Biokertészet hókuszpókusz nélkül

Ő Bagodban, én Besenyőben. Mondom is azóta fűnek-fának: az idén édesburgonyát is növesztek a kertemben. Nagy a csodálkozás, mindenki tudni véli, már évek óta termesztem, hiszen messziről látszik az az apró napraforgóvirágú lósznyaság, amit annyira ajánlgatok mindenkinek. Hát persze, hogy a csicsókáról beszélnek, amit tényleg több helyen édesburgonyaként is emlegetnek, pedig valójában "a szegények krumplija".

Mint elismert gyógynövény, a csicsóka az értékesebb, de gyógyhatású a batáta is, főleg a magas vérnyomásban szenvedők étrendjébe ajánlják. A szakirodalom szerint már egyetlen közepes termetű édesburgonya bekebelezésével biztosíthatjuk szervezetünk napi C- és A-vitamin, valamint kálium, mangán, réz és magnéziumszükségletét. Erősödik tőle az immunrendszerünk, magas rosttartalmának köszönhetően serken az emésztésünk, antioxidáns hatású, rákmegelőző, stabilizálja a vércukorszintet - vagyis hatásaiban tényleg hasonlatos a csicsókához.

Egy batátanépszerűsítő cikkben olvasom: VIII. Henrik kedvenc lepényét is batátából gyúrták, ugyanis - állítólag - e gumós növény jó hatással van a szexuális teljesítőképességre, nem beszélve arról, hogy késlelteti az öregedést.

Szóval nincs mese, a szegények krumplija mellé felvesszük biokerti "táncrendünkbe" az édesburgonyát is. A batáta, bármilyen meglepő, a szuláknépesség sarja, kúszónövény, a levele és a virága is a szulákhoz, s a kedvelt hajnalkához hasonló, a krumpliját viszont a gyökerén növeszti. Ebből a termésből kell csíráztatnunk a szaporítóanyagot, ezzel a módszerrel egy gumóból több növényt is nyerünk.

A szegények krumplija és az édesburgonya. A csicsóka az apróbb, a batáta a nagyobb termetű (Fotó: A szerző)

Nos, jelenleg ott tartok, hogy a három batátámat egy-egy balkonládába ültettem, méghozzá úgy, hogy körben 8-8 centi föld bugyolálja őket, jöhet rájuk a jó meleg, aminek hatására otthon érzik magukat, és hajtásokat sarjasztanak. Ha ezeknek majd legalább 6 levelük lesz, leválasztom szülőgumójukról, s 24-27 fokos talajhőmérsékleten egy-egy cserép fedezékében tovább nevelgetem őket. Amúgy hajtásdugványozással is szaporítható, a trópusokon, ahol nem kell félteni a hidegtől, nem is vacakolnak sokat az előnevelgetéssel. Végleges helyére május közepén szabad csak kiültetni, méghozzá bakhátba, hogy könnyebb legyen majd a szüret.

Egy hozzánk hasonlóan kísérletező kedvű biokertész írja, hogy nála 3 elültetett gumó 36 palántát produkált, azok pedig tövenként 1,3 kiló batátával örvendeztették meg. Hmm! Az közel ötven kiló zöldség, s ha elárulom, hogy az egyik hipermarketben 999 forintért láttam tukmálni kilóját, kiszámolható, hogy érdemes bíbelődni vele.

Egyébként úgy látom, minden esélyem adott a sikerhez, a kertem homokos talaját mintha a Jóisten is a batáta kedvére állította volna össze, a nyaraink melegek, a kútból és az összegyűjtött esővízzel bőséggel öntözhetem majd. Gyomlálni, kapálni nem kell, mert teljesen beborítja maga körül a talajt, ráadásul a levele is ehető, vitamindús és gyógyhatású. S hogy a balkonkertészek kedvét is meghozzam: jó nagy cserépben, ládában jó az esély a termesztésére, a kúszó indákat a hajnalkához hasonlóan futtassák fel, vagy úsztassák le egy zsinóron - dísznövénynek is csodálatos lesz. Ha beérett - az elszáradt levelek jelzik majd - egyszerűen kiborítják a cserépből, oszt kész.