Lúdvércet űztek Valkonyán

Nagy volt a nyüzsgés a hétvégén a kis dél-zalai zsáktelepülésen, hiszen sok elszármazott valkonyai is hazaérkezett szülőfalujába. A turistaháznál rendezett falunapi összejövetel sztorizgatással, a régi történetek felelevenítésével indult.

- Évtizedekkel ezelőtt még közel 300 lakosa volt a falunak, működött az alsó tagozatos iskola, melyben 20-25 elsős tanult  - emlékezett vissza Somogyi József, aki 1973-ban hagyta el Valkonyát, s költözött Kanizsára.  - Még ma sem szakadtam el teljesen a falutól, itt maradt a szőlőbirtok, amivel foglalkozni kell, s szüleim sírját is rendszeresen gondozom.

 - Nagyon jó ötlet volt megszervezni ezt a találkozót, sok olyan régi baráttal futottam össze, akiket évek óta nem láttam  - mesélte a névrokon Somogyi István, aki időnként hazatér, hogy eltöltsön egy-egy éjszakát a ma már üresen álló szülői házban.

Mint kiderült: Valkonyáról a nagy elvándorlás 1973. után kezdődött, miután aszfaltos utat kapott a település. Ebből is látszik, hogy a technikai fejlődés nem minden esetben jelent hasznot egy településnek. No, persze nem csak távozók, érkezők is akadtak az elmúlt időszakban, Turcsik György például Budapestről költözött Valkonyára. Ő volt az, aki Hatala Gáborral közösen felkutatta, majd új köntösbe öltöztette a lúdvércűzés szokását.

- A lúdvércek földöntúli fantázialények, akik jót is tudnak tenni, de akár árthatnak is gazdáiknak  - közölte Turcsik György, aki azt is elárulta: a népi hiedelem szerint, ha valaki a hóna alatt kiköltötte egy fekete tyúk első tojását, akkor abból lúdvérc született. - Nos, ezektől a lényektől mégiscsak jobb távol tartania magát az embernek, ezért aztán este egy hatalmas tüzet rakunk, hogy annak fényével űzzük el a lényeket.

Ám még mielőtt erre sor került, számos egyéb program is várta a vendégeket. A Valkonyai Csepűrágók alkalmi színi társulat remek darabot mutatott be, melyhez a közelmúlt vicces, érdekes történései adtak muníciót. A színdarabot követően a kanizsai Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Művészeti Iskola diákjaiból alakult népzenei együttes, a Kazsinka Band muzsikált.

- Ez a kis közösség valóban összetartó, az itt élő emberek odafigyelnek egymásra -  állította Horváth Zsolt, aki feleségével együtt 7 éve költözött Kanizsáról a kis falucskába.  - Az összefogásra nem csak a mostani rendezvény jó példa, a közelmúltban a kápolna tetőszerkezetét is pár napos társadalmi munkával újította fel a lakosság. Mindezt a település polgármestere Rejtélyiné Nagy Gabriella is alátámasztotta, aki jelezte: jövőre is megrendezik az elszármazottak találkozóját, s a lúdvérceket is elűzik a környékről.

Sok kistelepüléshez hasonlóan, a valkonyai önkormányzat sincs irigylésre méltó anyagi helyzetben. Bár sok esetben a pályázati önerőt is nehéz biztosítani, ennek ellenére vannak fejlesztési elképzeléseik. A következő évben a kultúrotthon felújítása lenne a legfontosabb célkitűzés, de az 1993. óta rendszeressé vált településfejlesztési tábort is megrendezik, melynek keretében az ország minden részéről ide érkező építész hallgatók saját munkáikkal tovább gyarapítják, gazdagítják majd a falut.