Testünk részeivel igazoljuk magunkat

Az Óbudai Egyetem docense a főkapitányságon rendőrségi szakemberek előtt beszélt, így témája, a biometria alkalmazása sokféle kérdést vetett fel. Legfőképpen, hogy az ember milyen jellemzője által azonosítható biztonságosan.

Az előadó felidézte, hogy a daktiloszkópia 1800-as évek végi bevezetése a bűnüldözésben forradalmi változást hozott, hazánkban 1904 óta alkalmazzák. Ha nálunk eleinte felmerült is kétség vele szemben, 1907-ben egy négyes gyilkosság tetteseinek elfogása után ez elillant. A baltán talált ujjlenyomat oldotta meg ugyanis az ügyet.

Lassan azonban kiderültek a korlátai is, ezért az országok zömében ma már egyre több, 7-16 pont azonossága esetén fogadják el bizonyítékként. Egy hátránya azonban ma már van: másolható. Nemcsak emiatt, ám a szakemberek folyamatosan dolgoznak az azonosítás újabb és újabb módszerein. A felénk leginkább filmekből ismert írisz-vizsgálaton alapuló azonosításról is kiderült, becsapható, árulta el dr. Kovács Tibor. De még mindig jelentősen növelik a biztonságot, mindkettőt alkalmazzák is. Indiában 2011 óta kormányhivatalból pénzt utalni és onnan fogadni csak íriszazonosítás mellett lehet, ezzel a megoldással jelentősen csökkent a korrupció. A párizsi Charles De Gaulle repülőtéren pedig 2009 óta a már regisztrált személyek ujjnyomat azonosítás után, átvizsgálás nélkül kelhetnek át a kijelölt pontokon. Nem kell azonban mindig bűnügyre gondolni: a munkaidő nyilvántartásban is szívesen alkalmaznak be nem csapható rendszereket.

Dr. Kovács Tibor szerint a biztonság iránti növekvő igény miatt szabad utat kapnak a bimetrikus azonosítók.. Fotó: Arany Gábor

A tökéletesítésen dolgoznak a szakemberek, az alapfeladat, hogy az emberi test olyan paramétereit kell megtalálni, ami egyedi, állandó, nem másolható és gyorsan összevethető az adatbázisokkal. Ezért nem jöhet szóba például a DNS-vizsgálat, ami lassú és drága. Az egyértelmű azonosításhoz az alábbi egyedi, személyenként eltérő jellemzőket használják manapság: ujjnyomat, ujjerezet, írás, tenyér- és csuklónyomat, tenyérerezet, írisz, talplenyomat, retina, kézgeometria, hang, DNS, arc és alak, a test hőképe, szag és még sorolható.

A biometrikus azonosítást már világszerte alkalmazzák, elsősorban beléptető rendszereknél, ahol a megbízhatóság alapját az át nem adható adat jelenti, amit így sem elveszíteni, sem ellopni nem lehet. Példaként említette, hogy London bekamerázott, de az arc két- vagy háromdimenziós azonosításakor a sikerhez legalább 7-800 pixel kell, míg a jelenlegi biztonsági kamerák ennek töredékét tudják. A felsoroltak közül könnyen alkalmazható lehet még a fül is, mert hőtérképe stabil. De ha kéznél maradunk, az erezet, illetve a tenyéren belüli érhálózat is egyszerű lehetőséget kínál a személy azonosításához. Egy biometrikus kézgeometria olvasó például legalább 31 ezer pontot elemez egy időben a kézfejen. Ezek közül rögzít körülbelül 90 külön mérési eredményt az azonosítani kívánt személy kezéről (tartalmazva a kézfej hosszát, szélességét és felületét, az ujjpercek hosszúságát). A mérési módszer CCD-kamera képének elemzésén alapul. A rögzített adatok alapján nagy biztonsággal eldönthető, hogy a személy tényleg az, akinek kiadja magát.

Az olvasás és a kiértékelés alig egy másodpercet vesz igénybe

S vajon erre vezet-e a fejlődés? Dr. Kovács Tibor szerint a jövő mindenképp ebbe az irányba mutat, hiszen a kártyás és egyéb plusz eszközt igénylő, illetve tudáson alapuló azonosításoknál a biometrián alapuló rendszer biztonságosabb, gyorsabb. Nem kell hozzá semmiféle eszköz, ami elveszthető, ellopható, másolható. Egyelőre azonban a lehetséges felhasználók oldaláról csekély az elfogadottság és felmerülnek adatvédelem aggályok. Véleménye szerint azonban a biztonság iránti növekvő igény miatt az ellenvetések csak ideig-óráig késleltethetik az általános bevezetést.