Hogyan bukott meg Jókai?

Csengerynek azonban nemcsak a kultúra területén volt nagy befolyása, hanem a Deák-pártban is. Egyszerre volt országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd 1871-től alelnöke, hogy számos egyéb megbízatása mellett csak a legjelentősebbeket említsük. Az 1850-es években Deák baráti társaságához tartozott, s döntő szerepe volt a kiegyezés előkészítésében és lebonyolításában.

A karikatúrák forrása: Budapesti Negyed, 57. szám. Renkecz Anita tanulmány melléklete

Halála után a város egy 21 tagú intéző bizottságot választott az új képviselő kiválasztására, melynek elnöke Glavina Lajos megyei alispán lett. A testület egy része újra egy országosan ismert személyt szeretett volna képviselőnek, ezért Jókai Mórt, a nagy írót ajánlották. A testület másik része azonban Remete Géza ügyvéd vezetésével váratlan ellentámadásba ment át és kijelentették, hogy ők elégedetlenek a kormánnyal és nem akarják Jókait, hanem inkább ellenzéki képviselőt. Remete hangsúlyozta, hogy az országban egyre több a probléma, az 1873. évi válság óta pang a kereskedelem, a gazdaság, majd szenvedélyesen beszélt a „nyomorról, amelyben hazánk népe szenved", a kormány tehetetlenségéről, a korrupcióról stb. A kettészakadt társaság egy részét nem sikerült meggyőznie, ezek továbbra is Jókait, másik részük azonban végül Unger Alajos nagykanizsai születésű, budapesti ügyvédet jelölték képviselőnek.

Jókai Mór, mint a Szabadelvű Párt képviselőjelöltje 1880. augusztus 8-án érkezett Nagykanizsára. Fogadására 40 felzászlózott hintó és nagy tömeg vonult ki a pályaudvarra. A vendégeket fáklyás menet kísérte az Eötvös térről az Arany Szarvas elé, ahol az üdvözlő beszédet Simon Gábor ügyvéd mondta el. Jókai rövid, alig kétperces válaszbeszédét politikai programnak nem tekinthetjük, inkább rövid frázispufogtatásnak, amelyben kifejtette, hogy ő már milyen sokszor hallotta a nép hangját, 1848-ban, 1849-ben, a kiegyezéskor stb. Meghallotta most is, ezért vállalta a jelöltséget, majd mindenkit arra kért, hogy szeresse a munkáját, embertársait és hazáját. A Jókai kíséretében lévő Hegedüs Sándor író is beszédet mondott, ez mind terjedelmében, mind tartalmában azonos volt Jókaiéval. A magvasnak éppen nem nevezhető beszédek után a díszvacsora következett, a 120 terítékes fogadást Knortzer Frigyes vendéglőjében fogyasztották el a kormánypárt hívei. A vacsorán hangzatos tósztok hangzottak, sorban köszöntöttek mindenkit, Deáktól Kossuthig, maga Jókai a város választópolgáraira emelte a poharát, azzal a megjegyzéssel, hogy legközelebb már úgy szeretné köszönteni Kanizsát, mint Zala megye székhelyét.

Rendszerint nagy csinnadrattával fogadták a fővárosból érkező nagy embereket

Hogy a választás mennyire nem volt lefutott Jókai javára, azt mutatta a város ellenzéki közönségének, valamint Unger Alajos ellenzéki jelöltnek a szervezkedése. Támogatására széles egységfront jött létre, Nagykanizsára érkezett Eötvös Károly, Irányi Dániel és Verhovay Gyula is, a későbbi antiszemita képviselő. Az eset rendkívüli pikantériája, hogy néhány év múlva a híres tiszaeszlári zsidóperben Eötvös a megvádolt zsidók védőjeként tevékenykedik majd, Verhovay pedig az egyik legagilisebb antiszemita újságíró, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő lesz. Most mindenesetre még együtt kampányoltak Nagykanizsán Unger mellett, akárcsak Irányi Dániel, aki a függetlenségi 48-as ellenzék egyik országos vezéralakjának számított. A párt helyi vezetői egyébként Tuboly Viktor és Remete Géza ügyvédek voltak. Az érkező vendégsereget ezúttal is fáklyás menet fogadta, a forgatókönyvben a különbség csupán abban állt, hogy ők az Oroszlán fogadóban szálltak meg.

A választás napja nagy izgalomban telt, a főtéren gyülekező csoportok vetélkedve szidták, gúnyolták egymást. Ez szokott lenni a korabeli választások legkritikusabb pontja, mert gyakran egymásnak estek az ellenpártiak. Sorshúzás döntötte el, hogy a Jókai- párt kezdi leadni a szavazatait, abban az időben ez így ment. Nyílt szavazás volt, a választók sorban a bizottság elé járultak és fennhangon megnevezték jelöltjüket. Délig vezetett is az író tábora, ekkortól kezdve azonban beérkeztek a választókerülethez tartozó környező falvak voksai, amelyek inkább Ungert támogatták, s ez eldöntötte a szavazást. Szoros eredmény született, s a képviselőválasztást végül Unger nyerte meg, rá 1009, ellenfelére pedig 876 voks esett, a nagykanizsai választókerület polgársága tehát nem a neves írót választotta képviselőjéül.