Nyakkendő és stressz nélkül - Visszatekintés Császár Józseffel

Húsz évig vezette a várost (emiatt nemrég a minisztériumban elismerést kapott), részt vett a megye közéletében, hozzászokott a napi pörgéshez. Mégis azt mondja, újdonsült nyugdíjasként sem unatkozik.

- Pótolom a családtól korábban elvett időt. Sokat vagyok a két unokámmal, sétálunk a városban - folytatta.  A hegyi birtokon is mindig akad tennivaló. Szóval nem kell törnöm a fejem, hogy mivel töltöm a szabadidőmet, amiből persze jóval több van, mint az elmúlt két évtizedben. De ugyanakkor nincs stressz, s lelkiekben is jól fogtam fel, hogy nem választottak újra polgármesterré. Bár sokan megkérdezték, miként viselem ezt, nyugodt szívvel csak azt mondhatom: nem viselt meg az eredmény, s ezt komolyan így élem meg.

Persze a napi séta során azért sokszor felidézidők benne a múlt, s lépten-nyomon szembesül mindazzal, ami változott a húsz év során a kisvárosban. Azt mondja, a településen mindenütt talál, lát olyan részt (épületet, közteret), ami a 90-es évek elején bizony teljesen másként nézett ki.

- Nehéz lenne felsorolni, mi minden változott azóta. A Kőhíd, a fürdő, az utcák, a járdák, az infrastruktúra... Ami látszik, és persze ami nem! Húsz év kemény munka áll mögöttem, s természetesen a képviselő-testületek mögött. Öt testülettel, több mint negyven emberrel dolgoztam együtt, ott volt mögöttem a hivatal, s a biztos családi háttér segítségként. Úgy gondolom, megtettem mindent a közért, a legkisebb jónak is ugyanúgy tudtam örülni, mint a legnagyobb beruházásnak. Mindig a realitás talajáról tekintettem a jövőbe, s igyekeztem azon lenni, hogy a város stabil lábakon álljon. Ennek eredménye, hogy Zalaszentgrótnak nem volt és nincs működési forráshiánya, így tudtam átadni a város kulcsát utódomnak. Ez manapság bizony nagy dolog. Akadtak persze nehéz napok, pofonok is, de a pozitív gondolkodással mindig túljutottam a problémákon. A képviselő-testületi ülések sem voltak zajosak, talán az utolsó két ciklusban merültek fel problémák...

Császár József azt mondja, természetesen figyelemmel kíséri a városban folyó munkát.

- Zalaszentgróton élek, erős szálak fűznek ide, természetesen számomra, s családom, gyermekeim, unokáim számára sem mindegy, hogy milyen városban élnek. Ahogy azt leköszönésem alkalmával is elmondtam, nekem nem jogom, hanem kötelességem, hogy segítsem a város vezetését. Ha szükségük lesz a tanácsaimra, tapasztalataimra, akkor nem kérdés, hogy azokat legjobb tudásom szerint átadom. Ugyanakkor keresem a helyem, hogyan tudnék segíteni a közéletben, sportban.

Érdeklődéssel figyeli a képviselő-testület munkáját is.
- Nehéz évek elé néz az önkormányzat, ez nem kétséges. Az anyagi lehetőségek csökkenése mellett kevésnek érzem a képviselő-testület mostani létszámát, s kell, hogy aktívan, használható ötleteket felvetve vegyenek részt a munkában. A képviselők végül is egy hajóban eveznek, fontos, hogy a lapátokat egy irányba húzzák, a magánérdek helyett alázattal szolgálják a várost.

Császár József nem csupán polgármesterként tevékenykedett húsz éven át. Több ciklusban tagja volt a megyei közgyűlésnek, s a várost segítő, éltető civil kapcsolatok kialakítását is szívügyének tekintette. Ennek részeként tíz évvel ezelőtt testvérvárosi szerződést kötött Szentgrót a németországi Germersheimmel.