Mi lesz veled, mozgókönyvtár?

Manapság egyfajta missziót tölt be a mozgókönyvtári szolgáltatás, különösen nálunk, az aprófalvas Zalában, ahol az egyik legfontosabb kapocsot jelenti a közeli városokkal. S nem utolsósorban, a kistelepülésekre is elviszi a kultúrát, továbbá - még ha azt is gondolnánk, hogy az olvasás magányos tevékenység - közösségszervező ereje is van. A jól működő, s immár az évek alatt bejáratódott mozgókönyvtár léte a kistelepülések polgármesterei szerint a változások miatt veszélybe került. A szakma viszont még kivár és optimista. Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója szerint az eddig tapasztalt összefogás sokat segíthet. A szakember vázolta az átalakítás lényegét is.

Olvasók a gelseszigeti könyvtárban. Elöl Millei Éva, a háttérben pedig Hompó Kármen, és Göcsei Katali válogat a könyvek közt kislányával, Gerencsér Zsófia Sárával (Fotó: Szakony Attila)

- Arról van szó, hogy a mozgókönyvtári ellátás eddig a többcélú kistérségi társulások feladatai közé tartozott, ezek a szervezetek azonban megszűntek, vagy az év folyamán szűnnek meg - bocsátotta előre Kiss Gábor. - Emiatt a továbbiakban a mozgókönyvtárak kvázi működtetői a megyei könyvtárak lesznek. A finanszírozáshoz 1,7 milliárd forintot különítenek el az ország költségvetésében, amit a megyei könyvtárak fenntartója - esetünkben Zalaegerszeg önkormányzata - hívhat majd le februárban a településekkel megkötött szerződések alapján. A finanszírozás ehhez igazodóan sávos lesz majd, azaz településtől függő - hogy pontosan mennyi, azt ma még nem lehet tudni. Véleményem szerint mindenképpen kevesebb, mint a tavalyi, ám ebből is ellátható lesz a szolgáltatás. Ezen kívül minden település kap további 1140 forint kulturális normatívát lakosonként, ebből kell helyet biztosítani a mozgókönyvtárnak, fizetni a fűtés és a karbantartás költségét. Azt gondolom, ennyi pénzből már egy 6-700 lelkes falu képes lesz a könyvtárhelyiség üzemeltetésére, ami inkább az 500 fős lakosságszám alatti településeknek jelenthet majd gondot.

Kiss Gábor hozzáfűzte még, az, hogy a szolgáltatás milyen mederben folyik majd tovább, nagyban múlik magukon a szolgáltató könyvtárakon is. Viszont - tette hozzá - az előfordulhat, hogy a hatékonyság okán csökken majd a mozgókönyvtári kiszállások száma.

A nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár 2005-ben 5 településsel indította el a szolgáltatást, mely annyira népszerű lett, hogy ma már heti rendszerességgel 43 faluba, községbe visznek könyvet, újságot, dvd-ket és cd-ket. Az olvasók részéről nagy az igény.

- Olvasóinktól nem csak kint, a helyszíneken vettük fel a rendeléseket, hanem telefonon, e-mailben és a könyvtár honlapján, a nagykar.hu-n, de még a Facebookon keresztül is - mondta el Bognár Csilla, a bibliotéka mozgókönyvtári csoportjának vezetője. - Nagyon jól és rugalmasan működött az a rendszer, amit itt, Dél-Zalában, a nagykanizsai és a zalakarosi kistérségben, illetve a pacsaiból is két további településen sikerült kialakítanunk.

Indulásra kész a kanizsai bibliotéka mozgókönyvtár-csoportja. Könyveket pakol az autóba Bognár Csilla, Kis-Gergely Lilla, W. Kovács Ágnes, Fenyvesi Attila és Musztács Krisztián (Fotó: Szakony Attila)

A csoportvezető elárulta: a vidéki településeken elsősorban szépirodalomra van igény, de nem annyira klasszikusra, hanem inkább napjaink szépíróinak műveire, Norah Roberts-től például azt várták volna az olvasók, hogy minden héten írjon egy új könyvet. Azokon a településeken pedig, ahol még működik iskola, nagyon pörögtek a gyermekkönyvtári állományok.

- A rendszer kifejezetten személyre szabott, mert például tudjuk, hogy milyen könyveket olvas mondjuk Nagyrécsén xy, akkor olyan témájúakat viszünk ki - magyarázta. - Ennek a gesztusnak mindig nagyon örültek az olvasók, még azt is elmondták, hogy tetszett, vagy nem. Tehát amikor kimentünk, megjelent a személyesség, nagyon közeli kapcsolatba kerültünk úgy a helyi könyvtárosokkal, mint az olvasókkal. Egyelőre sajnos, még nem látjuk, hogyan lehet a továbbiakban is biztosítani ezt a személyességet és eleget tenni az elvárásoknak. Attól tartunk, hogy visszaáll majd a régi rendszer, amikor havonta egyszer kivittünk egy halom könyvet és ennyi. Ha valóban így lesz, azzal mindenképen sérülni fog az a törődés, amit egyébként igényelnek is tőlünk.

Bognár Csilla rámutatott: nem egy helyen az egyik legfontosabb közösségszervező erő a mozgókönyvtár - így például Gelseszigeten. Itt hétről hétre, amikor megérkezik a mozgókönyvtár, összejönnek a kis- és nagyobb gyermekes anyukák, megnézik az újonnan érkezett könyveket, s megbeszélik az aktuális problémákat.

- De nem csak a fiataloknak fontos a mozgókönyvtár, hanem nekünk, idősebbeknek is - hívta fel a figyelmünket már kint a 60 éves Metzger Ferencné, aki a kezdetektől a könyvtár olvasója. - Így nem kell állandóan bebuszoznunk Nagykanizsára, vagy Gelsére, mert az ugye, időhöz van kötve. A mozgókönyvtár helybe jön és olyan könyveket hoz, amilyeneket szeretnék. Általában 5-6 könyvet szoktam kölcsönözni egyszerre. Ez nekem anyagi szempontból is segítség, hiszen az új kiadványok igen drágák . magamnak évekkel ezelőtt vettem utoljára.

- Ha körülnéz, láthatja, hogy valóban igazi közösség, egyfajta klub alakult ki - vette át a szót az egyik fiatal anyuka, Hompó Dénesné. - Szerda délutánonként négy óra után, amikor megérkezik a könyvtáros autó, összejövünk itt és vacsorára megyünk csak haza. Nagyon nem örülnénk neki, ha mondjuk, havonta egyszer jönne a mozgókönyvtár...

Horváth Zoltán, a 281 lelkes Magyarszentmiklós polgármestere ugyancsak félti a szolgáltatást - annál is inkább mert ők beletartoznak abba a körbe, akikkel kapcsolatban Kiss Gábor megyei könyvtárigazgató úgy fogalmazott: a könyvtári helyiségek fenntartása gondot jelenthet számukra.

A közösség Gelseszigeten. Haberl Fanni éppen könyvet kölcsönöz Bognár Csillától, az előtérben Hompó Kármen és Millei Éva (Fotó: Szakony Attila)

- Tavaly 800 ezer forint normatívát kapott egy-egy település után a kistérségi társulás a szolgáltatásra - magyarázta a polgármester. - Ennek egy része maradt a Halis István Városi Könyvtárnál, ebből szolgáltak ki minket, falvakat. És még jutott belőle nekünk is, a könyvtárhelyiségek karbantartására. Most még semmit nem tudunk arról, hogy ebből a rendszerből mi, mennyi marad meg, miközben - s ezt nem tartom egészségesnek - már meg kellett kötnünk a szolgáltatásról szóló megállapodást a megyei könyvtárral. Azaz, aláírtunk egy biankó csekket. Nem értjük, miért kell bonyolítani az életet, és miért nem kaphatják meg eztán ugyanezt az összeget közvetlenül a szolgáltatást végző városi könyvtárak? Azt gondolom, helyben tudják a legjobban, mi kell nekünk, mire van szükségünk.

Kikopunk" a könyvtárakból?

Egészen kisgyermekkorom óta járok könyvtárba. Szenvedélyes olvasó vagyok, volt idő, amikor két bibliotékából hordtam haza a könyveket, havonta olyan tíz-tizenkettőt. És ezeket egytől egyig el is olvastam. Igaz, akkor még ifjú voltam és bohó Nem tudom, mennyire törvényszerű, de azt látom, hogy az emberek többsége egy idő után "kikopik" a könyvtárból - ez valahogy a korral jár. Ahogy öregednek, egyre több lesz a feladatuk és sem olvasásra, sem tévézésre nem jut idejük. Ez amolyan magyarországi specialitás, míg tőlünk nyugatabbra a munka csak mellékes, eszköz a jó élethez, addig itt maga az élet - annál is inkább, mert egy munkahely már nem elég a megélhetéshez, mindenkinek keresnie kell a pluszlehetőségeket. És ez odáig fokozódik, hogy lassan már nem hogy olvasásra nincs idő, de a jó értelemben vett "élésre" sem.