Közel a világűr - Ahol mínusz 45 Celsius fokon is forr a pálinka

Harminc kilométer az ég felé irdatlan távolság, ott már bőven tart a közeli világűr, mely emberi életre semmilyen körülményét tekintve nem alkalmas. A hőmérséklet mínusz 45 Celsius fok körül alakul, a légnyomás pedig olyan kicsi, hogy például a pálinka is hevítés nélkül forrni kezdene. Amikor a körmendi származású Hegyi Norbert amatőrcsillagász (civilben gépészmérnök, a győri egyetem tanára) ezekről beszél, alkalmam van kicsit elrévedezni, milyen éles is a borotva, amin táncolva földi életünk kialakult. Hiszen a fejünk felett Zalaegerszeg-Söjtör távolságban máris vége van számunkra a világnak...

– A légkör rohamosan ritkul, ahogy távolodunk a földfelszíntől – tette hozzá Norbert. – Légkörünk anyagának kétharmada az alsó 11 kilométeres rétegben sűrűsödik, 90 százalékát 16, 95 százalékát pedig 25 kilométeres magasság alatt találni.

Ezek talán meg is magyarázzák, a két fiatalember miért vonzódik ennyire a közeli világűrhöz, azok után is, hogy 2011. októberében – akkor még tágabb együttműködés keretében – a Vas megyei Hegyhátsálon található csillagvizsgálótól felbocsátották az első hasonló szondát. Az első, amatőrök alkotta eszközt, ami hazánkból indulva megjárta ezt a magasságot.

Ez a felvétel múlt szombaton, 31 kilométeres magasságból készült. Jobbra a Balaton. Jól látszik a földgolyó görbülete és a világűr sötétje is.  Fotó: Transdanubian Balloon Project, a szerző, Varga János

De hogyan is épül fel a jármű? Az emelkedést egy meteorológiai ballon biztosítja, mely „túlkoros" luftballonhoz hasonlít. Ebbe nyolc köbméter levegőnél könnyebb gáz kerül, és zsinóron viszi magával a szondát. Utóbbi az első kísérletnél még gömbölyű volt, ma már téglatest alakú, és házi gyártmány, sok hétköznapi alkatrésszel. Kívül hungarocell uzsonnásdoboz, mely kiváló hőszigetelő (Edvi Balázs, a duó keszthelyi tagja, végzettségét tekintve híradástechnikai és villamos mérnök meséli, hogy amikor leérkezés után felnyitják, ott a bent működő elektromos berendezések által keltett kellemes meleget találják), de használnak hurkapálcikát, illetve sok szigetelőszalagot is.

A szonda felszerelését elsősorban kamerák alkotják, ezek természetesen nem házilag készültek, a csúcstechnológiát pedig az a pár négyzetcentiméter űrfólia adja, amit az ESA (az európai űrügynökség) is használ a világűrben hőszigetelésre. („Nem olcsó, de az interneten bármit be lehet szerezni" – mosolygott ennek kapcsán Hegyi Norbert.) A dobozt végül egy külön erre a célra készíttetett műanyag táskába teszik, mely gyengén vízálló, illetve rikító színeivel valamint fényvisszaverő elemeivel szerepe van a földre visszatérő eszköz megtalálásában is.

Utóbbihoz végtelenül egyszerű fizikai törvényszerűség vezet el: a startnál 1,5-2 méter átmérőjű ballont odafenn családi ház méretűre feszíti, majd szétpukkasztja a túlzott kitágulás, a szonda pedig ejtőernyővel leereszkedik.

Az eszköz menet közben rögzít navigációs adatokat, végez különféle méréseket (szélirány és -erősség...), valamint két kamerája és egy fényképezőgépe rengeteg felvételt készít. A felbocsátások között volt olyan, amikor egy cégnek reklámfilmhez forgattak anyagot (ebben az esetben egy a társaság által forgalmazott játékot is magával vitt a szonda), de a program csapatépítő tréningként is működik, amikor egy-egy munkahelyi közösség tagjai összedolgozva készítik fel a berendezést az útra. Rövidesen egy prágai szállodában lesz ilyen programjuk, melyen két szondát is elindítanak majd.

Hegyi Norbert (balról) és Edvi Balázs a ballonnal.

– Minden alkalommal rengeteget tanulunk, tapasztalatokat szerzünk, amiket a következő felbocsátáskor hasznosíthatunk – mondja a program hasznáról Edvi Balázs, aki társához hasonlóan kifogyhatatlan a szondával kapcsolatos érdekes történetekből. Ilyen például, hogy a hungarocell dobozba elhelyeznek mobiltelefont is, amely automatikusan sms-eket küld nekik, jelezve, merre jár a cucc. A GSM-hálózat viszont csak a földfelszín közelében működik, hiszen az azt használó emberek is itt mozognak, ennek megfelelően a nyomkövető telefon nagy magasságban rendre hallgat. Egyetlen egyszer azonban 6 kilométer közeléből kaptak egy üzenetet – megmagyarázhatatlan módon.

Útra kész az első magyar űrturista. Sajnos eltűnt.

Mindig nagy kaland a földre visszatérő szonda megtalálása is. Egyszer járókelők botlottak bele, persze nem hagyták a földön heverni, a felvételeken pedig utólag jól látszott, ahogyan a szonda hazafele bicikli kormányára akasztva lengedezett – illetve ahogy a megtalálók próbálták szétszerelni, és közben azon tanakodtak, hogy ez meg ugyan mi lehet... A doboz oldalán egyébként ott a felirat: megtalálója jutalomra számíthat, aki viszont nem szolgáltatja vissza a berendezést tulajdonosának, törvényt sért.

– Elenyésző az esély, úgy is mondhatnám, lehetetlen – válaszolt meg Edvi Balázs egyszerre két kérdést. Nevezetesen: zavarhatja-e a szonda a repülőket, illetve előfordulhat-e, hogy végül egy autópályára „esik". – A tiltott légtereket kell elkerülnünk. Volt például egy Velencei-tavi felbocsátásunk, amikor a leérkezésnél „sanszos" volt a paksi atomerőmű. Akkor egy kicsit kevesebb gázt töltöttünk a lufiba, ezzel garantáltuk a nagyobb csúcsmagasságot, és a szonda túl is repült a Dunán.

Miből lesz a szonda? Alkatrészek és tartozékok.

A leérkezés amúgy nehezen kiszámítható. Volt már felbocsátás, amikor a start helyétől légvonalban 15 kilométerre történt a leszállás, máskor közúton csaknem 230 kilométert kellett autózni a szonda után. Az első felbocsátás a Balatonban ért véget, de akadt már fenn az ernyő magas fán is – azóta a kereséskor egy motoros fűrész is van a csomagtartóban.

A múlt szombaton Keszthely mellől indult szonda egy szelet szalámit is vitt magával – mint mondták, az első magyar űrturistát. Az utas a leérkezéskor már nem volt meg, de nem ez az oka, hogy a Transdanubian Balloon Project keretében Norbert és Balázs nem tervezi ember eljuttatását a közeli világűrbe...

Pedig a program amúgy folytatódik – annak ellenére, hogy a költségek (az átlagos mérnök-pénztárcához mérve és a közeli világűr elhelyezkedéséhez méltón) magasak.