Staféta Marton Tiborral

– A falu végén laktunk, karnyújtásnyira a természettől, s a csillagok világa épp úgy lenyűgözött, mint a közeli homokbánya régmúltról üzenő kincsei – kezdi a Nagykanizsán élő nyugdíjas geofizikus. – Már gyerekként kivágtam a lapokból a tudományos cikkeket, s gyűjtöttem az Univerzum folyóirat számait. Édesapám az újudvari MAORT telepen dolgozott, ahol szó szerint beleszagolhattam az olajos világba, s evvel tulajdonképpen el is dőlt számomra a pályaválasztás. A középiskolát a nagykanizsai Landlerben végeztem, kollégista voltam, majd az ELTE geofizikus szakán szereztem diplomát.

Marton Tibor geofizikus. Fotó: a szerző

A gyakorlati geofizika irányába köteleztem el magam, ami nálunk lényegében egyet jelent az olajkutatással. Nagykanizsán módom volt ebben elmélyedni. Előbb a fúrásoknál végeztem méréseket, majd az eredmények kiértékelését végeztem egész aktív pályám során. A szakmám egyben a hobbim is lett, amiben nagy szerepe volt annak, hogy olyan munkatársakkal dolgozhattam együtt, mint Jesch Aladár és Paulik Dezső.

A stafétát Zsovár Anitának adta tovább, kérdése: hogyan és milyen indíttatásból kezdett el szőni?