Hírek

2013.01.04. 18:51

A politika játékszerei voltak

Az 1946. évi VII. törvény adott lehetőséget arra, hogy a népbíróságok a demokrácia és köztársaság ellen vétkezőket is felelősségre vonják. Ezek voltak az úgynevezett népbírósági külön tanácsok.

Dr. Papp Attila

A Budapesten, Debrecenben, Győrött, Pécsen és Szegeden működő ötös tanácsok elé kizárólag politikai tartalmú ügyek kerültek. Az ötös tanácsok ítélethozatali gyakorlata keménynek számított, sok százan fegyházba, tucatnyian pedig a bitóra kerültek az ítéletek nyomán.

Népbírói ötös tanács ítélte életfogytiglani fegyházra például Mindszenty József hercegprímást, de 1949 szeptemberében szintén ilyen népbírák ítélték kötél általi halálra Rajk Lászlót, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást, majd októberben pedig Pálffy Györgyöt és három társát. A Rajk-pert talán azért is érdemes kiemelni, mert a Rákosi-féle diktatúra azután teljesedett ki, mert a vádlottak bűnösnek vallották magukat minden vádpontban, mindent "bevallottak", minden "bizonyíték" ellenük szólt, az ügy tehát egyértelmű volt.
Mégis, nem telt el fél évtized, és az elítélteket rehabilitálták, míg a korábbi politikai nyomozók és népbírák pedig ekkorra már mind halottak, rabok vagy kitaszítottak, mellőzöttek lettek.

Rajkot 1949. május 30-án késő este egy ÁVH-s különítmény, Péter Gábor személyes irányításával, elhurcolta lakásáról. Rákosi 1949 nyarán - a későbbi kegyvesztett, Péter Gábor szerint - maga állította össze a kémkedésről, árulásról, népköztársaság elleni szervezkedésről szóló vádiratot, majd augusztusban jóváhagyatta azt Sztálinnal. Eközben Péter ÁVH-s nyomozói hol szépszóval és ígéretekkel, hol fenyegetéssel és kegyetlen verésekkel kicsikarták a vádirat hitelességéhez szükséges "beismerő" vallomásokat. Szeptember 6-án dr. Alapy Gyula népügyész aláírta a vádiratot, majd a tárgyalás szeptember 15-én kezdődött, dr. Jankó Péter elnökletével   a bíróság négy tagja laikus népbíró volt. Az ítélet kötélre szólt, Rajkot, Szőnyit és Szalait 1949. október 15-én végezték ki. A beismerésben lévő Rajk mindvégig fölényesen viselkedett, szinte kigúnyolva ezzel a Rákosi-rezsimet. Nem volt ez másként a kivégzésénél sem, sőt! Kádár János, aki azt végignézte, erről később így számolt be: Jelen voltam Rajk, Szőnyi, Szalai kivégzésén. Itt Rajk Sztálint és Rákosit éltette, Szalai pedig azt kiáltozta, hogy nem volt áruló, kínozták. Szőnyi hallgatott.

A Rajk-per népbírósági ötös tanácsa. A tárgyalásvezető bíró, dr. Jankó Péter (középen) 1955 szeptemberében öngyilkos lett. A népbírók közül sokak osztályrésze a meghasonlás, önpusztítás, tragédia lett

Eltelt néhány év, és lassan fény derült a Rákosi-diktatúra bűneire, köztük Rajkék törvénytelen kivégzésére is. Addigra a kegyetlen ÁVH-s kihallgatók többségét már menesztették vagy letartóztatták, dr. Jankó Péter pedig öngyilkos lett. A koncepciós perben ítéletet hirdető népbíró talán még eleinte hitt is Rajkék bűnösségében, azonban 1952 nyarán már sejthette, hogy az általa kiszabott halálos ítélet egy koncepciós eljárás eredménye volt. Jankó a lelkiismeretével később nem is tudott elszámolni, 1955 szeptemberében meghozta utolsó ítéletét. Sofőrjével hazavitette magát, és meghagyta neki, hogy 2 óra múlva jöjjön érte. De addigra már halott volt. A sofőrje a kinyitott gázcsapú tűzhelyre borulva talált rá.

Nem ő volt azonban az egyetlen, aki korábbi ítéletei miatt önkezével vetett véget életének, hasonló sorsra jutott  dr. Jónás Béla egykori népbíró is. Dr. Alapy, a Rajk-per népügyésze viszont nem lett öngyilkos. Elbocsátották, majd 1956 után a Közüzemi Díjbeszedő Vállalat villany- és gázóra leolvasójaként dolgozott. Depressziós lett, önmagával meghasonlott. Hétvégi házában találtak rá holttestére, magatehetetlenül, elhagyatva távozott.

És mi lett azokkal a népbírákkal, akik sajnos némely esetben - Jankóhoz hasonlóan a politika játékszereként - szintén eszközök lettek a hatalmi harcok és játszmák közepette? Általában meghasonlás, számkivetettség, önpusztítás, tragédia. Az egyik legismertebb, dr. Szücs János, aki korábban államtitkár, népfőügyész és kúriai tanácselnök is volt, egy fővárosi, éjszakai mulató bárzongoristájának állt. Családja elhagyta, felesége és lánya nyugatra távozott. Alkohollal, éjszakázással és nikotinnal pusztította magát. Volt olyan népbíró, akiből éjjeliőr, vagy kétkezi munkás lett, a többségük azonban - évekig tartó kényszerű munkanélküliség után - ügyvédnek állt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!