A balatoni gőzhajózás 170 éves

Az eszme, Balatonra gőzöst állítani közvetlen nem enyim - írja Széchenyi 1846. április 2-án megjelent nagy feltűnést keltő röpiratában. S valóban - az ötlet Hertelendy Károly zalai birtokostól származik, aki sziszifuszi munkával képes volt a politikában egymással gyakran ellentétes oldalon álló olyan nagy elméket a jó ügy szolgálatába állítani, mint Széchenyi István, Deák Ferenc és Kossuth Lajos.

Hertelendy Károly Zala vármegyében ismert közéleti személyiség volt. Jogot végzett. Két cikluson keresztül (1834-36-ban és 1839-40-ben) Deák Ferenc mellett Zala követe volt a pozsonyi reformországgyűléseken. Bár kapcsolatuk kiegyensúlyozott volt, életkoruk - Hertelendy 19 évvel idősebb - és politikai meggyőződésük miatt fokozatosan eltávolodtak egymástól. Deák a rohanók , Hertelendy a fontolva haladók táborát erősítette. Az 1840-es évek elején a konzervatívok Hertelendyt vezetőjüknek tekintették. Az 1843-as véres követválasztás után, Deákhoz hasonlóan háttérbe húzódott. Ekkor kezdett el intenzíven foglalkozni a balatoni gőzhajózás ügyével.

A Balatoni Gőzhajózási Társaság részvénye. Deák is jegyzett belőle kettőt Fotó: ZM Levéltár

Az ötletet már 1837-ben felvetette, amikor egy füredi nyaralásakor, a fürdő panaszkönyvébe tett bejegyzésében egy oldalon át ecsetelte a gőzhajó közlekedés leendő előnyeit. Felvetéséhez huszonegyen csatlakoztak aláírással, majd egy évvel később huszonheten sürgették, hogy az ötletet tett kövesse.

Hertelendy elszántságát fokozta, hogy egy füredi nyaralása kapcsán Kossuth Lajos is így írt a Pesti Napló 1842. augusztus 7-i számában: Szép ez a Balaton mégis az embernek szíve fáj, midőn e roppant vízre tekint. Oly holt, minő csak Palesztinában a megátkozott Holttenger lehet Húszmérföldnyi sima út, nagyobb, mint némely vármegye s rajta mégis egyetlen hajó sem libeg Volna csak másutt e tó, amarra nyugat felé, s virító városok körítenék, s fürge gőzösök ünnepelnék az emberész diadalát.

Hertelendy a Balaton-parti földbirtokosokból társaságot alapított, majd segítségül hívta Széchenyi Istvánt, akit mint zalai nagybirtokost jól ismert. (Széchenyi jövedelmének mintegy egyharmada a Szentgyörgyvár és Pölöske környéki birtokokból származott.) Az első megkeresést Széchenyi először csak tanácsokkal látta el Hertelendyt, majd ezt élénk levelezés és rendszeres személyes találkozások követték. Maga Széchenyi így jellemezte kapcsolatukat egy későbbi levelében: Mi igen egymáshoz illünk. Ön képezi a centrifuga, én pedig a centripeta erőt

Hertelendy 1845 elejétől folyamatosan gyűjtötte a támogatókat. Széchenyi a zalai birtokosokkal történt megbeszélése után terepszemlére utazott Füredre az óbudai hajógyár tisztjeivel. A tapasztalatok meggyőzték: Balatoni Társaságot fogok alkotni, és ha van lehetőség a dologban és igen nagy veszteség nincs, másrészt, ha nem hiányzik a szópuskapor mellett a tettre vágyás, tán már a jövő nyáron üdvözölhetjük gőzösről a Badacsonyt.

A Kisfaludy megközelíti a füredi kikötőt - Rudolf Alt színes litográfiája Fotó: tenyleg.com

Deák Ferencet is sikerült a jó ügy mellé állítani. Bár ő a vállalkozást nem tartotta nyereségre esélyesnek, de az igaz, hogy ezen gőzhajózásnak létrehozása anyagi és szellemi tekintetben hasznos leend ezen vidékre, s ha egykor a Balatont csatorna köti összve a Dunával, akkor ez a gőzhajózás az egész hazára érdekes leend indítását szíves készséggel pártolom. -írta Széchényinek.

A részvények jegyzése 1845 szeptemberétől indult be. Hertelendy jól haladt a szervezéssel, mert október végén 100, november 23-án pedig már 234 részvényre történt aláírásról számolt be Széchenyinek. December 27-re össze is hívták az előkészítő ülést Széchenyi elnökletével. 17 tagú ideiglenes választmányt hoztak létre, főleg Balaton-parti nemesek részvételével, s megbízták Kossuth Lajost az alapszabály kidolgozásával.

Széchenyi nagy energiával vette át a szervezőmunka vezetését. Az 1846. február 1-i közgyűlésen döntöttek arról, hogy a gőzhajó gőzgépét a londoni Penn gyárból rendelik meg. Április elején megalakultnak nyilvánították magukat. 9-én elfogadták a Kossuth által elkészített alapszabályt, amelyet a Széchenyi által írott Balatoni gőzhajózás című röpirattal együtt nyilvánosságra hoztak. A Balatoni Gőzhajózási Társaság elnöke Széchenyi István lett, a helyszínen szükséges munkálatok vezetését pedig Hertelendy Károly vidékbeli kormányzó kapta. Alaptőkéjük 60 ezer pengő forint volt. Széchenyi (1847 végéig) 50, Kossuth 3, Deák 2 részvényt vásárolt. (1847. november 30-ig 842 részvényt jegyeztek, melyből ki tudták fizetni a hajó gőzgépének, a hajótestnek és a rakhajóknak a költségeit, de ez felemésztette a társaság teljes tartalékait.)

Az alapszabályban rögzítették - Széchenyi javaslatára - hogy az első balatoni gőzös neve: Kisfaludy.

Néhány hónap alatt az Óbudai Hajógyárban elkészült a hajótest. Megérkezett Angliából (Trieszttől szárazföldi úton) a 40 lőerős gőzgép, s a parti birtokosok hathatós közreműködésével 9 kikötő épült (Kenesén, Alsóörsön, Füreden, Révfülöpön, Keszthelyen, Badacsonyban, Fonyódon, Bogláron és Szántódon). Az összeszerelést Füreden végezték. További gondot jelentett a fűtéshez szükséges kőszén közeli feltalálása, valamint a hajót működtető személyzet kiválasztása. (Átmenetileg a Duna-gőzhajózási Társaságtól kértek kölcsön két kapitányt.)

A Kisfaludy gőzöst Széchenyi István 55. születésnapján 1846. szeptember 21-én bocsátották a Balaton vizére. (hossza 50,29 méter, szélessége 4,88 m, magassága 2,74 m.) A hajó berendezésének dolgában Széchenyi feleségének a véleménye volt mérvadó. A 200-300 fő befogadására, uszályok vontatására (2000 mázsa teher szállítására) alkalmas vízi jármű valóban új fejezetet nyitott a balatoni hajózás történetében.

Széchenyi október 18. és 22. között több próbautat tett (Füred-Kenese-Tihany-Füred; Kenese-Boglár-Révfülöp-Badacsony-Keszthely; Keszthely-Badacsony-Révfülöp-Füred; Füred-Alsóörs-Kenese-Gamásza-Siófok-Boglár-Fülöp-Badacsony-Keszthely; végül Keszthely-Révfülöp-Füred útvonalon). A szigorúan kritikus gróf maradéktalanul csak a füredi, kenesei és keszthelyi kikötővel volt elégedett. Úgy döntöttek, hogy a menetrendszerű forgalomba állításra csak a következő évben kerül sor, addig is növelik a részvényjegyzők számát, s szorgalmazzák a Balaton-parti megyék támogatását is.

1847 elején nézeteltérés merült fel az alapító atyák között. Széchenyi szerint előbb több pénzt kell gyűjteni, utána beindítani az állandó járatokat, Hertelendy szerint pedig minél előbb járatni kell a gőzöst, hogy több pénzt tudjanak szerezni. Hertelendy átvitte akaratát, de a körülmények (hosszú tél, meghibásodott kazán stb.) megakadályozták a korai indítást.

Végül is 1847 májusában indult el a menetrend szerinti gőzhajóforgalom a Balatonon. A hajó hétfőn, szerdán és pénteken reggel Keszthelyről indult, kedd, csütörtökön és szombaton pedig Füredről (Fonyódon, Badacsonyban, Révfülöpön, Bogláron, Szántódon és Alsóörsön kötött ki).

Az 1847-es üzleti eredmények szerények voltak (14.175,53 pengőforint bevétel, 13.583,20 pft kiadás). Az 592,33 forintos tiszta bevételt Hertelendy kedvezőnek, Széchenyi kevésnek ítélte.

A forradalom kitörése után Széchenyi szíve szerint átmenetileg leállította volna a működést. Hertelendy azonban a gróf összeomlása után is alelnökként tovább működtette a hajót és a társaságot. Az 1850-es évek közepén adta át a feladatot az utódoknak, Ürményi Józsefnek és Bogyay Lajos megyefőnöknek.

A Kisfaludy gőzös 1887-ig minden hajózási szezonban közlekedett (1869-től új, vas hajótesttel). 1888-ban vonták ki a forgalomból. Ekkor szűnt meg a Balaton Gőzhajózási Társaság is, átadva helyét egy új részvénytársaságnak, amely tovább vitte és beteljesítette az alapítók álmát, a balatoni idegenforgalom és kereskedelem fellendülését.