született oklevelet a récsei plébános állította ki özvegy Kaczor Dávidné végrendeletéről, amelyben az a szentjakabi egyházra ezüst poharakat hagyott. A tanuk közt szerepelt a komári pap, s világiak is. Ebből arra lehet következtetni, hogy ekkor már nem volt itt parókiás egyház, csak kápolna, mert különben, az aláírók között szerepelt volna az itteni pap neve is. Arra is van adat, hogy 1514-ben „királyi ember” volt Szentjakabi András és György, továbbá, hogy a Chernel család birtokát 1560-ban Chernel György lánya örökölte.

A falut a török korán elpusztította, nem települt újra, sok-sok évig még a nevét sem említették, 1644-ben is csak puszta faluról olvasható a levéltári adatokban. A környéket benőtte az erdő, s csak 1750-től bukkan fel újra Zalaszentjakab az adóösszeírásokban.

-A falunak nincs régi, műemléki védettségű épülete. Van egy harangtornyunk, s egy viszonylag új templomunk, de ezek az 1900-as években épültek. Még élnek a faluban olyan emberek, akik hitelesen beszélhetnek ezek létrejöttéről. Szeretném, ha ők elmondhatnák történetüket a riportban, hogy megőrződjenek, s elmondhassuk a faluba érkező látogatóknak – mondja a polgármester, akivel a nyolcvanas éveiben járó Varga Ferencet keressük fel. Az ő édesapja építette a harangtornyot. Róla köztudott volt, hogy aki bajba került azon segített. Például természeti katasztrófáknál, viharoknál, árvizeknél, s egyéb megpróbáltatásokkor is.

-Az apám 1916-ban, tizennyolc évesen vonult be katonának és a keleti frontra került, parasztgyerekként lövegbemérő lett, megtanították számolni, alkalmazni a sinust és a cosinust, mert ezek tudása kellett a lövegek célzásához. Szerencsésen érte meg a háború végét, gazdálkodott. Megválasztották bírónak. A főbíró azt mondta, olyan ember kell, aki másokkal is törődik, s az én apám ilyen ember volt. Amikor a bíró választás volt, azt kérte, az elesett bajtársai emlékére építhessenek egy harangtornyot. Ehhez adta a területet, vállalta, hogy állja a bekerülési költségek tíz százalékát. A harangtorony 1935-ben épült meg, apám 1947-ig volt bíró – emlékezik Varga Ferenc.

-A tornyot pályázati segítséggel 2016-ban újítottuk fel, ekkor rendeztük az épület telekkönyvi bejegyzését, ugyanis egészen addig Vargáék telkén állt a torony, s pályázni magáncélra nem lehetett – teszi hozzá Molnár József, akivel, a templom 1986-os építésében oroszlánrészt vállaló, s szintén a nyolcvanas éveit taposó Herman Lászlóhoz is bekopogtatunk.

- Hosszú évekig próbáltunk templomot építeni. Az alapokhoz szükséges vörös kövek évekig hevertek az ótemetőben, mire elkezdődhetett a munka. Addig a régi iskolában voltak a misék, illetve átjártunk a miháldi templomba. Dr. Schuster Lajos esperesnek nagy nehézségek közepette sikerült engedélyt szerezni a templom létesítéséhez, aminek először nem is lehetett tornya. Amikor a régi temetőt eldózerolták és kijelölték az alapok helyét megnéztem és láttam, az úgy nincs jól. Elmondtam a meglátásomat és több méterrel odébb jelölték ki az alapok új helyet. Sokat dolgozott a falu a templomért – mondja Herman László.

A falu utcáit járva szembeötlőek az igényesen felújított régi házak, s az új építésű, olykor merész színezésű porták, s az élénk virágú parkok.

- Zalaszentjakab csendes, amolyan üdülésnek is megfelelő háttérfalu voltát sok külföldi is észrevette. Huszonegy német család vásárolt magának ingatlant, s újított fel régi portákat. Hallom, hogy sok helyen vettek külföldiek házakat és évek óta feléjük sem néznek. Nálunk ilyen gond nincs, sőt, többen életvitelszerűen is itt laknak, mások helyieket bíznak meg a portáik gondozásával. A vasúti mentén lévő parkban sokan megállnak pihenni, s gyönyörködnek a virágainkban, amelyek a saját neveléseink. Az önkormányzat a közmunkásaival virághajtatással is foglakozik. Tizennégyezer parki virágot nevelünk a fóliasátrinkban. Jégvirágot, begóniát, bársonyvirágot, muskátlit, újabban ziniát és így tovább, többféle virág illetve levélszínben. Úgy négyezret kiültetünk a faluban, a többit eladjuk. Ezt a virágözönt észreveszik az átutazók is – mutatja a virág fóliasátrakat Molnár József.

Hogy milyen ellentmondásos a világ fejlődése, jól látszik Zalaszentjakabon. A vasút fellendítette a falu tehetősségét. Amikor 1866-ban elkészült a vasútállomás, a környékről, Miháldról és Galambokról is ide jártak az utazni vágyók. A Kanizsára járó diákok, a piacozók, ide hordták az árukat, farönköket, s más terményeket a gazdálkodók. Sőt, az állomás közelében fűrésztelep is létesült. Az 1960-as években új vasútállomás épült raktárakkal, rakodó vágánnyal. Azóta a közúti szállítás óriásit fejlődött, ma üresen kong az állomás. Megépült az autópálya, viszont ez érintetlenül elhalad a falu mellet, mert nem építettek csomópontot, le és felhajtót, pedig ez tervben volt a falu mellett.

- Szerettünk volna egy csatlakozást, ehhez a terület kisajátítása meg történt, de hiába van itt Zalakaros, s az sem számított, hogy Zalaszentgróttól Somogyig erre megy az észak-déli út, nem kaptuk meg az autópálya csatlakozás lehetőségét. Ez ugyan olyan fejlődést hozhatott volna a falunak, mint egykor a vasút. Mondom is az ország keleti részében élő érdeklődőknek, hogy amíg ti onnét hozzánk elértek, addig, innét indulva már a tengerparton lennétek. Ezt az autópálya csatlakozási álmunkat nem adjuk fel – mondja Molnár József.

A világ fejlődési anomáliáinál maradva, a zártkertekben történt változást is meg kell említeni. A jakabiak mindig is a miháldi, illetve a nagyrécsei zártkertekben gondozták szőlőiket. Közülük a nagyrécsei Rózsa hegyet nézzük meg, ahol néhány évtizeddel ezelőtt még négy család lakott is. Mostanra eltűntek a szőlők, sőt egy sor pincét is lebontottak. Helyettük, ahol csak lehetséges, nagyüzemi növénytermesztők vették át a földek művelését. Elhagyott pincék, gyümölcsösök, kutak árválkodnak. A kőkereszt karjai is letörtek, csak a Krisztus törzse és a feje maradt a betonoszlopon.

- Ez már a ma valósága. A gerincen turistaút vezet, a kút beton kávájára turistajelet festettek. Galambok felől erre mennek tovább Miháld és Pat felé a lovasok, a bakancsos turisták. Örülünk, ha betérnek a faluba és megállnak a presszónál, vagy a parkban. Igyekszünk szép környezetet teremteni számukra, hogy lássák, vendégszerető a környezetükre igényes emberek lakják Zalaszentjakabot, s örülünk, ha nálunk letelepedni szándékozó érdeklődőkkel találkozunk. A falusi csok talán segít ezen – köszön el Molnár József.