Különös szilveszter Sümegen 1840-ben

Bogyay az alábbi módon számolt be az eseményekről:

Még a megelőző napon úgy határozott a város tanácsa - élén Ramasetter Leopold bíróval, hogy tekintettel a rendkívüli kemény télre, minden egyes család egy szekér tűzifát kap ingyen a közös erdőből. A határozat azonban kitért arra is, hogy a vágás kijelöléséhez kérik az uradalom mérnökét és erdészét, nehogy különösebb kárt szenvedjen az erdő. Reggel hét óra körül gyülekeztek az e munkára berendelt emberek a városháza előtt. Ugyanekkor ugyanide érkezett egy másik csoport is: "összvetódut az egész városi nép, sőt még apraja is ezeknek ott volt, kiknek onnéd az uraság számára tartott vadászatra elmenniek hajtani kelletett volna..."

Ugyanebben az időben a városi nemesség Lázár János házában gyülekezett. Köztük az a hír terjedt el, hogy a bíró és társai pusztítani akarják az erdőt, sőt a kitermelt fát pénzért akarják értékesíteni, hogy az így befolyt pénzből megvásárolhassanak egy házat a városháza bővítéséhez. Márpedig ez égbekiáltó bűn. Fél nyolc körül már a városházán voltak a tanácsosok, legutoljára megérkezett tekintetes Rosty Vince ügyvéd, majd Ramasetter Leopold bíró is. Miután, a fa kiosztását érintő kérdést tisztázták, Rosty Vince "... a terembül kiment és mind az egész udvart, mind pedig az utcát elfoglalt népnek kint is tudtokra adni kívánván a fa osztási módot hirdette, e közben bennt, de jobban kinnt támadott a rettenetes zúgás lárma és nagy nesz. Csoportonként kiabálták a majd 800 emberbül öszve jött népsokaság közt némelyek: öllük meg a bírót, némelyek: vessük ki a bíróságbul, némelyek: vessük ki az egész tanácsot és üssük agyon őket... Közben a bennt lévők egyenként a tanácsosokat kihordották iszonyú káromkodások közt, a kinnt lévők pedig csoport számba bétörtek és fertelmes káromkodások között megölés végett a városbírót keresték.  Ő azonban a terembül nyíló levéltár szobába bészökvén és annak vasajtaját a legnagyobb erővel próbálták, de ennek lehetetlenségét tapasztalván lakatosokért futkostak. E közben Ramasetter Vincét egyik tanácsost (a bíró fiát) megtámadták és azt erőssen megverték..."

A bíró fia, Ramasetter Vince.  Megtámadták és erőssen megverték

Az, hogy a zendülés végül nem járt emberhalállal, csupán a tisztelendő lelkész úrnak köszönhető, aki "... a népet külömbféle szép szókkal csillapította". A felzaklatott nép lassan elhagyta a városháza környékét, de a városban továbbra is feszültség volt tapasztalható. Magát a jelentést tevő szolgabírát is megfenyegették. "... de én is veszedelemben forognék az erő ellen kevésded magammal. Az nép az utcákon járva káromolták, baszták a szolgabírós városbírós és tanácsos teremtettünket.. Oszterhueber Imre táblabírót is iszonyúan keresték mondván: csak itt lenne négy felé szakasztanánk..."

Délutánra látszólag helyreállt a rend, de Bogyay - miként írja - nem merte a főkolomposokat letartóztatni, ugyanis mindössze 12 katona volt a városban és ezt kevésnek találta ahhoz, hogy egy esetleges újabb zendülésnek elejét vegye. Kérte ezért az alispánt, hogy Türjéről és Tapolcáról rendeljen a városba katonákat. Ezt azonban Kerkápoly István nem teljesítette. A megyei közgyűlés január 11-én egy deputátiót rendelt Sümegre, a történtek kivizsgálására.

A bizottság számos helyi polgárt - nemest és nem nemest, a város elöljáróit, a püspöki uradalom alkalmazottait is - kihallgatott. A város lakói egy 15 pontból álló "vádiratot"  szerkesztettek és adtak át a vizsgálódóknak, igazolandó a zendülés okát és jogosságát. A megfogalmazott vádak igazságtartalmát Ramasetter Leopold és a többi tanácsbéliek pontról pontra megcáfolták. A bizottság a bizonyítékokkal alátámasztott cáfolatot fogadta el.

A vizsgálat eredményeként március elején 8 vétkest állítottak a vármegye törvényszéke elé. Még folyt a per, amikor olyan esemény történt a városban, amely jelentőségében sokkal súlyosabb volt, mint az idézett zendülés.

Sümeg a 19. században. A tűzvész 234 lakóházat pusztított el

Április 7-én szörnyű tűz pusztított Sümegen. Részben vagy egészen elégett 234 lakóház - köztük 34 nemesi -, gazdasági épületek, műhelyek, boltok. A keletkezett kárt mintegy 110 ezer Ft-ra becsülték. Csak az összehasonlításért jegyezzük meg, hogy a városbíró évi fizetése ekkor 150 Ft volt. A vármegye is olyan súlyosnak látta a helyzetet, hogy - egy jogtörténeti kuriózumot produkálva - egy időre hazaengedte a befogott zendülőket, hogy otthon segíthessenek a károk enyhítésében.

Ítélet ellenük május 10-én született. A törvényszék egy vádlottat felmentett, ketten fél-fél évi, a többiek pedig egy-egy fertály, azaz negyed évnyi börtönbüntetést szenvedtek, valamint 25-25 pálcát a deresen. Büntetésük ez utóbbi részét Sümegen, a "tett" elkövetésének helyszínén kapták meg.