A Tanácsköztársaság Zala megyében

Zalaegerszegen a hatalomváltás csak március 24-én történt. Ekkor a vármegyeház dísztermében gyűltek össze a város és a vármegye addigi és új elöljárói. Először Briglevics Károly kormánybiztos-főispán emelkedett szólásra és jelentette be lemondását. Felszólította a tisztviselőket, a tisztikart és minden embert, hogy tömörüljön egy táborba, mert a hazát meg kell védeni a „proletariátussal az élen, mert csak ez van hivatva az ország megmentésére”.

Ezután a Zalaegerszegi Munkástanács vezetője, Vigh István szociáldemokrata párttitkár vette át a szót, aki bejelentette a háromtagú direktórium megalakulását, amelynek a tagja Vigh mellett Varga Gábor ács és Dandy Ferenc nyomdász lett. Ezután a közalkalmazottak letették az esküt, és az ünnepélyes hatalomátvétel az utcán folytatódott, ahol már hatalmas tömeg várta őket. Elöl álltak a Szociáldemokrata Párt tagjai, a szervezett munkások, valamint a vasutasok, a köz- és magán­alkalmazottak. Ugyancsak itt álltak a különböző katonai és karhatalmi alakulatok tagjai: a rendőrség, a csendőrség, a fogházőrök, valamint a nemzetőrök és a huszárok. A kordonon kívül állt a „közönségnek az a része, amely nem tartozott a szocialista párthoz”, mögöttük pedig lovas rendőrök és huszárok egy-egy szakasza. A gyűlésen a biztonság kedvéért három géppuskaállást is kialakítottak, melyek közül az egyiket a rendőrség, kettőt pedig a nemzetőrök felügyeltek.

Külön érdekességként megemlíthetjük, hogy a belső körben jelen volt még egy nagyobb csoport, az „orosz gárda, hatalmas vörös zászlóval, rajta Lenin és Trockij arcképével”. Ők a Zalaegerszeg-Pózva területén lévő hatalmas első világháborús fogolytábor orosz katonái voltak, akik nem tudták vagy akarták elhagyni a tábort, és most támogatták az új hatalmat.

A téren Dandy Ferenc nyomdász jelentette be a hatalomváltást, amit „zúgó éljenzés fogadott”. Ezután néhány beszéd hangzott el, majd a tömeg meghallgathatta a munkásdalárda indulóit, s ezzel az ünnepélyes hatalomátvétel a megyeszékhelyen be is fejeződött.

Nagykanizsán már korábban, 22-én lezajlott a hatalomváltás. Ennek az az oka, hogy a város élén Sneff József személyében már addig is szociáldemokrata párttitkár állt mint kormánybiztos. Az események egyébként Nagykanizsán is hasonlóan történtek. Itt a Fő téren összesereglett tömegnek egy budapesti kommunista kiküldött foglalta össze az elmúlt napok eseményeit, majd Sneff tartott beszédet. Itt is megalakult egy háromtagú direktórium, amelynek a tagja Sneff mellett Brónyai Lajos nyomdász és Bárány József lett. A megye élére pedig egy Budapestről küldött régi szociáldemokrata párt­aktivista, Erdős Márkus nyomdász került mint kormánybiztos.

Érdekesen alakult azonban a megye helyzete. Zala ugyanis a két város, Zalaegerszeg és Nagykanizsa rivalizálása miatt már 1919 februárjában kettészakadt, és ez a helyzet a Tanácsköztársaság idején is fennmaradt. Mindkét direktórium – a zalaegerszegi és a nagykanizsai – magát nyilvánította a megye irányító szervének. A zűrzavaros állapotot jól tükrözik a március végén történt események. Március 25-én a nagykanizsai direktórium közölte, hogy Vágó Béla belügyi népbiztoshelyettestől felhatalmazást kapott a megye irányítására. Másnap azonban újabb rendelet jött Vágótól, amelyben az előző rendeletét visszavonta. Ennek hatására a két direktórium végül a megye kettéosztásában állapodott meg, amit a Tanácsköztársaság kormánya április 11-én szentesített. Így a Nagykanizsa-központú Dél-Zalához hét, a zalaegerszegi Észak-Zalához pedig öt járás került.

Az új hatalom legfontosabb változtatása az volt, hogy a régi tisztviselők mellett beosztott direktóriumi küldöttek, bizalmiak tevékenykedtek, politikai ellenőrzést gyakorolva felettük. Így például a zalaegerszegi polgármesteri hivatalhoz, Czobor Mátyás polgármester mellé egy kommunista érzelmű ügyvédet, a zalaegerszegi járási főszolgabíró mellé pedig egy kőművest osztottak be.

Április 7-én tartották a megyében a tanácsválasztásokat, amely – nem meglepő módon – a munkáspárt elsöprő győzelmét hozta. A szavazás a munkásság mozgósításával a hivatalosan jelölt, kommunista érzelmű személyek megválasztásával zajlott le, s ezzel a városok, a járások és a községek élére is a választott tanácsok kerültek.

Zala megyét a vörösterror elkerülte, de a fegyveres összetűzéssé fajuló nagybakónaki incidenst ki kell emelni. A faluban agitáló szocialista küldötteket ugyanis a helyiek elzavarták, a falusi direktórium elnökét pedig lemondásra szólították föl. Segélykérésükre május 23-án 40 fős vörös őri alakulat nyomult a településre, melynek egyik tagja egy helybeli gazdát jelentéktelen szóváltás után agyonlőtt. Az esemény hatására a falusiak félreverték a harangot, és vadászfegyvereikkel felfegyverkezve megfutamították a vörösöket. Május 25-én Szombathelyről és Sopronból érkező 200-300 fős katonai egység zárta körbe a települést, ahova közben a környező falvakból is érkeztek fegyveres ellenállók. A támadók elfoglalták a községet, de a harcban az egyik vöröskatona elesett. Az alakulatot vezető nagykanizsai vádbiztos ezért megtorlásként 22 személyt letartóztatott, s közülük három főt, két csapi és egy nagybakónaki gazdát halálra ítélt, akiket még aznap Nagykanizsán ki is végeztek.

A tanácshatalom bukása végül augusztus elején egy gyors katonai hatalomátvétellel zajlott le. Augusztus 3-án egy páncélvonat gördült be a zalaegerszegi állomásra, amelyről a székely hadosztály katonái ugráltak le. Lefegyverezték a vörös alakulatokat, és visszaállították a régi közigazgatást.