Ösztönösen jól muzsikál: zene nélkül nem tud élni

Júniusban nyitotta meg kapuit Felsőörsön a világhírű gitárművész, Snétberger Ferenc roma zenei szakkollégiuma, tehetségközpontja. Itt modern körülmények és színvonalas oktatók várják a hátrányos helyzetű, ámde tehetséges roma fiatalokat, akik zenei pályán képzelik el jövőjüket.

Az alapító, a Berlinben élő gitárművész tavasszal maga járta végig az országot, s tartott meghallgatásokat, hogy kiválassza azt a 60 fiatalt, akik (köszönhetően a norvég alap 85 százalékos finanszírozásának) teljesen ingyen és bérmentve tölthetnek el itt néhány hetet, s tanulhatnak olyan neves muzsikusoktól, mint maga Snétberger Ferenc, Szakcsi Lakatos Béla, vagy Roby Lakatos.

A gitáron játszó-éneklő Norbi a szerencsés kiválasztottak közé került, s maga is úgy érzi, már az eddig ott töltött rövid idő alatt is sokat fejlődött. Ez utóbbit egyébként e sorok írója is meg tudja erősíteni, hiszen először 2009-ben lehetett fültanúja játékának, legutóbb pedig múlt hétvégén, a nagykanizsai dödöllefesztiválon. És igen, már 2 éve is jó volt, mégis, az akkori és mostani előadásmódja közti különbséget zongorázni, pontosabban gitározni lehet

- Tizenkét évesen kezdtem el gitáron játszani, édesapám adta hozzá a kedvet, aki 20 éven át roma hagyományőrzéssel, folklórral foglalkozott - bocsátotta előre Norbi, akivel szülővárosában, Nagykanizsán beszélgettünk. - Kicsiny korom óta láttam, hogyan zenélt és valahogy „beleszerelmesedtem” a hangszerbe. Először csak az osztálytársaim közül került ki a közönségem, de ma már szerencsére gyakran hívnak falunapokra, különböző rendezvényekre - örömmel teszek eleget az invitálásoknak, s boldogan megyek mindenhova, mert nekem ez az életem. Én zene nélkül nem tudnék élni

Bár Bogdán Norbert nem képzett zenész (most még), de valahogy ösztönösen jól muzsikál. Dalaiban szinte észrevétlenül olvad össze roma és magyar muzsika, s alkot robbanásveszélyes elegyet a pop stílusában. A dödöllefesztiválon például a Magna Cum Laude Színezd újra című slágerét adta elő egészen sajátos, egyéni hangszerelésben, amivel zajos sikert aratott.
Amúgy a Snétberger Zenei Tehetség Központ felhívására régi mentora, Farkas Tibor, a Kanizsai Kulturális Központ igazgatója irányította rá Norbi figyelmét.

- Olyan dolgokkal találkoztam a tehetség központban, amilyenekkel eddig máshol soha - magyarázta a fiatalember. - Dzsesszel és klasszikus zenével foglalkozunk, s ezek eddig kimaradtak az életemből, mert én popban „utazom”. A tanárom, László Attila olyan akkordokat, hangokat, technikákat mutatott meg, amiket azt hiszem, kiválóan be tudok majd építeni az én stílusomba is.
Norbi nemrég tért haza kicsivel több, mint egy hónapos felsőörsi tanulás után, de nem sokára, októberben visszautazik a Balaton-parti településen kialakított kollégiumba, ahol egy évig tart a bentlakásos kurzus. Ennek végén oklevelet kap, ami jó ajánlólevél lehet a zenészvilágban - a legtehetségesebbekkel pedig ígérete szerint aztán is foglalkozik majd Snétberger Ferenc.

A világhírű gitárművésszel egyébként nap, mint nap találkoznak a növendékek, ugyanis együtt reggeliznek vele. Aztán kezdődnek a foglalkozások, melyeken elméleti és gyakorlati ismeretekkel vértezik fel a fiatalokat, valamint angolt tanulnak. Sőt, azt is megmutatják nekik, hogyan kell tanulni, ezt szolgálja a tanulás-módszertan nevű tantárgy. Délután van némi szabadidő is, de a csapat nagyon gyakran ezt is zenéléssel tölti: egyikük gitárt vesz elő, a másik hozza a nagybőgőt és már kezdődik is az örömzene.

Norbi boldog. Úgy érzi, kezében van élete nagy lehetősége, amit mindenképpen meg kell ragadnia. Külföldi karrier, vagy hazai? A válasza: „Ha egy magyar ember magyar dalokat ír és énekel, akkor maradjon itthon, boldogítsa azokat, akik közül elindult, s itt mutassa meg, mit tud.”