A Csányiak a középkorban

A Csányi család a 13. században élt, Hahót-Buzád nemzetségbeli Csák bántól származott. Az 1268. évi címeres pecsétjükön látható ökörfej, szarvai között egy csillaggal, a nemzetség közös eredetére utal. Ennek a Csák bánnak a fia, akit szintén Csáknak hívtak, a 14. század elején tűnt fel Csányban, a középkori Zala egyik jelentős településén. A család a Csányi nemesi előnevet, amely később családnevükké vált kb. ettől az időtől használta. A 15. század elején, Luxemburgi Zsigmond király uralkodása alatt a Csányi család tagjai először folyamatosan pereskedtek a nagyhatalmú Gersei Pethőkkel, majd inkább a szolgálatukba szegődtek, ez utóbbi ugyanis jobban megérte . Igaz ugyan, hogy ebben a korban a familiárisi szolgálat többnyire azt jelentette, hogy uraik erőszakos cselekedeteiben kellett részt venniük, de ez hozta a legnagyobb hasznot. Nem ismert, hogy miért, a 15. század végén a Csányiak eddigi uraik ellen fordulva a főúri Kanizsai család szolgálatába szegődtek. Az új urak melletti szolgálat azt jelentette, hogy a Csányiak bekerültek a Kanizsaiak, majd a Nádasdyak érdekszférájába, ami aztán szavatolta nekik a további gyors gazdasági és társadalmi előrejutást.

1475-ben kapta meg a család Hunyadi Mátyás királytól azt az adománylevelet, ami kiemelte őket a névtelen köznemesek sorából. Az oklevél szerint a király Csányi Balázsnak, fiának Jánosnak és ennek fiainak, ifjabbik Balázsnak adta új adományként Csányt és a környező birtokokat, ezek maradtak aztán egy évszázadig a család törzsbirtokai.

Csák ispán címere 1268-ból

A fentebb említett ifjabb Balázs Csányi János és Hosszútóti Katalin fia 1470 előtt születhetett, anyai nagyanyja, Egervári Anna révén újabb birtokokkal tudta gyarapítani a család vagyonát. Balázs fiatalon ugyanúgy részt vett erőszakos cselekedetekben, amiket hatalmaskodásoknak nevezünk, mint a késői középkorban minden hasonló társadalmi helyzetű köznemes ifjú. A legnagyobb port felvert tettei az Ákosházi Sárkány család ellen irányultak, bizonyára szomszédi vagy rokoni viszályok állhattak a háttérben.

Hivatali pályafutása kisebb megbízások után 1500-ban indult felfelé, ekkor lett Zala alispánja. Ez nem volt véletlen, a család ekkor már a Zala főispáni tisztét betöltő Kanizsaiak szolgálatában állt éppen és a főispánok saját familiárisaik közül választották ki alispánjaikat.

1505-ben, a rákosi országgyűlésen, ahol az összegyűlt rendek megegyeztek abban, hogy ha Ulászló király fiú utód nélkül halna meg, ismét nemzeti királyt kell választani, az erről szóló határozatot írásba foglalták, függő pecsétjeikkel ellátták, felolvasták és sermone wulgari (vulgáris nyelven, azaz magyarul) megmagyarázták, akkor Csányi Balázs Zala megye országgyűlési követe társaival együtt a maga és egész megyéje részére másolatot kért hogy ezt hazavihessék és kihirdethessék. Az országbíró teljesítette a kérést.

Ebben az időben már nem csak a tekintélye, hanem a vagyona is jelentős lehetett, mert 1506-ban a megye nemesei tőle vettek fel 1100 forint kölcsönt birtokaik biztosítása mellett a kapornaki konvent előtt a telkek szerint kiállítandó katonaság költségeire. Birtokai központjában, a névadó Csány faluban kőből épített nemesi udvarház állhatott, aminek ismerjük 16. századi alaprajzát.

Balázs úr tisztségei folyamatosan gyarapodtak, 1516-ban Jagelló Lajos király tanácsosa volt, 1518-ban ismét követként képviselte megyéjét az országgyűlésen. 1519-ben ismét az ország ügyeinek intézéséhez került közel: a királyi tábla köznemesi ülnöke lett. Több oklevél tanúsága szerint 1520 és 1526 között ismét zalai alispán volt. Közben, 1523-ban rövid ideig ellátta az erdélyi sókamara ispánságának tisztét is. A sókamarák irányítása nem kis haszon lehetőségét rejtette magában, ezt valószínűleg Csébi Pogány Zsigmondnak, a hasonlóan zalai köznemesi sorból kiemelkedett és magas országos méltóságokig jutott távoli rokonnak köszönhette.

A Csányiak erődített udvarházának alaprajza G. Turco itáliai hadmérnök 1569. évi rajzán

Balázs nem vett részt a tragikus mohácsi csatában, a azt követő zűrzavaros időkben is tovább szolgálta megyéjét alispánként. Utolsó tisztségeként ismét országgyűlési követ volt a Mohács után egyik királyként megválasztott Szapolyai János 1527. évi budai országgyűlésén.

Családjáról kevés adatot őriztek meg az oklevelek, felesége valószínűleg Ákosházi Sárkány lány lehetett. Testvéreinek és gyermekeinek nevét ismerjük. Egyik fia, Ákos a 16. század középső évtizedeiben főúri patrónusa Nádasdy Tamás oldalán emelte még magasabbra a család hírnevét és tekintélyét. Ákos kiemelkedő karrierjét annak köszönhette, hogy Nádasdy Tamás felesége, Kanizsay Orsolya kezével együtt a Kanizsai család familiárisait - köztük a Csányiakat is - megörökölte. Csányi Ákos egyik datálatlan levelében utalt rá, hogy apja valamint István és Gergely nevű testvérei annak a pestisjárványnak estek áldozatul, amelyik 1532-ben a Kőszeg ellen induló török hadjárat nyomán pusztított a Nyugat-Dunántúlon.

Csányi Balázs, a zalai köznemes élete azt bizonyítja, hogy a Jagelló-kor kedvező lehetőségeket nyújtott azoknak a köznemesi ifjaknak, akikben megvolt a tehetség és a szándék arra, hogy megyéjükből kiemelkedve az ország sorsát meghatározó események közelébe kerüljenek, de valós politikai hatalomhoz nagyobb vár és váruradalom birtoklása nélkül nem tudtak jutni.

A Csányi család a következő évszázadokban is fontos szerepet játszott Zala történetében, leszármazottjuk volt Csányi László az 1848-as szabadságharc vértanúja.