dr. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát Zalaegerszegre látogatott

Ezt dr. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát fogalmazta meg, amikor Zalaegerszegre látogatott misézni.

- Nagyhéten vagyunk, amikor Krisztus szenvedése, halála és feltámadása tölti be gondolatainkat. Ebből merítve bátorítani szeretnék, tudatosítani, hogy mindig van remény, sosem késő változtatni az életünkön - fogalmazott dr. Várszegi Asztrik, aki a megyei büntetés-végrehajtási intézetben misézett. Ez előtt sikerült pár szót váltani vele.

Mint elárulta, nem idegen számára a hely. Édesapja a sopronkőhidai fegyház szövőgyárának civil alkalmazottja volt, így gyermekként már volt némi ismerete a rácson túli életről. Papként pedig misézett is ott, majd pedig más börtönökben is. De vajon termékeny talajra hullnak-e a magvak, megfogadjuk-e a püspök szavait? Arról kérdeztük, milyennek látja a mai magyar társadalomban eluralkodott közhangulatot.

Várszegi Asztrik: - A kereszténység nagyon komoly kihívásnak van kitéve. Meg kell válaszolni a kérdést, hogyan tudjon úgy szólni az emberekhez, hogy az ne elidegenítő, hanem megnyerő és vigasztaló legyen Fotó: Pezzetta Umberto

- Fájdalmasan individualistának. Az ember elfeledkezett Isten mindenhatóságáról és szerepéről az életében. Saját magát állította a központba, az előtérbe és ez nem vált javára sem az egyéni, sem a közös életnek, legyen az házasság, család vagy bármilyen közösség. Meg kell tanuljuk, hogy a másik irányba menjünk, és vegyünk figyelembe másokat is. Respektálni, előnyt adni másoknak az életünkben. Ez a legfontosabb a családon belül, mert így tanulja meg a gyerek ezt a modellt. Én azt látom, hogy a magyar társadalomban, de szinte mindenütt, ahol a civilizáció magasabb, individuálisabb fokra jutott, ott az emberek magukhoz mérik a világot. Ez önzés, mert a világ közepe nem mi vagyunk. Olyan jó lenne megnyerni az embereket, hogy másért, másokért is tudjanak élni, mert ez a boldogságukat is jelenthetné - fejezte ki reményét.

- Ha a pannonhalmi apát megszólal, arra nemcsak a hívek figyelnek oda. Az elmúlt hónapok, évek társadalmi hangulatát meghatározó közbeszédhez képest többször nagyon toleránsan nyilatkozott a világban zajló folyamatokról. Miként látja, merre halad az ország?

- Nagyon sok békétlenség, értetlenség és félelem van a szívekben. Ez vonatkozik Magyarországra és Európára is, de tekinthetünk közvetlen és tágabb környezetünkre is, mert az egész világ egyfajta bizonytalanságban van. Az embereket mindennapjaikban, gondolkodásukban, cselekedeteikben mindenképpen befolyásolják az érkező hírek, akármilyen mélyre mennek azok vagy csak a felszínen maradnak. Nyugtalanságot békétlenséget, gyűlölködést hoznak - fogalmazta meg véleményét.

- Menekültáradat, terrorizmus, vallási türelmetlenség. A világban zajló események sokakat megrémisztenek, bezárkózásra sarkallnak. Van félnivalónk vagy csak kevés az ismeretünk ezekről és az együttérzés is kiveszett belőlünk - tettük fel a kérdést.

- Mindkettő igaz. Elfelejtettük a másikat, a felebarátunkat, mert minden azt sugallja, teljesítsd ki önmagadat, valósítsd meg az álmaidat, akár mások kárára is - felelte. - Ha ezt reálisan, egy szociológus vagy gazdasági szakember szemével nézzük, láthatjuk, a föld népei mély krízisbe kerültek. A kérdés az, hogy akik tehetik, keresnek-e megoldást vagy hagyják a dolgokat a maguk folyamatában lezajlani, aminek rettenetes következményei lehetnek. Említhetem a menekültáradatot, amiből sokan hasznot húznak, és nem látni, hogy aki teheti, az meg tudja, egyáltalán meg akarja-e ezt akadályozni. Ezekkel a kérdésekkel naponta szembenézünk. De a menekültek áradata nem homogén massza, amitől csak rettegni lehet. Ne a tömeget tekintsük, hanem lépjünk oda a személyekhez, és ha látjuk a tragédiájukat, akkor nem tehetünk mást, mint részvétet érzünk irántuk. Nyilvánvalóan nem a terrorista iránt, de talán még iránta is, mert az is tragédia, ha valaki ilyenre szánja el magát, mert úgy hiszi, az életének már nincs más értelme - mondta.

Az egyházat is érinti a társadalom elöregedése: nehezebb megoldani a papi pályán az utánpótlást, egyre többen szorulnak gondoskodásra. Ezzel kapcsolatban a főapát úgy fogalmazott: a kereszténység nagyon komoly kihívásnak van kitéve. Meg kell válaszolni a kérdést, hogyan tudjon úgy szólni az emberekhez, hogy az ne elidegenítő, hanem megnyerő és vigasztaló legyen, és ténylegesen úgy tudja a tanítását, az Örömhírt átadni, hogy abba valóban bele lehessen kapaszkodni.

- Ferenc pápa megszólalásaiban gyakran alapvetően eltér a korábban megszokottaktól, ezzel nem egyszer kritikus hangokat kiváltva. Akadt, aki azt is kétségbe vonta, tudja mit beszél. Mennyire szolgálja az egyház javát az ő nyitottsága, tabudöntögetése? - kérdeztük végezetül a főapátot.

- Ferenc pápa az evangélium és Jézus Krisztus nevében szólítja meg az embereket. Ez azokban vált ki ellenérzést, akik merev vallásosságban szocializálódtak és nem mernek nyitni. Az első lépés az, hogy nem a tökéleteseket, hanem a bűnösöket kell meghívni, eljuttatni hozzájuk az Örömhírt. Ahogy Jézus mondta: nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek - zárta szavait dr. Várszegi Asztrik főapát.