Önzőbb az ypszilon-generáció?

Az említett elemzést az ELTE Társadalomtudományi Karának Módszertani Kutatóközpontja végezte az European Social Survey (Európai Társadalmi Felmérés) nemrég napvilágot látott adatait vizsgálva. A kutatók arra kerestek választ, hogy a kivándorló fiatalok milyen társadalmi, értékrendbeli környezetbe kerülnek, elemzésük fókuszában pedig az úgynevezett y-generáció, vagyis az 1981 és 1998 között születettek, a ma 16-33 évesek csoportja állt.

Az elemzésből kiderült, hogy az ország elhagyása mellett döntő fiatalok a magyartól esetenként jelentősen eltérő értékrenddel szembesülhetnek. A célországok y-generációjával összevetve a magyar y-generációsok sokkal fontosabbnak tartják az egyéni ambíciókat, mint a szolidaritást és külföldi kortársaikkal összevetve újítókedvben is lemaradnak mögöttük, alapvetően konzervatív módon képzelik el az önmegvalósítást. Ez egyébként jellemző a többi, volt szocialista ország y-generációjához tartozó fiataljaira is. Az értékrend alapján egy magyar y-generációs Nagy-Britanniában, illetve Hollandiában érezheti magát a legotthonosabban, legtávolabb pedig a spanyol fiatalok értékválasztása áll tőle.

– Az értékrendek különbözőségének okait nehéz pontosan meghatározni, mivel azok nagyon összetett folyamatok során alakulnak ki – tudtuk meg Barna Ildikó egyetemi docenstől, a kutatóközpont vezetőjétől. – Annyit azonban teljes bizonyossággal kimondhatunk, hogy még az y-generációra is jelentős hatással van a szocializmus öröksége, ugyanis felnőtté válásuk a rendszerváltást követő, bizonytalansággal teli időszakban kialakuló kapitalizmus idejére esett. Azt gondoljuk, ez állhat a fiatalok nagyfokú önmegvalósítási igényének hátterében, mely azonban érdekes módon a biztonságigényt megjelenítő értékőrzéssel párosul. Azaz, szeretik, ha a dolgok sokáig azonos mederben folynak.

Barna Ildikó: – A szocializációs környezet meghatározó tagjai a régi rendszerben éltek

Szabó Gábor nem sokkal, csak két évvel idősebb, mint az ypszilon-generáció tagjai, hiszen 1979-es születésű, viszont több országban és számos ypszilon-fiatallal dolgozott együtt.

– Éltem és dolgoztam már Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Francia- és Németországban, Ausztriában, Észak-Tirolban, Svájcban, Szlovákiában és Romániában is, folyón. Jelenleg Ausztriában vagyok masszőr – bocsátotta előre megkeresésünkre a Nagykanizsáról indult fiatalember. – Az a tapasztalatom, hogy a magyarok igen egocentrikusak voltak mindenhol, bár mostani munkahelyem ez alól kivétel. Eddig mindig azt láttam, hogy a külföldön dolgozó magyarok – a fiatalok is – jó része egymást fúrja-faragja, rábeszél a másikra, sőt, nem egyszer a kirúgása mellett „kampányol". Kevés volt, aki nem így élt és dolgozott. Más nációk esetében nagyobb az összetartás, nem beszélnek egymásra annyit a másik háta mögött.

Nem látja ilyen borúsnak a helyzetet a Németországban, Weissenhornban dolgozó, 1990-es születésű Homó Tamás. Mint azt megkeresésünkre írta: korosztálya szerinte nem önző, sőt, mostani kis csapata kifejezetten összetartó.

Homó Tamás (jobbról) nem úgy látja, hogy korosztálya önző lenne, sőt. Mellette Makra Gábor. Fotó: Horváth-Balogh Attila

A Nagy-Britanniában ingatlanközvetítőként dolgozó 27 éves Szabadi Szandra viszont megint csak hasonló véleményt fogalmazott meg, mint Szabó Gábor.

– Úgy látom sajnos, hogy a magyarok inkább egymás ellen vannak, semmint hogy segítenék a másikat – mondta. – Azt gondolom, a felmérést végzők nem tévedtek, a kint dolgozó fiatalok önzőek és semmi mással nem foglalkoznak, csak hogy ők előbbre jussanak, a többieket pedig háttérbe szorítsák, bármilyen eszközzel. Az a baj, hogy ez a viselkedés az újonnan érkező, még esetleg jobban szolidáris magyar fiatalokat is ilyen magatartásra kényszeríti, ezért aztán ez az egész egy ördögi kör, aki ki akar lépni belőle, az sem tud. Ennek azonban szerintem az életkorhoz semmi köze nincs, egyszerűen ilyenek az emberek, és a többieket is ilyenné teszik.

Szabadi Szandra hozzáfűzte: az, hogy a célországbeli kortársakhoz képest a magyar ypszilon-fiatalok kevésbé újítókedvűek, érthető és természetes emberi tulajdonság. Teljesen normális, ha valaki nehezen indul új munkahelyet, vagy albérletet keresni.

Szintén megoszlanak Kustos Virág korosztályával kapcsolatos tapasztalatai. A harmadéves óvónő szakos egyetemi hallgató az Erasmus-program keretében 3 hónapot tölthetett el Spanyolországban.

– Két magyar fiatallal találkoztam odakint, egyikük a Nyugat-magyarországi Egyetemről jött, akárcsak én, a másik viszont más intézményből – mesélte. – Előbbivel nagyon jó volt a kapcsolatunk, utóbbiról azonban igen negatív véleményem alakult ki.

Kustos Virágtól azt is megtudtuk: való igaz, hogy a spanyol és a magyar fiatalok értékrendje meglehetősen távol áll egymástól. A spanyolok – pontosabban katalánok, hiszen ő Katalóniában járt – vidámak, segítőkészek és lazák, hihetetlenül pezsgő közösségi életet élnek. Ahogy fogalmazott: náluk mindennap fiesta van.

– Sokkal szolidárisabbak és összetartóbbak egymással, mint a magyarok – jelentette ki. – Mindig köszönnek a másiknak, akkor is, ha már többször találkoztak azon a napon. Tényleg egyetlen hatalmas közösségként élnek, s ez nagyon pozitív volt számomra.

De vajon mi kellene ahhoz, hogy megváltozzunk?

– Azt szokták mondani, rendszert lehet váltani egy nap alatt, de a fejeket nem lehet lecserélni – hallottuk újra Barna Ildikótól. – A volt szocialista országok együttmozgásából jól látszik, hogy a szocializációs környezet még olyanokból áll, akik a régi rendszerben éltek és abban szocializálódtak, gondolok itt a család tagjaira, szülőkre, nagyszülőkre, az iskolákban a pedagógusokra, akik hatással vannak a fiatalok személyiségfejlődésére. A valódi értékváltozásokhoz tehát tényleg időre, időre és megint csak időre van szükség – hogy mennyire, azt nem tudom, mert az már kívül esik a mi tudományunk határain.

Kevés pénz, negatív politikai helyzet

Egy a kivándorlással foglalkozó írás szerint a rossz anyagi körülmények, az alacsony életszínvonal, a munkalehetőségek hiánya, a negatív politikai helyzet és a társadalmi hozzáállás miatt mennek külföldre a magyarok. Az utóbbi öt évben a kivándorlók számát országos szinten körülbelül 250-500 ezer fő közé becsülik, ami azt jelenti, hogy az ország lakosságának 2,5-5 százaléka kinn dolgozik. A legtöbben Angliában, Németországban és Olaszországban vállalnak munkát.