Hírek

2006.07.21. 02:27

Mi jöhet az olajkorszak után?

Budapest - Az olajkor-szak nem túl távoli vé- gét jósolják a szakemberek, a hagyományos módon kitermelhető készletek gyors fogyására, ezzel összefüggésben az üzemanyag drágulására és a Föld éghajlatának globális felmelegedésére alapozva.

Mórocz Zsolt

Már sok irányban folyik a környezetet sokkal kevésbé szennyező és újratermelődő természeti energiaforrások gyakorlati hasznosítása. E téren hazánknak is vannak egyelőre kiaknázatlan lehetőségei.Hol, miként helyettesítik napjainkban azokat az energiahordozókat, amelyek a káros emissziók kibocsátásával fokozzák az üvegházhatást? Dániában 2009-re a villamos energia 25, 2030-ra pedig már 40 százalékát nyerik szélerőművekből. Kanada Ontario tartományában 2009-re már csak négy szénerőmű marad üzemben, a leállítottak által termelt energiát szél- és vízi erőművekből pótolják. Az ugyancsak széljárta Egyesült Államokban viszont az így termelt energia aránya jelenleg mindössze 0,4 százalék, mert ott még mindig nagyon olcsó a szénhidrogén. Németországban tavaly csaknem egymilliárd liter biodízel üzemanyagot adtak el az ott nagyon elterjedten használt dízelmotoros járművekhez. Az amerikai Texas államban 21 nagy töltőállomás-hálózatnál tankolható napraforgóolajból nyert (hasábburgonya-szagú kipufogógázt eregető) biodízel. Franciaországban a villamos energia 75 százalékát a több mint 40 működő nukleáris erőmű szolgáltatja. Brazí- liában a gépjárművek által felhasznált üzemanyag 40 százaléka cukornádból nyert alkoholtartalmú etanol (hasonló, mint a világháború éveiben nálunk is használt motalkó volt). Egyiptomban, a Níluson működő vízi erőművek mellé 127 megawatt teljesítményű, napenergiával és geotermikus meleg vízzel működő erőművet építenek. A különleges természeti adottságú Izlandon az energia 98 százalékát geotermikus (gejzíres, forró vizes) és vízi erőművekben állítják elő, s az szolgál fűtésre is. Svédországban a fosszilis szénhidrogének már csak a felhasznált energiahordozók alig egyharmadát adják. 1970-ben ez még 77 százalék volt, 2020-ra pedig az áramot teljes egészében nukleárisés vízi erőművekben termelik majd.Kínában már 30 millió háztartásban alacsony házak lapos tetejére szerelt naphőkollektorokban melegítik a vizet a zuhanyozáshoz, mosogatáshoz. Az egyszerű szerkezetek vásárlásához a hatóságok támogatást is adnak. Amszterdamban az ott élők fele kerékpáron közlekedik, ami jelentősen csökkenti az autózás károsanyag-kibocsátását. A nagyon szegény afrikai Ruandában a Kigali kutatóintézet dolgozta ki egy nagy büntetés-végrehajtó intézet számára a fűrészpor és az intézményi hulladékok metángázzá alakításával működő bioerőművet, így nem kell fával fűteni. A Fülöp-szigeteken pedig (a világon egyedülálló mértékben) a geotermikus erőművekben állítják elő a később felhasználandó energia 27 százalékát. Kihasználatlan kincsekben hazánk is gazdag, mert a Pannon-medencében is nagyon magas a geotermikus gradiens, azaz a Föld belsejéhez mind közelebb lévő talajrétegek hőmérsékletének növekedése. Nálunk egy függőlegesen lefelé haladó fúrásban átlag 33 méterenként emelkedik egy fokkal a talaj hőmérséklete. De sok helyütt - például Szen- tes, Harkány, Recsk környékén - esetenként már 20, sőt 15 méter is elég ennyi hőmérséklet-növekedéshez. Azaz 1500 méter mélyen már szó szerint forró a víz! Ennek oka lehet, hogy e helyeken az izzó magma feletti kéreg erősen elvékonyodott, másutt egy valamikori, már kialudt vulkán alatt megmaradt kéregfelpúposodás miatt melegszik az átlagosnál jobban a termálvíz.Ahol a lenn felmelegedő és felfelé törekvő víz utat talált a felszínre, ott már az őskori elődeink is felfedezték a langyos fürdőhelyeket. A rómaiak meg a törökök már cél-irányosan, igazi fürdőkké is fejlesztették őket (például Hévíz, Harkány, illetve a fővárosban a Római-, Rácz-, Rudas-, Lukács-, Gellért- és Török-fürdők). Az újabb korban, a fúrástechnika fejlődésével aztán már sikerült tudatosan is a felszínre segíteni a föld mélyének geotermikus kincsét - eleinte csak vonzó fürdők létesítése céljából, a XX. században viszont már más célú kutatófúrások olykor nem is kívánatos melléktermékeként. Zalában például az olajkutatás, a Dunakanyarban a talajvizsgáló fúrások nyomán találtak meleg vizet, amire alapozva aztán a zalakarosi meg a lepence-pataki fürdőket fejlesztették idegenforgalmi értékkel is bíró strandokká.Országszerte szinte mindenfelé találni kis meleg vizű fürdőket, másutt pedig a primőr zöldség és gyümölcs fóliasátrainak fűtésére használják a célfúrások vizével felszínre segített geotermi- kus hőt.A felsorolt példák is igazolják az ingyen meleg víz gazdasági, turisztikai és környezeti értékét, de még céltudatosabb lenne a földhőt kis geotermikus erőművekben ener- giatermelésre fordítani, amint azt Izlandon és a Fülöp-szigeteken, de például Észak- Olaszországban is teszik. Ezeknek az erőműveknek a legfőbb szerkezeti egysége két, a forró vizet tartalmazó rétegig levezetett cső. Az egyikbe felülről hideg vizet nyomnak a forró kövezetű rétegig, ahol a víz felforrósodik és a másik csövön feláramlik. Hőjét aztán egy hőcserélőben a másodlagos csőhálózatnak adja át, amelynek még mindig forró vize hajtja az energiatermelő generátorok kis turbináit. A hőcserélőben lehűlt vizet aztán ismét levezetik a mélybe, s a körfolyamat már magától folytatódik úgy, hogy közben a mind drágább kincs, az édesvíz szinte nem is fogy.Mi persze még nem tartunk itt, de van esélyünk arra, hogy felzárkózzunk az olcsó energiatermelők közé.

Ezek is érdekelhetik