Goríziában vendégeskedett és szerepelt az Ady kórusa

A fő úticél Gorízia volt, hiszen 22 éves kapcsolat fűzi őket az ottani Vittorio Locchi általános iskolához, évente jönnek-mennek a csoportok. Idén azonban az átlagosnál jóval gazdagabbra kerekedett az élménycsokor, ugyanis a gyerekek bekapcsolódhattak egy négy nemzet részvételével zajló uniós projektbe, aminek köszönhetően 11 naposra nyúlt a kirándulás.

– A program fő vonulata az Európai Unió ügyeiben való aktív állampolgári részvételt népszerűsítette, emellett az I. világháború 100 éves évfordulójára is emlékeztünk, nagy csaták helyszíneit felkeresve – kezdi Perlakiné Vigh Valéria kórusvezető, aki három diák társaságában vállalkozott az élmények felelevenítésére.

Perlakiné Vigh Valéria vezényletével egy órás műsort adtak a goríziai iskola diákjainak, tanárainak és az érdeklődőknek. A kórusvezetőt Vörös Éva tolmács és Bicsák Ágota tanárnő segítette az úton. Fotó: Ady-iskola

Amelyek sorában kitüntetett szerepet kaptak a fellépések. Egy órás műsort adtak a színházban, de énekeltek a városházán, a projektnyitón, az utcán. Műsoruk magyar zeneszerzők kórusműveiből és zalai népdalokból állt, de a hangszerek sem maradtak itthon. Szerencsés egybeesés, hogy Zalaegerszeg és Gorízia épp a kórus ott tartózkodása idején szentesítette testvérvárosi kapcsolatát, így természetesen az ünnepélyes aláírás sem múlhatott el az adysok dalai nélkül.

– Nagyon büszkék voltunk rá, hogy képviselhettük városukat – folytatja a tanárnő.

A friss testvérvárosok mindjárt egymás fazekába is belepillantottak, ekkor kezdődött a Határok ízei című fesztivál. Itt aztán a gyomor is megkapta a magáét, a gyerekek éltek a lehetőséggel, hogy tíz nap múltán ismét hazai ízeket kóstolhattak. A diákok családoknál, illetve kollégiumban nyertek elhelyezést, a nyelvi nehézségek leküzdésében a 11. osztályos Horváth Csenge Réka volt a zalai csapat segítségére.

– Az uniós projekt játékos feladatai közben, vagy az éttermi rendeléseknél is segíthettem, jó érzés volt, hogy a társaim általam tudták megértetni magukat – mondja a gimnazista, aki 8 éve tanul már angolul.

– Nagy sikerünk volt a fellépéseken, minden dal után tapsot kaptunk, egyik hangszerszólónk végén pedig még kiabáltak, fütyültek is – idézi fel a 8. osztályos Varga Alexandra. – A legnagyobb ováció persze az olasz számokat fogadta, felugráltak, táncoltak, s velünk énekeltek.

– A kollégiumban osztrák diákokkal laktunk együtt, kipróbáltuk nyelvtudásunkat, és jókat csocsóztunk – kapcsolódik Kocsis Lukács. – Amikor pedig családoknál laktunk, főztek nekünk tortellinit, pizzát, spagettit, lasagnet. Jártunk csipkekészítő iskolában, csokigyárban, rengeteg múzeumban, s fürödtünk a tengerben. Felmentünk a goríziai várba, ahol régi hangszereket mutattak be, egy korabeli tamburint kézbe is vehettem. És persze ott is énekeltünk...