Leégett a panzió Gyenesdiáson: a helybeliek segítségével újjáépülhet

A történettel egy a közelmúltban sorscsapást átélt család képviseletében Molnár Gyula és felesége kereste meg szerkesztőségünket. Az április 11-én lezajlott tűzesetről másnap lapunk is hírt adott: "Hétfőn hajnalban a Madách utcában egy nádfedeles panzióban keletkezett tűz, az oltásban a keszthelyi tűzoltók mellett a marcali és a badacsonytomaji egységek is részt vettek. Az épületben vendégek nem tartózkodtak, személyi sérülés nem történt, az anyagi kár azonban jelentős."

- Nem vagyunk tősgyökeres gyenesiek, de 26 éve élünk itt - pillantott a múltjába Molnár Gyula, aki úgy fogalmazott: biztosításuk persze van, de így is kellett a helyi emberek segítsége ahhoz, hogy már a panzió újjáépítését tervezgethetik. - Amit ennyi idő alatt megteremtettünk, az a tűzben semmivé lett. De ahogy ez a község mellénk állt, azt megtapasztalni óriási erőt adó érzés.


Felesége nem is tudott elérzékenyülés nélkül beszélni a történtekről:
- Ezek a hála könnyei, azon a szörnyű hajnalon viszont a pusztulás látványától, a kétségbeeséstől zokogtam. Aztán emberek és gépek jöttek, itt volt a polgármester, az önkormányzat szervezésében kezdődött a takarítás. Szállást ajánlottak föl többen, de azt a rokonoknál meg tudtuk oldani. Még adománygyűjtést is indítottak, amit akkor tudtunk meg, amikor idehoztak több mint 600 ezer forintot.

Az időközben elvégzett statikai vizsgálatok nem tartogattak jó hírt: az épületet az alapokig le kell bontani, mivel a hőhatástól meggyengültek a falak is. A minap ottjártunkkor már ezen dolgoztak.

- Senkitől nem kértünk semmit, de kaptunk, igen nagy értékű segítséget - folytatta Molnár Gyuláné. - A támogatás értéke nem csak pénzben fejezhető ki, de a megtapasztalt együttérzés visszaadta a hitünket, a reményünket, az erőnket. Ezek nélkül pedig ma képtelenek lennénk az újrakezdést tervezni.

- Több mint két és fél évtized munkájának eredménye odaveszett, de az erőfeszítéseink megbecsülését érezzük, hogy a falu a két kezünk munkáját értékelte a mellénk állással - folytatta a férj. - Mihelyt lehet, szeretnénk újra a panzióból élni, s munkát adni azoknak, akik eddig nálunk dolgoztak. Az életünkhöz kaptunk segítséget, ezt csak azzal lehet megköszönni, hogy újjáépítjük, ami volt.