Találhat-e a tudomány cáfolhatatlan istenbizonyítékot?

Nincs szó ellentétről, de nem is kell erővel összesimítani a tudományt a vallással, hiszen ezek a létezés más szintjét vizsgálják - foglal állást Szalai Attila római katolikus pap, boncodföldei plébános, aki nemrég az evolúció és a kereszténység viszonyáról tartott előadást Zalaegerszegen. Ennek apropóján kértük beszélgetésre.

A diskurzus előtt egy rövid felvezető gondolat: az élet eredetének és az ember fejlődésének problémája a természettudományok, a filozófia és a teológia fő vizsgálati tárgyai közé tartozik. Jóllehet a fizikát, a matematikát vagy a biológiát a történelem során gyakran hívő, esetenként egyházi kötődésű természettudósok mozdították előre, sokak szerint kibékíthetetlen a különböző világnézetek közötti ellentét. Az egyik vitás terület az evolúció.

- Az utóbbi idők vitáit az újkreacionista elmélet szította. Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy ezt a nézetet egyes amerikai kisegyházak, illetve nem keresztény közösségek képviselik, nem pedig a katolikus egyház - fogalmazott a plébános.


- A bibliai teremtéstörténetet, a 6 napos teremtést és ennek sorrendjét nem szabad szó szerint értelmezni; ezek olyan képek, amiknek az üzenetét kell megértenünk. A Biblia az embert úgy határozta meg, hogy léte az Istentől származik, és nem a hogyanról, hanem a Teremtő és teremtmény közötti elszakíthatatlan kapocsról szól. Tanítása Isten, az ember és a világ viszonyát írja le, és ezt a korabeli pogány vallások mítoszaival szemben teszi. Nem lehet tehát elvonatkoztatni a kortól, hiszen az akkori embernek nem volt ismerete mindarról, amit a tudomány azóta feltárt - hangsúlyozta.

Az atya szerint az, hogy egyenként vagy fejlődés során teremti az előlényeket, nem befolyásolja Isten létét, s az evolúcióból nem következik az Isten nélküli élet.

- Találhat-e a tudomány valaha cáfolhatatlan istenbizonyítékot? - kérdeztük.

- Nem találhat, de Isten létét tudományos érvekkel cáfolni sem lehet. Hogy kiből lesz hívő és kiből nem, abban többnyire nem az észérvek, hanem a személyes történetek játszanak szerepet. Egyébként nem a tudomány és a vallás áll szemben egymással, hiszen a tudománynak is vannak vallásos képviselői; ellentét akkor van, amikor a hit és a vallás ellen a tudomány nevében akarnak érveket kovácsolni.

- Ha az evolúciót visszafelé vizsgáljuk, hol az a határ, amikortól már kétséget kizáróan ember az ember?

- Erre a kérdésre egyértelműen talán sosem lehet választ adni. Azt az elméletet azonban elfogadhatjuk, hogy a fejlődés kibontakozási folyamat, tehát semmi olyan nem jöhet létre, ami eredetileg már benne ne rejlett volna. Az egyedfejlődésben is tetten érhető ez az elv: potenciálisan már az élet kezdeti szakaszában ott van a magzatban a későbbi ember. Az evolúció az emberi kibontakozás folyamata, ezért lép az élővilág újabb és újabb szintre, haladva célja felé. Ám minden változás nem tekinthető fejlődésnek, csak az, ami minőségi továbblépést jelent az evolúció folyamatában. Ezeket puszta küldő tényezők nem magyarázzák elégségesen. Egy példa: sokak szerint a felegyenesedés indította az embert kezeinek használatára, de az állatvilágban másutt ez a változás a mellső végtagok elcsökevényesedéséhez vezetett. Megfelelő szellemi kapacitásra is szükség volt tehát ahhoz, hogy a biológiai adottságokban rejlő lehetőséget kibontakoztassa az ember - válaszolta a plébános. Meglátása szerint az evolúció több olyan biológiai példával is szolgál, ami arra utal, hogy a minőségi változásokhoz a külső körülmények mellett szükség van belső hajtóerőre is. Ez persze nem jelenti azt, hogy bizonyítottuk volna Isten létét.

- A katolikus egyháznak nem kell összekötnie magát egyetlen természettudományos elmélettel sem, mert a hitet nem erre alapozzuk. A tudománynak is megvan a maga autonómiája, a saját területét kutatja, a vallás ugyanakkor a létezés más szintjéről beszél. Ezért nincs ellentmondás, és ezért nem kell attól félnünk, hogy a tudomány egyszer olyasmit talál, ami lerombolja a hitet. Ugyanakkor a tudománynak is szüksége van arra az alázatra, amivel a saját határait felismeri, és ami segít abban, hogy az elméletet elméletként kezelje - fogalmazott az atya.