Mi lesz az üresen álló állami tulajdonú épületekkel?

Szomorú látvány fogadja az országba Szlovénia irányából, a rédicsi határmetszési ponton belépőket, az utat kettéválasztó T-alakú épület teljesen elhanyagoltnak tűnik. Környezete sincs sokkal jobb állapotban, a füves területeket felveri a gaz. A schengeni egyezményhez való csatlakozással és a határőrség megszűnésével üresen maradt épület hasznosítását évek óta szorgalmazza a helyi önkormányzat. A községben nem ez az egyetlen épület, amely valaha állami tulajdonban volt, majd megüresedett. Hasonló sorsra jutott a 75-ös főút mellett álló egykori határőrlaktanya, illetve az az őrs is, amely közel a zöldhatárhoz, a dedeskecskési szőlőhegyen épült fel, de akár ide sorolhatjuk a volt termelőszövetkezeti irodaházat is. 

- Ezeket az üresen álló épületeket célszerű kettéválasztani - magyarázza a község polgármestere, Stokker Sándor. - Egy részük a mai napig állami tulajdonban maradt, s vannak azok, amelyek magánkézbe kerültek ugyan, de hasznosítás terén ugyanúgy nem történt velük semmi. A mi esetünknél maradva: a dedeskecskési őrs épületének tulajdonjogát a hozzá tartozó szolgálati lakáséval együtt több mint tíz éve szerezte meg egy nagyatádi kft., ám azon túl, hogy időnként lekaszálják a háromhektáros területet, semmi jele ott az életnek.

Stokker Sándor azt látja, az üresen álló állami épületek egy részére lenne érdeklődés. A határátkelőre szívesen betelepülne egy vállalkozás, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. ennek a lehetőségét azonban egyelőre még nem teremtette meg. Az épület állaga közben egyre romlik, illetve a fenntartásra éves szinten több tízmillió forintot fordít az állam.

- Önkormányzatunk többszörösen is érdekelt abban, hogy az épületek hasznosítása mielőbb megtörténjen - sorolta tovább a polgármester. - A jelenlegi állapot nemcsak az államra, de ránk is rossz fényt vet, hiszen az épületen olvasható Rédics neve is. Munkahelyteremtés szempontjából ugyancsak fontos lenne, hogy mielőbb kiírjanak egy hasznosítási pályázatot, a saját szerény eszközeinkkel ennek felgyorsítására ösztönözzük az államot. A tárgyalások el is kezdődtek, jó esély mutatkozik a hasznosításra.

Az egykori lenti laktanya sorsa kiváló példa arra, hogy milyen károkat okozhat, ha funkcióját vesztett vagy kiürült egykori állami épületek privatizációjával, esetleges önkormányzati tulajdonba adásával éveket vár az állam. A zalai kisvárosban szolgálatot teljesítő hivatásos állomány szigorúsága kapcsán elhíresült katonai objektumból 1996-ban távoztak a katonák, az akkor még jó állapotban lévő épületegyüttest viszont csak 2002-ben, szinte már romhalmazként adta át a kormányzat az önkormányzatnak.

- A tulajdonjog megszerzésére már a katonák kivonulása előtt megindítottuk a tárgyalásokat - magyarázza Kollár Gyula, aki 1994 és 2002 között volt a város polgármestere. - A szóbeli egyeztetések során egészen biztatóak voltak a kilátásaink, ám a kormányváltás miatt megakadtak az egyeztetések. Ezután hivatalos levélben fordultunk az újonnan felállt első Orbán-kabinethez, mindhiába. Újabb négy évnek kellett eltelnie, s egy újabb kormányváltásnak bekövetkeznie, mire az ügyben pozitív döntés született, a Medgyessy-kormány egyik első intézkedéseként megkaptuk a tulajdonjogot.

Igen ám, de az objektum állapota közben teljesen lepusztult, amihez nemcsak a gazdátlanság járult hozzá, de a szándékos rongálások is. Ennek tudható be, hogy az önkormányzatnak – jórészt pályázati pénzből - mintegy kétszázmillió forintot kellett ráköltenie az épületegyüttesre, hogy egyáltalán érdemes legyen annak hasznosítására felhívást közzétennie. Készültek tanulmánytervek is, ám számottevő eredményt eddig egyik sem hozott. A mintegy 34 hektáros területre csupán kisebb vállalkozások települtek be, többségük rövidebb időre. Ma az is eredménynek számít, hogy az objektum őrzése nem kerül külön költségébe az önkormányzatnak, azt a bérleti díjak fedezik.

Az állami vagyon pusztulásának jelei mutatkoznak a vasutak melletti épületeken. Ahogy fejlődik vissza a szolgáltatás, úgy válnak enyészetté a megállók és várótermek. Nyakas István, Gutorfölde polgármestere azt mondja, amióta az állomásokon megszűnt a jegyértékesítés, azóta csak kevés gondot fordít a MÁV az épületekre, a takarítás mellett maximum meszelésre futja.

- A környék gondozása már az önkormányzatra marad – teszi még hozzá Nyakas István, majd azzal folytatja, hogy a MÁV-épületek átfogó felújítására utoljára egy térségi civil szervezet, a Szövetség a Göcsej Vidék Idegenforgalmáért és a Vasútért egyesület anyagi áldozatvállalásával és koordinálásával került sor jó egy évtizede. Az önkéntesség persze azóta is hozott eredményeket, Iklódbördőcén a közelmúltban fejezte be az önkormányzat a megálló környékének parkosítását.  

Természetesen vannak jó példák is arra, hogy a megüresedett állami épületekkel mit lehet kezdeni. Márokföldön ugyancsak egy volt határőr laktanyából alakították ki a térség legnagyobb idegenforgalmi komplexumát, az Abbázia Country Club-ot, amely szinte egész évben telt házzal működik. Lovásziban egy vállalkozás vette birtokba a falu központjában álló kétszintes épületet, s a muraszemenyei határőr őrs épületét illetően is egy gazdasági hasznosítás előkészületei folynak. Volt állami vagyonnak tekinthetőek a termelőszövetkezeti objektumok is, melyek többsége a privatizáció éveiben talált gazdára. Ezek jó részét ma is hasznosítani próbálják, bár az épületek többségére ugyancsak ráférne egy átfogó felújítás, a mezőgazdaságból élő vállalkozók többségének maximum állagmegóvási munkákra volt csak forrása.