Március 15-i ünnepség Hévízen - "Bár nézeteink különbözőek, a célunk egy kell, hogy legyen"

- Úgy érzem, március 15-ét valahogy nem lehet nem szeretni. Ebben a napban benne van a lüktetés, az újjáéledés. A fiatalság, az ujjongás, a robbanékonyság. Az egészséges életigenlés, a lendület, s valami nagy-nagy szeretet, összetartozás. Ebben a napban benne van a valódi szabadság, a felszabadultság érzése. Erre a napra mindig örömmel és szívesen készülünk. Ez a nap lángoló, piros betűkkel véste bele magát a szívünkbe. Még legkisebbjeink is boldogan lobogtatják a nemzeti zászlócskáikat, büszkén viselik a kokárdát kabátkájukon. Ha nem is tudva tudják, de szívükkel érzik és átérzik ennek a napnak a felemelő hangulatát, s örömmel vallják már ők is magukénak ezt az ünnepet – szögezte le Papp Gábor, hozzátéve: a magyar nemzet szabadsága 1848. március 15-én kezdődött, ezért emlékszünk rá oly’ szívesen 167 év után is.

Mint fogalmazott, a forradalom és szabadságharc résztvevői ugyan nem mindenben értettek egyet, gondoljunk csak Kossuth és Széchenyi legendás ellentétére, egyet azonban mindenki határozottan tudott 1848. március 15-én. Azt, hogy most jött el az idő, hogy tenni kell, hogy együtt kell cselekedni, határozottan, nemzetünkért, identitásunkért, szabadságjogainkért.

– Valahogy ezt kellene tőlük megtanulnunk ma is. Azt, hogy bár nézeteink különbözőek, hogy vitáink vannak és lehetnek, de a célunk egy kell, hogy legyen. Egyként kell esküdnünk, ahogyan esküdtek 167 évvel ezelőtt azon az esős márciusi napon elődeink – hangsúlyozta Papp Gábor.

A polgármesteri beszédet követően Béke Csaba lantművész és Kurucz Ádám versmondó ünnepi műsora következett, majd koszorúzással zárult a hévízi megemlékezés.