Mi számít vetélésnek? A 24. hét a vízválasztó

Mint arról portálunk hétfőn beszámolt, egy család feljelentette a Zala Megyei Kórházat, mivel - állításuk szerint - a várandósság 24. hetében világra jött gyermeküket halott magzatként kezelték, s csak tíz perc múlva tették inkubátorba, amikor felsírt. Az eset 2009 őszén történt, a gyermek oxigénhiányos agykárosodást szenvedett. A történtek kapcsán a kórházban belső vizsgálat zajlik, az ő álláspontjukat annak lezárulta után ismerhetjük meg.
Addig, a konkrét ügytől elvonatkoztatva dr. Gárdos Lászlót, a gyermekosztály vezetőjét kérdeztük a vetéléssel, koraszüléssel kapcsolatos szabályokról, s a kis súlyú, éretlen újszülöttek életesélyeiről.

- A  kihordott terhesség időtartama 39-40 hét,  a 36 hétnél korábban világra jötteket tekintjük koraszülöttnek. Vetélésről pedig akkor beszélünk, ha a magzat az anya testétől történt elválasztás után az életnek semmilyen jelét nem adja, és 24 hétig vagy rövidebb ideig volt az anya méhében - tisztáz elöljáróban néhány alapfogalmat a főorvos.

Megtudjuk, a vetélés avagy  szülés szempontjából vízválasztónak tekinthető terminus betöltött 24 hét  - bő egy évtizede még 28 hétben jelölte meg a törvény. 

- Miért történt módosítás?

- Mert az orvostudomány és a technika fejlődése révén  mára a négy héttel fiatalabb koraszülöttek túlélésére is van esély. A legfrissebb statisztikák azt mutatják, hogy a 24  hétre  világra jött koraszülöttek 40 százaléka életben marad, ám 95 százalékuk  jelentős károsodás árán. Mindössze 5 százalékuk mentesül ettől. Ez azt jelenti, hogy száz  szülésből  kettő végződik úgy, hogy súlyosabb károsodás nélkül jön világra a gyerek. Ennél fiatalabb terhesség esetén még rosszabbak a mutatók, az már vetélésnek minősül. A 25. hét betöltése után azonban már 70 százalékuk életben marad, s fele megússza nagyobb károsodás nélkül. Ahogy haladunk a várandósság időtartamában, annál jobbak a mutatók.

A törvény arra is kiterjed, hogy amennyiben a magzat, az eltelt  hetek számától függetlenül (tehát 24 hétnél korábban  is)  bármilyen életjelenséget mutat, abban a pillanatban riasztani kell a koraszülöttek újraélesztésére specializálódott egységet, s a szakembereknek mindent el kell követniük a gyermek életben tartásáért. A szóba jöhető életjel persze nem nevezhető klasszikus sírásnak, arra még nem képes az éretlen apróság, legtöbbször inkább valamiféle mozgásról lehet szó. 

Az életjelenséget mutató magzatok ellátása a világ különböző tájain eltérő. Több országban csak a minimális komfortjukat biztosítják. Magyarországon azonban, hiába indult vetélésnek az eset,  valamennyi olyan kezelést meg kell kapniuk, amiket a 24. hét után születetteknél bevetnek.  Az esélyeket  rontja, hogy eltelik némi idő, mire a speciális újraélesztő egység megérkezik a  szülészetre, van, ahol kilométeres távolságot kell megtenni. A megyei kórházban ezek a feltételek ideálisak,  a szülőszobától pár méter választja el a perinatális intenzív centrumot, így  perceken belül ott lehet a segítség.

- Milyen kilátásokkal vágnak  az életnek ezek a gyerekek, milyen károsodások sújtják őket leggyakrabban?

- A 24-25 hétre született, extrém módon éretlen  gyerekek életben tartása óriási bravúr és hónapokig eltartó  küzdelem.  A súlyuk nem több, mint 500-700 gramm, s nem csak a tüdejük, de  az idegrendszerük és az emésztőrendszerük is rendkívül fejletlen. Az agy éretlensége miatt pedig szinte elkerülhetetlen a kisebb-nagyobb mértékű agyvérzés, továbbá  oxigénhiányos állapot. Rendkívül ritka, hogy ne lépjen fel tüdő vagy idegrendszeri károsodás.

- Hol húzódik az az időbeli küszöb, ami már minőségi ugrást jelent?

- A 28. hétnél  a gyerekek 90 százaléka életben marad, ráadásul 80 százalékuk nagyobb károsodás nélkül, ami a tanulásban s a mindennapokban  jó kilátásokkal kecsegtet.

A Zala Megyei Kórházban ritkán veszítenek el 1000-1500 gramm feletti koraszülöttet, tavaly például valamennyi 1000 gramm feletti gyerek életben maradt.


ORVOSI TITOKNAK SZÁMÍT
Dr. Gárdos László azon véleményének is hangot ad, hogy rendkívül kiszolgáltatottnak látja az okkal vagy ok nélkül megtámadott kollégái helyzetét. Ha ugyanis egy vitatott ügy reflektorfénybe kerül a médiában, a kezelőorvos nem hozhatja nyilvánosságra a birtokában lévő egészségügyi adatokat, még abban az esetben sem, ha ezekkel cáfolni tudná az ellene felhozott állításokat. Ez ugyanis az orvosi titoktartás megsértésének minősülne, ami alapján ugyancsak feljelenthető az orvos.