Karácsonyból fenyőünnep

A második világháború utáni megváltozott hatalmi szisztémában a kommunista ideológia képviselői már a legelső pillanattól kezdve sem hagytak kétséget afelől, hogy az általuk megtestesített politikai univerzumban mi az ami megmaradhat a régi világból és mi az ami nem. A már 1945-ben megkezdett, leginkább a kommunista párt által eszközölt és aktivistái által végrehajtott szobordöntések, utcaátnevezések előrevetítették a későbbi „reakció" elleni harc módszerét és következményeit. Rákosi diktatúrája kezdettől fogva az egyházat tartotta egyik fő politikai ellenfelének, hiszen vele szemben érezte leginkább hatalma korlátait a rezsim, melynek agresszivitását csak fokozta ez a fajta frusztráció. A „fekete reakció" – ahogy pártzsargonban az egyházat, azon belül is főként a katolikus egyházat nevezték – elleni ideológiai harc 1948-ban az iskolák államosításával már fizikai terrorba torkollott. Ennek részét képezte Mindszenty József hercegprímás esztergomi érsek letartóztatása is, amit nem véletlenül december 26-ra, karácsony másnapjára időzítettek.

A Szovjetunióban végrehajtott radikális vallástalanítást, melyet nem kevés templom felrobbantása kísért, Magyarországon nem merte megkockáztatni az új hatalom. E helyett adminisztratív és büntető intézkedések sorát hozta a vallásgyakorlás, a templomba járás és az egyházi ünnepek akadályozása érdekében. Ebbe a sorba illeszkedett többek között az az 1952-ben kiadott kormányhatározat, amely december 26-át rendes munkanappá nyilvánította. A rendszer különösen a gyermekeket és az ifjúságot próbálta meg leválasztani a vallásos nevelés oldaláról. Az ideológiai propaganda elsősorban a hittanra járást támadta, arra presszionálva a szülőket, hogy gyermekeiket ne részesítsék vallásos nevelésben. Ezt szolgálta a kisdobos és úttörőmozgalom megszervezése is, amely alternatív közösségi nevelést kínált a kommunista ideológia örve alatt.

Karácsonyi üdvözlőlapok az 1950-es évekből (A Göcseji Múzeum történeti gyüjteményéből)

Ennek jegyében folyt a keresztény világ legnagyobb ünnepének, a karácsonynak a semlegesítése a több helyről is ismert úgynevezett rászervezéses technika alkalmazásával. A karácsonyi ünnepkör egyik bevezető ünnepét, a Szent Miklósra emlékező, különösen a gyermekekre fókuszáló Mikulás ünnepet az 1950-es évek elején a hivatalosság szintjén felváltotta a Szovjetunióból importált Télapó, ami az ottani „Gyed Moroz", vagyis „Fagy Apó" magyarított változata lett. A vallási, liturgikus elemeitől megfosztott ünnepségeket az iskolai keretek között, a pedagógusoknak kellett megszervezni. A legtöbb erőt azonban kétségkívül a karácsony eredeti jelentésének feledtetésére mozgósították a hatalom emberei.

A megyei pártbizottságon az agitációs- és propaganda osztály vezetésével, karöltve a megyei tanács, a szakszervezetek és más tömegszervezetek képviselőivel, minden karácsony előtt intézkedési tervet készítettek a télapó és fenyő ünnepélyek, valamint a „szilveszteri karneválok" megrendezésére, a tanulók téli szünetben való foglalkoztatására, vagyis az események felügyeletére. Alapinstrukcióként a következőt adták a pedagógusoknak a fenti szervek: „az ünnepségek alapos előkészítése, jó megszervezése olyan legyen, hogy védjük meg gyermekeinket a klerikális reakció mesterkedéseitől és olyan műsorfoglalkozási tervet készítsünk, amelynek tartalma és külsősége biztosítsa, hogy a tanulóifjúságot mi nyerjük meg." Az iskolásoknak szánt fenyőünnepet, amit a fokozatosság szándékával előbb még karácsonyfa ünnepnek tituláltak, leginkább a városokban forszírozták, itt látva esélyt arra, hogy a diákokat és a dolgozókat el tudják téríteni a vallási hagyományoktól. Az ukáz szerint a város központi helyén, de a templomtól távolabb, így Zalaegerszegen a Pontház előtt, Nagykanizsán pedig az akkori nevén Szabadság téren kellett felállítani a „mindenki" karácsonyfáját, melynek beszerzéséről és feldíszítéséről – tetejében a kivilágított vörös csillaggal – a Hazafias Népfrontnak kellett gondoskodni. Az ünnepségeket december 24-én délután négy órai kezdettel kellett megtartani, ahol megfelelő szónokról is gondoskodtak a pártbizottság és a Hazafias Népfront munkatársai. Az akkoriban Zala néven megjelenő megyei napilap is kapott feladatot, nevezetesen három cikket kellett megjelentetnie az esemény népszerűsítésére.

Kifejezetten az általános iskolásoknak december 25-én délelőtt a kultúrházakban – amelyek kellő mértékű befűtöttségének szükségességére is kitért az akcióterv – vagy annak hiányában az iskolában kellett megtartani a fenyőünnepet, ügyelve arra is, hogy minden tanuló egyforma ajándékot kapjon. Külön kitértek a tervezetben arra is, hogy a tanulóifjúság körében meg kell akadályozni a „vallásos színezetű betlehemezést", ugyanakkor a régi, de a vallásos elemeket nélkülöző népszokásokat továbbra is meg lehetett tartani.

A korban már szokássá vált képeslapokat is „átrajzolták" az ünnepkör egészének deszakralizálása, vagyis szentségtelenítése céljából. Ezeken a karácsonyfát, fenyőfát már egyértelműen a szülők díszítették, vagyis azt nem a Jézuska hozta, de ennél is direktebb irányváltást sugalmaztak azok a képi elemek, ahol az egyenruhás úttörők boldogan olvasták a fa alatt Sztálin, Lenin vagy Rákosi valamelyik könyvét amit szüleiktől kaptak ajándékba.