Helyiektől helyieknek: 40 km-es körzetben szabad az értékesítés

A felsőrajki Horváth Gyuláné eladó tojásaiért eddig házhoz jöttek a vevők. Nemsoká a helyi termelői piacon is értékesítheti portékáját.

- Ismerősök viszik a tojásokat, Pestről állandó kuncsaftom van - újságolta az idős asszony, aki 100 tyúkot és 20 hízót tart. - Öthetente jön, akkor egyszerre megvesz háromszázat. De vannak vásárlóim Hahótról, Gelséről, Zalaegerszegről és Nagykanizsáról is. A tyúkok alól naponta 70-80 tojást tudok elvenni, bőven jut hát eladásra, ezért biztosan kimegyek majd árulni a helyi piacra is, ha megnyílik. Vagy ha én nem, az unokáim, mert már beléjük neveltem, hogy ne ijedjenek meg a munkától. Meg aztán a tojás ára amúgy is az övék lesz...

Horváthné is nagy reményeket fűz ahhoz, hogy január óta a helyi termékek és termelők érdekében egyszerű módon, a korábbinál jóval kisebb bürokráciával nyithatnak piacokat az önkormányzatok.

A lehetőséggel természetesen a városi nagy kereskedőhelyektől távol eső falvak is élhetnek. Fontos lépés ez, mert a gazdák piac nélkül maradtak a nagy áruházaknak kedvező előírások miatt.

- Egy rendelettel lehetővé tettük, hogy mindenki, aki zöldséget, gyümölcsöt termel, vagy kisállatokat tart, a lakóhelye 40 kilométeres körzetében szabadon értékesíthesse portékáit - mondta el Vigh László, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselője, felsőrajki polgármester. - Nem kell hozzá vállalkozóvá válni, de még őstermelőnek lenni sem. A települések a gazdák részére piactereket alakíthatnak ki, ahol rendszeresen árusíthatják terményeiket. Mi egy 16 lábon álló szabadtéri pajta alatt nyitunk helyi piacot. Itt egyébként eddig is folyt ruhaneműk, cipők árusítása, én viszont szeretném behozni azt a fajta kínálatot, ami a faluról, a vidékről és a megmaradásról szól. Úgy gondoltuk, ahogy enyhül az idő, kísérleti jelleggel kijelöljük a szombati napot, a többit pedig majd meglátjuk. Abban biztos vagyok, hogy vevőben nem lesz hiány, hiszen itt ellenőrizhető és számon kérhető a minőség, mert a portéka mögött ott áll majd a termelő is.

Vigh László hozzátette, a döntéshozók azt remélik: a megye több önkormányzata is kialakítja majd a maga kis piacát, s rövid idő alatt önszerveződővé válik a dolog. Egyelőre azonban a legtöbb településen csak a szándék van meg.

Zalaszentbalázson egyelőre a falu egyik boltjában különítenek el egy sarkot a gazdák árui számára – a többi pedig pénzügyi források függvénye. Merthogy sokkal távlatosabb dologban gondolkodnak...

– A közfoglalkoztatottakkal polcokat készíttetünk, melyekre kipakolhatnak a szentbalázsi termelők – árulta el Uzonyi Dezső, a település polgármestere. – Ez most egy kis lépés csak, de ahhoz talán elég, hogy az emberekben tudatosítsuk: amire szükségük van, azt inkább a másik falubelitől vásárolják meg, mert így segíthetik egymást.

A polgármester elárulta, hosszú távon szeretnék önfenntartóvá alakítani a falut. Felmérést végeznek a helyiek körében, mit termelnének, és a terményekkel, helyben termelt zöldségekkelgyümölcsökkel látják majd el a közétkeztetést. A település földterületeit is bevonnák a gazdálkodásba, melyeken a közfoglalkoztatottakkal végeztetnének bio minőségű növénytermelést. A Falu-farm nevű program a munkanélküliségből is kiutat jelentene, a 841 lelkes településen 50–60 főnyi a munkanélküli. Az utánpótlás biztosítása érdekében pedig időszakonként az iskolások is részt vennének a gyakorlati munkában.

Gyenesdiáson kicsivel előbbre tartanak, ott már tavaly megnyitották a Balatoni  Hal- és Termelői Piacot. Gál Lajos polgármester úgy látja: kezdeményezésük rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert, ami reményeik szerint csak növekedni fog. A polgármester elmondta, a tavalyi év egyfajta próbaesztendő volt, mely bebizonyította, hogy van létjogosultsága a piacnak. Ugyanis nemcsak helyből, hanem Tapolca térségéből és a környék településeiről is jöttek árusok. A megye első termelői árusítóhelye húsvéttól újra kinyit. Hogy még több termelő jöjjön el és a lehető legszélesebb igényt kielégítő kínálattal álljon a vevők rendelkezésére a piac, előbb ingyenesen, a későbbiekben pedig jelképes összegért foglalhatnak helyet termékeiknek az árusok. Hangsúlyozta azt is, a piacnapokat (csütörtök délelőtt és szombat délután) igyekeztek úgy kijelölni, hogy ne ütközzenek a hévízi és a keszthelyi hasonló alkalmakkal, azaz konkurencia helyett inkább egymás kiegészítői legyenek. Gál Sándor azt is hozzátette, különböző rendezvényekkel szeretnék még inkább csalogatni a közönséget.

A helyi termelői piacok kialakítása biztosan segít a vidéki gazdálkodás újraélesztésében – vélekedik Balogh Rudolf, a megyei agrárkamara elnöke.

– A háztáji gazdálkodás még a nyolcvanas években is szépen virult, hanyatlását az okozta, hogy a világ megváltozott, a nagy áruházláncok dömping-jelleggel kezdték el ontani az olcsó zöldséget és gyümölcsöt – bocsátotta előre. – Fontos lenne, hogy a hazai, ellenőrzött és megbízható minőségű termékek visszaszerezzék korábbi pozíciójukat a piacon. Ez biztos bevételt jelentene az agráriumban tevékenykedő kistermelőknek, sőt, remélhetőleg újabb munkahelyeket is teremtene. Továbbá visszakerülhetnének olyan termékek a polcokra, amelyek a nagyüzemi termelésből kiszorultak, mint például az aszalványok vagy a méz. Hozzáteszem, korántsem biztos, hogy a háztáji áru olcsóbb, mint az, amit a hipermarketek polcairól veszünk le, de a magasabb árat véleményem szerint a jobb beltartalmi érték és a követhetőség ellentételezi.

Balogh Rudolf hozzáfűzte még, reményei szerint az állattartás is fellendülhet, az elhagyott kiskertek, szőlőhegyi birtokok pedig újra gazdára találhatnak, ami a tájvédelem szempontjából ugyancsak pozitív fejleményt jelentene. Mi több, talán a fiatalok is visszatérnek a mezőgazdasághoz – egyelőre ugyanis többségüknek ma már csak a fű- és a sövénynyírás jelenti a kertet. Szomorú, de néhol még falun is... 


Szerintem (Horváth-Balogh Attila jegyzete)
Értem én a politika szándékát, de bevallom, nem fűzök sok reményt ahhoz, hogy a termelői piacok hatására visszatérnek a fiatalok a mezőgazdasághoz. A többség ugyanis – bármilyen szomorú – nem tudja a szántóföldön vagy épp´ az állatok közt elképzelni jövőjét, ami valahol érthető is. Komoly árbevételt ugyanis csak a nagy volumen hoz, azaz családot eltartani egy holdnyi földről nem lehet. A jövedelmező üzemmérethez viszont már jelentős tőke kell(ene). Meglehet, jobban tenné a kormány, ha abban támogatná a fiatalokat anyagiakkal is, hogy meglévő főállásuk mellett lépésről lépésre építsék fel családi gazdaságukat, úgy, ahogy apáik tették. Hogy tényleg legyen mit a piacra vinni.