Misefa tavával, kastélyával, rendezvényeivel vonzza vendégeit

A látvány felveszi a versenyt bármely vízparti üdülőhelyével. Mindez az utóbbi évtizedek eredménye, hiszen az 1980-as évek előtt nem létezett még a tó, s az út menti házak sem álltak. Misefa akkor még nem ért össze Nagykapornakkal, kis település volt a Pókaszepetk – Zalaszentmihály – Pacsa felé vezető út mentén.

- Ma már történelem az akkori döntés, ami alaposan megváltoztatta a falu arculatát. Misefa és Kapornak között kilométernyi távolság volt, ezen a szakaszon a nyolcvanas évektől kezdődött el a társas és családi házas építkezés, s kilencvenre a két falu teljesen összeépült. Közös Nagykapornakkal a tó, amely az út mentén húzódó Foglár patak medrére épült, s a víz felületének jó része kapornaki közigazgatási területen fekszik. Misefa önkormányzata a kapornaki körjegyzőséghez tartozik, az élet minden területén szorosan kötődünk Nagykapornakhoz. Ott van az iskola, az óvoda, a benzinkút, a gyógyszertár, a nagyobb üzletek, s nagyon sok rendezvény minket is érint – mondja Sifter Róbert Misefa polgármestere, akivel, valamint Kovács József falugondnokkal, önkormányzati képviselővel a „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” projektünk részeként, a misefai Közösségi Házban találkozunk. Vendéglátóink büszkén mutatják a pályázati segítséggel felújított közösségi létesítményt, ami tavaly készült el. Egy régi nagy parasztházat varázsoltak újjá, s ebben kapott helyet a fagerendás nagyterem, a könyvtár, továbbá a szociális helyiségek.

Misefa történetéről sok mindent nem jegyzetek föl az elmúlt évszázadokban, annyit viszont tudni, hogy a falu a 13. században keletkezett, első említése 1352-ben Myxefolva volt. A helyi szájhagyomány szerint a falu neve onnét ered, hogy a falunak nem volt temploma, s egy nagy diófa árnyékában tartották a miséket, ezt a fát nevezték „misefának”. A faluban egy téglából épített harangtorony áll, s egy kastély, amit a 19. században a misefai Fábiánics Ignác királyi főtanácsos és főjegyző építtetett. A kastély körül volt a major, ami viszonylag önálló falurész volt hajdanán. A gazdasági épületeket a második világháború után lebontották, s új házakat építettek az erre lakók. Most három részből tevődik össze Misefa, a régi faluból, a már említett új sorból, s a majori részből, de ezt így már nem nagyon különböztetik meg.

- Sőt, nyitottunk egy új utcát is az újsor mögött, amelyben még tizenkét közművesített házhely eladó. A falu lakossága évek óta viszonylag stabilnak mondható, 290-300 között mozog, ezért is nem voltunk bent először a falusi csokban, amit aztán korrigáltak, s az itt lakók, vagy az ide települni szándékozók is élhetnek a lehetőséggel. Sajnos, kevés gyermek születik a faluban. Misefa közel Egerszeghez jó helyen fekszik, sőt a közlekedési lehetőségek tovább javulnak. Mögöttünk vezet majd el az új, négysávos, az autópályával összekötő autóút, aminek a szomszédos Nemesrádónál lesz a felhajtója, így Misefa továbbra is megmarad csendesnek mondható, üdülőjellegű falunak a gyönyörű táji kínálatával – véli Sifter Róbert. Hozzáteszi, az új út úgy kerüli el a falut a mögöttük emelkedő szőlőhegy másik oldalán, hogy zártkerteket nem kell emiatt kisajátítani, sajnos ezek művelésével a többség egyébként is felhagyott, a természet lassan visszafoglalja a kerteket. A tó fölött emelkedő szőlőhegy meg nem misefai terület, Nagykapornaké, viszont a jó feljárati út a misefai kastély mellett vezet fel, s ezt az utat annyira védték, hogy a nehéz gépjárművek elől sorompóval is lezárták.

- Ma már nem is járnak erre a nehéz gépek, viszont kocsival, vagy gyalog sokan feljönnek ide, hogy gyönyörködjenek a tájban – mondja Kovács József, aki a falu kisbuszával visz fel minket a hegyre. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, az innét látható táj talán az egyik legszebb Zala megyében. Lábunk alatt, a völgyben Nagykapornak a kéttornyú templomával, Misefa a tavával, a völgy mögött emelkedő szemközti dombokkal bámultba ejti a szemlélődőt. Innét jól kivehető a kastély mellett húzódó négy hektáros, fiatal arborétum is, amelynek fenyői üde színfoltok a tájban.

- A kastélyt az itteniek Bosnyák kastélynak hívják, mert ő volt az utolsó tulajdonosa, pedig azt valójában Fábiánics Ignác építtette, majd Bosnyák Gézáé lett, aki az Első Magyar Takarékpénztár egyik alapítója volt. Felkeresett bennünket egy hölgy, aki azt állította, hogy ő Fábiánics unoka. Azt mesélte, hogy amikor Fábiánics már nagyon öreg és beteg volt, a Bosnyák Géza, aki alkalmazottja volt, átjátszotta magának a kastélyt. Eljött a temetőbe is, ahol még áll a Fábiánics kripta, igaz megdőlt az obelixe. Azóta a nem láttuk a hölgyet – mondja Kovács József, aki sok helyi történet tudója, s alakítója is.

A kastély mostani tulajdonosa Debreczeni László, az Apostol együttes alapítója és felsége, Katalin asszony, aki lehetővé tette az épület megnézését és fotók készítését. A kastély külső homlokzatát most festik át, de belül gyönyörű termek várnak. Szép az épület boltozatos pincéje, amin nagyobb rekonstrukciót nem is kellett végezni a felújításkor. A kastély után bejárjuk az arborétumot, amelynek telepítésében annak idején az önkormányzat is részt vett.

- Vagy négy évig kaszáltam a kertet géppel annak idején. Magyarország minden növénye, s az egyes földrészek jellegzetes fái is megtalálhatók a kertben, vagy százhúsz féle csemetét ültettünk el – mondja Kovács József, s a polgármesterrel megkeresik azt a tölgyet, amelyet Sifter Róbert édesapja emlékére ültettek. A tölgy már nagyot nőtt, legalább négyszeres embermagasságú, egészséges és szép koronájú.

A kastély előtt egy kör halastó tálható kis szigettel, amelynek belső partján több mint százéves platánfák állnak, középen pedig egy betonozott szabadtéri színpad foglal helyet.

- Ezt egy ünnepi eseményre építtette annak idején Fábiánics Ignác. Azt mesélték a majorban dolgozók, hogy a tóban úszkáló halakra lőttek célba az urak flóbert pisztollyal. Ma kedvelt esküvői hely a szigeti színpad. A lányaim esküvői szertartásai is itt voltak – említi Kovács József, aki a híres misefai parasztolimpiának is a fő szervezője.

-Az idén lesz a huszadik olimpiánk. Az elsőn öt csapat vett részt: Nagykapornak, Orbányosfa, Bezeréd, Padár és a miénk. Ahogy teltek az évek úgy szaporodtak a csapatok. Volt, amikor már 14 csapat versenyzett. Egyszer abba akartuk hagyni, de nem lehetett, a lakók követelték a folytatást. Mostanra két napos lett a rendezvény, nagyon sokakat mozgat meg ez az esemény, alig férnek el az utók ilyenkor a faluban. Az idén mindenkit meghívunk, aki eddig szerepelt az olimpián. Húsz éve kezdtük, aki akkor ötven éves volt, ma már hetven. Mindenféle ötletes versenyszámot találunk ki az egykori paraszti munkákból. Van szalmabála hajtás, Toldi rúdja emelés, szalmahúzóval célba dobás, gumicsizma elrúgás, szögbeütés, ahol még az ács is úgy mellé trafál a szegnek, hogy abba hiba nincs – meséli József.

- Ilyen az életünk, amink van, azt szeretnénk megmutatni mindenkinek. Ha a szerencse is mellénk szegődik, akkor talán a tavunk sem szárad ki, az utóbbi csapadékos évek segítettek, mert volt, hogy harmadára csökkent a vízfelület a szárazság miatt. Most a gát megerősítése folyik, közösségi összefogással. Pályázni ehhez nem nagyon tudunk, mert napijegyezés nincs, ehhez halőr, s egyéb feltételek kellenének, így a 35 tagú horgász egyesületre hárul a feladat. Szeretnénk, ha az arborétumot többeknek megmutathatnánk, például az iskolás osztályoknak is. Szóval, nyitottak vagyunk minden jóra, vendégszeretetünk jele a parasztolimpiánk népszerűsége – köszön el Sifter Róbert.