A robotika szakkörben soha nem kell fegyelmezésre pazarolni az időt

Kétszer két óra robotika

A teskándi Csukás István Általános Iskolában is heti kétszer két órában foglalkoznak a modernnél is modernebb (inkább a jövő, mint a jelen tudományának tekinthető) robotikával a gyerekek. Az egyik, péntek délutáni foglalkozásra toppantunk be váratlanul, és 16 elmélyülten tevékenykedő 3-4-5-es diákot találtunk a teremben.

Egy-egy fárasztó iskolahét végén ez az időszak rendesen az elszabadulás ideje a korosztályban, ám nem így a robotika szakkörben! És a rendkívüli fegyelmezettség Bánfalvi Péter igazgató szerint nem annak köszönhető, hogy ő maga is a társaságunkban van. Elvégre a gyerekek hozzászokhattak jelenlétéhez, hiszen Gyenese Zsolt kollégájával váltásban vezeti a diákkört.

– Itt soha nincs gond a gyerekek magaviseletével, nem kell fegyelmezésre pazarolni az időt – mondta Bánfalvi Péter. – A téma túlzás nélkül lebilincseli a diákokat, senkinek sincs kedve felesleges rendetlenkedésre pazarolni a drága időt. Inkább koncentrálnak a feladatra, hiszen olyan gyorsan elrepül az a két óra… De különleges azt is megfigyelni, ahogy a hármas csoportokba rendezett gyerekek együttműködnek a problémamegoldásban. Mindegyik trióban van harmadikos, negyedikes és ötödikes gyerek is, és öröm nézni a közös munkálkodásukat. Érdekes látni, ahogy a szerepkörök kialakulnak közöttük: egyáltalán nem biztos, hogy a hagyományos módon a legidősebb vagy egy fiú lesz a vezér. Ha éppen egy kicsi lány a legügyesebb, a többiek zokszó és sértődés nélkül követik. A szakkör 16 tagját egyébként a jelentkezők közül tanulmányi eredmény alapján válogatták. És az évfolyamok közül volt, ahol igen jelentős túljelentkezést kellett kezelni.

„Intelligens” vonatok, szerkezetek

A robotika szó hallatán az átlagember még mindig hajlamos a Csillagok Háborúja 3PO-jára, vagy a Terminátorra gondolni először, de a teskándi szakkörben természetesen nem ilyeneket készítenek. A diákok a LEGO játékra emlékeztető készletekkel dolgoznak, leírás alapján építenek különféle szerkezeteket, majd (az idő előrehaladtával egyre bonyolultabb módon) programozzák is ezeket. Ezen a bizonyos pénteken éppen mozdonyok épültek, amelyek zárt pályán mozogtak ide-oda, a sín végén mindig önállóan ismerve fel, hogy az a sín vége, és „maguktól” fordulva vissza. A későbbi feladatok között, több lépcsőfok teljesítése után szerepel olyan jármű készítése is, amely az akadályokat felismerve és kikerülve önállóan tájékozódik egy szobában.

– A robotika nekünk, pedagógusoknak is egészen új – folytatta az igazgató. – Anynyira, hogy a szakkörök vezetésével párhuzamosan a kollégákkal tanfolyamra is jártunk, 105 órában ismerkedtünk a területtel. Ezt egy tanári verseny zárta le Horvátországban, a pályázati partner Koprivnica városában, ahol Egervár és Teskánd közös csapatot indított, mely Hujber Sándor, Gyenese Zsolt összeállításban a 2. helyen zárt. Június 9-én pedig a gyerekeknek is lesz egy viadal, éppen Teskándon, ahova 90 nebulót várunk.

A programnak a nyári szünettel nem lesz vége: az ifjú robotikusoknak szerveznek egyhetes nyári tábort, majd a szakkör az ősszel újra indul. A tanév végén nyugdíjba vonuló Bánfalvi Péter azt mondja: reméli, hogy az utódja folytatásra érdemesnek találja a programot. Elvégre a készletek végleg az iskolában maradnak, és kár lenne hagyni őket parlagon heverni. Nem beszélve arról, hogy a robotika ugyan a jövő tudománya, de ez a jövő napról napra közelebb van.