Hat méter mélyen találták meg a testet - Szemtanú beszél a szombati halálos vízibalesetről

Mint arról beszámoltunk, szombaton, vagyis már a szünidő első napján tragédia árnyékolta be egy petőhenyei család életét. Négy környékbeli fiatal indult ekkor fürdeni a folyóra, a vasúti híd közelében lévő, Zuhogónak nevezett szakaszra. Vissza már csak hárman tértek.

Egyikük, a 15 éves petőhenyei Horváth Kíra most sápadtan, de fegyelmezetten idézi fel a történetet, hogy az tanulságul szolgáljon másoknak.

– Fél négy felé jött értem a három fiú, megbeszéltük, hogy megyünk fürdeni. Először nem is a Zuhogóhoz akartunk, de mégis ott kötöttünk ki, mert tavaly is voltunk már arra – meséli egerszegi Csányba járó Kíra, aki stramm lány, a fiúkhoz gyerekkori barátság fűzi, M. és Sz. osztálytársa volt. – Annyira nem tűnt veszélyesnek a folyó, bár azt tudtuk, hogy mély.

Több, mint hat méter... – halljuk Horváth Tibortól, Kíra édesapjától, aki tapasztalt vízjáró ember. Rebesgetik, hogy talán bombatölcsér lehetett itt, azért a kútszerű mélyedés.

Az érintett szakaszon az addig  keskeny folyó egy köves torlaszon megtörik, majd alázuhogva tágas öböllé szélesedik. Meredek partok ölelik az öblöt, a víz széli keskeny peremen lágy iszapban csúszkál az ember. Már a legszélén is másfél méter mély a folyó, a közepén pedig, a radar szerint a hat métert is meghaladja. Ilyen mélységben találták meg a 16 éves Attila holttestét is.

Ott akartak kijutni a túlsó partra - mutatja Horváth Tibor, Kíra édesapja a helyszínen (Fotó: Katona Tibor)

A fiatalok először csak megmártóztak a víz szélén, majd a keskeny, köves részen átívelő farönkhöz mentek pihenni, játszani. Egyiküknek az az ötlete támad, hogy a legjobban úszó átviszi a többieket a túlpartra. Elsőként Attila volt az „utas”. Már majdnem kiértek a partra, amikor valami történt. A fiúk a víz alá kerültek, küzdöttek, majd Attila elmerült. Másikuk kereste a vízben, de nem sikerült megtalálnia. Úgy tudják, Attila nem tudott úszni.

– SZ. ki tudott mászni a partra, s kiabált, hogy hívjuk a mentőket. Futottam  telefonálni, s szaladtunk az országútig, hogy a mentő megtaláljon minket. Aztán jöttek a rendőrök és a tűzoltók is - folytatja Kíra.

– Először csak az a hír jutott el hozzám, hogy baj történt a gyerekekkel a víznél – veszi át az édesapa. – Ilyen gyorsan  még sosem értem le a folyóhoz. Csak akkor jutottam levegőhöz, amikor megláttam Kírát, pokrócba burkolózva.

Gyuk Mariann és Horváth Tibor egyszem lányukat, Kírát kapták vissza azon a délutánon (Fotó: Katona Tibor)

A család szemhunyást sem aludt az éjjel, pedig az apa a szombaton és vasárnap tartó keresésből is kivette a részét. Csáklyázták a víz szélét, kutattak a szemközti mezőn, hátha mégis sikerült Attilának kimásznia, s ott lett rosszul. Mint mondja, minden elismerés kijár az alibánfaiaknak, akik különösen nagy számban igyekeztek segíteni. A tűzoltók végül vasárnap este hét óra előtt bukkantak rá a testre. Csak találgatják, hogy áramlat, vagy mi tarthatta lent a több mint hat méter mély fenék közelében.

– Hihetetlen veszélyes ez a rész – részletezi az apa. – Az áradások faágakkal rakják meg az öblöt, emellett tele van horgász zsinórral, horoggal is. Ha valaki ebbe beleugrik, belegabalyodik... De a víz alatt is lapulnak olyan akadók, ágak, amelyek igen veszélyesek lehetnek, nem is szólva a visszaforduló áramlatokról. Ráadásul a hőmérséklete nincs több, mint 15-16 fok... – csóválja a fejét megrendülten a férfi. Ő és felesége egyszem lányukat kapták vissza azon a délutánon.