Isis istennő meg a dobostorta – Egy busznyi zalai a múzeumok éjszakája kiemelt helyszínén

A Göcseji Múzeum ugyanis, mivel az ősszel induló felújítás miatt átmenetileg épület nélkül maradt, kirándulásra invitálta híveit. Az ötlet belesimult a múzeumok éjszakája idei koncepciójába, hiszen az utazás és a digitalizáció volt a vezértéma. Buszra szálltunk hát, s már útközben okosodtunk, hiszen Eke István régész, térinformatikus számba vette a históriai érdekességeket, köztük említve a vasvári domonkos-múzeumot, valamint a sorokpolányi Kolos-kastélyt. Utóbbiról megtudtuk, évente mindössze egy napon látogatható, az idei dátum: július 27. A továbbiakban a múzeum részéről Megyeri Anna, Sümeginé Horváth Anita és Szényi Krisztina gondoskodott szellemi épülésünkről.

Szombathely mint kiemelt helyszín számos attrakcióval készült, aminek csak töredékéből volt módunk mintát venni. Kulturális kalandozásunk a Borostyánkő út mentén álló Iseumban indult, ami jelen formájában 2011-ben nyitotta meg kapuit a közönség előtt. Az újjáépített Isis-szentély a harmadik legnagyobb (az alexandriai és a római után) a hasonló építmények sorában, a rekonstrukció teljességét tekintve pedig páratlan. A templomot egykor fedett oszlopcsarnokok övezték, ezek helyén 21. századi anyagokból emeltek kiállítóhelyeket, jelentős vitát indukálva építészberkekben. A kiállításban parányi krokodilmúmiától kezdve a korabeli varázslatok leírásáig számos érdekesség kínálkozik, s persze megcsodálhatjuk a fennmaradt szobrokat, domborműveket, oszlopfőket is. Közben a Savaria Szimfonikus Zenekar kamaraegyüttese muzsikált, egyebek mellett Gershwin Porgy és Bess című operájának örökzöldjeit megszólaltatva. A szentélyben különleges élmény várt ránk, vetítéssel, gomolygó füsttel, zenével aláfestve maga Isis istennő jelent meg a szertartások összes kellékével, a padló, illetve a posztamens rejtekéből előbukkanva. A spirituális hangulat azt a mitikus világképet volt hivatott felébreszteni, ami meghatározta az ókor emberének gondolkodását.

Földi örömök következtek eztán, a Smidt Múzeumban ugyanis Egy szelet Szombathely címmel nyílt kiállítás a város cukrászdáinak és kávéházainak történetéből, s az illő környezetben a tarokk-kártya rejtelmei is felidéződtek. A program tán legnagyobb érdeklődést kiváltó előadása a tradicionális magyar cukrászsütemények elkészítésének fortélyairól (dobostorta, zserbó, minyon, Rigó Jancsi) szólt. A múzeum udvarán egy villamoskocsiban (1974-ig járt villamos Szombathelyen) meg is kóstolhattuk őket.

A képtár következett, ahol válogatást láthattunk a gyűjteményből (Derkovits, Ámos Imre, Fehér László stb.), életműkiállítást Schrammel Imrétől, kamaratárlatot a 30 alattiaktól, a főiskola vizuális tanszékének diplomázói pedig a beszédes, „Ugródeszka, sekély víz” címmel ajánlották tárlatukat.

Zárásként a Savaria múzeum homlokzati fényfestését csodáltuk, azon sajnálkozva, hogy a nyolc helyszín kínálatából csak morzsákat sikerült felcsipegetnünk. De mit tehetünk, ez volt az év (majdnem) legrövidebb éjszakája…