Ha nem tiltjuk meg, kivehetik szerveinket

Ezért nem tudja kinyitni a szemeit, nem tud beszélni önnel és nem mosolyog vissza, nincsenek gondolatai sem. Szervei azonban működnek ez viszont az új életet reményét adhatja más beteg emberek számára.

Az előbbi beszélgetés orvos és hozzátartozó között bármelyikünkkel megeshet. De vajon hogyan reagálnánk rá? Mit válaszolnánk? Nyugodt lélekkel fogadnánk-e, hogy az agyhalál állapotába került szerettünk szervét, vagy szerveit egy másik ember testébe helyezzék, akinek esetleg az életét menthetik meg ezzel? Egyáltalán kell-e a hozzájárulásunk, milyen szabályok vonatkoznak az ilyen esetekre? Ezen, bizonyára sokakat izgató kérdésekkel fordultunk a témában illetékes szakemberekhez.

Mihály Sándor igazgató

– Magyarországon is a feltételezett beleegyezés elve szerint működik az elhunytból történő szervadományozás – bocsátotta előre kérdésünkre Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSz) Szervkoordinációs Irodájának igazgatója. – Ez azt jelenti, hogy ha valaki életében nem tiltotta meg írásban, hogy halálát követően szerveket távolítsanak el holttestéből, akkor a szervek eltávolíthatóak. Ez azonban csak nagykorú halála esetén alkalmazott szabály, ugyanis kiskorú elhunytból történő szervkivételhez szükséges a törvényes képviselő írásos hozzájárulása. Elhunytból történő szervadományozáskor természetesen, dobogó szívű agyhalottból történik a szervek eltávolítása. Az agyhalálhoz vezető kórokok többsége agyi érkatasztrófa, vagyis az elhunyt donorok többsége nem traumás eredetű, hanem agyvérzés, stroke miatt lesz agyhalott. A szervadományozásnak egyébként nincs felső életkori határa, azonban ahogy az ember idősödik,  mind gyakrabban fordulnak elő olyan elváltozások, betegségek, amelyek szervdonációs ellenjavallatot jelentenek.

Mihály Sándortól azt is megtudtuk: a Magyarországon felajánlott és kivett szerveket nem csak hazánkban ültetik be. Ugyanis 2013 óta teljes jogú tagja vagyunk az Eurotransplant nemzetközi szervcsere-szervezetnek. Az Eurotransplantnak pedig  8 tagállama van: Hollandia, Belgium, Luxemburg, Németország, Ausztria, Szlovénia, Horvátország és hazánk. A gyakorlat szerint az egyes tagállamok felajánlják az összes donorszervet az Eurotransplant központjának, a szervek elosztásáról ez, a leideni központ dönt.

Mint az közismert, több a beültetésre váró beteg, mint amennyi beültethető szerv rendelkezésre áll. A vese esetében idehaza átlagosan 3,1 évet, kombinált vese- és hasnyálmirigy-beültetés esetén 3,41, májbeültetésnél 1,2, szívnél pedig 0,87 évet kell várakozniuk a betegeknek új szervükre. Magyarországon jelenleg 751 beteg vár új vesére, 107 fő májra, szívre 33, kombinált vese és hasnyálmirigy-beültetésre 11 beteg, új tüdőre pedig 10 páciens várakozik.

Megyénkben egyébként a nagykanizsai és a zalaegerszegi kórház foglalkozik szervdonor-jelentéssel. A szervek – mint azt Mihály Sándortól megtudtuk – korlátozott ideig használhatók fel, tehát a kioperálásuktól a beültetésükig viszonylag rövid idő telhet el. Ez a vesénél 24-36 óra (ám, mint azt hozzátette, a szakemberek törekednek a minél gyorsabb, 18 órán belüli beültetésre), máj és hasnyálmirigy esetében 8-12 óra, a szívnél és a tüdőnél pedig a legkevesebb, 4-6 óra.

Dr. Varga Tibor főorvos

– Nyilván, ha megtörténik a tragédia és elveszítünk valakit, az mindig óriási sokk, ennek ellenére általában segítőkészséget tapasztalunk a hozzátartozók részéről – hallottuk már dr. Varga Tibortól, a nagykanizsai Kanizsai Dorottya Kórház intenzív osztályának vezető főorvosától. – Ilyen helyzetekben nagyon nehéz lelkileg is vezetni a hozzátartozókat, de megfelelő kommunikációval megértőek. Figyelembe kell venni a személyiségüket és kell hagyni nekik egy kis időt a gondolkodásra. A gyakorlat az, hogy habár – amennyiben az elsődleges agykárosodást szenvedett, de még működő keringésű szervdonor korábban nem tiltotta meg szerveinek felhasználását – a jogszabályok szerint nagykorúak esetében nem kell a hozzátartozók engedélye a még ép és használható szervek kivételéhez, mi mégis tiszteletben tartjuk a hozzátartozók érzéseit, fájdalmát. Ez nekik láthatóan jólesik, mert még nem ellenezte senki a szervkivételt. Mi pedig mindig megköszönjük a támogatásukat, mert ez így korrekt.

Dr. Varga Tibor azt is elmondta: a legutóbbi kanizsai vonatkozású transzplantáció tavaly márciusban volt. A kórházat ezt követően levélben tájékoztatta az OVSz Szervkoordinációs Irodája, hogy a súlyos agyvérzést szenvedett donor egyik veséjét egy 58 éves férfi, a másikat egy 52 éves nő, a tüdőt pedig egy 35 esztendős nőbeteg kapta meg.

Éppen szívműtét zajlik. A szervek kivételét az a team végzi rendszerint, amelyik a beültetést is.

– Ezekről az információkról a hozzátartozókat is minden esetben tájékoztatják, és ez, illetve hogy elhunyt szerettük szervének köszönhetően jobb minőségben élhet tovább egy beteg embertársuk, véleményem szerint megnyugvást jelent számukra – tette hozzá.

A szervek kioperálását egy speciális sebészcsoport végzi, ugyanazok, akik majd az adott szervet be is ültetik egy beteg emberbe. Például a vesékért Pécsről, a szívért Budapestről, a tüdőért pedig Bécsből jönnek.

A nemespátrói Szmodics Zoltán kérdésünkre azt mondta: ő nem tiltaná meg szervei felhasználását.

– Úgy vélem, ha valamiért az Úristen úgy rendelkezik azzal a testtel, amit tőle kaptunk, hogy hazahívja belőle a lelket, akkor erkölcsi és emberi kötelességünk, hogy minimum ne tiltsuk meg a még ép szerveink felhasználását, ha már egyszer segíthetünk velük egy, vagy esetleg több beteg embertársunkon – jelentette ki Szmodics Zoltán. – Hiszen igaz, hogy ma az én szeretteimből, de lehet, hogy holnap már az én szeretteimnek...