Nekem mindennap anyák napja van - Vendégünk: Kovács Kata karnagy, énektanár

Már kiskoromban az első dolog, amire emlékszem, hogy amikor megkérdezték tőlem, hogy mi leszek, ha nagy leszek, akkor én azt válaszoltam, hogy menyasszony. Mert aki egyszer menyasszony, az férjhez megy és aztán anya lesz. És nekem ez az egyik legnagyobb és legfontosabb dolog az életemben, hogy anya lehetek.

Már tizennyolc évesen, amikor elkerültem a főiskolára, a lyukas órákban gyerekruha boltokba jártam és álmodoztam. Álmodoztam az anyaságról. Egy kisfiúról és egy kislányról. És az álmom valóra vált, mert Benedek és Luca személyében teljesült a gyermekkori vágy. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor először tartottam a karomban a kisfiamat, Benedeket. Fura, de jól-eső érzés volt, és aztán egyből minden olyan természetes lett, olyan ösztönösen csináltunk mindent. Büszke szülők lettünk, és én pedig a világ legboldogabb édesanyja. Luca, és az ő angyali szemeinek az érkezésével pedig teljessé vált minden. Azt hiszem, hogy nagyon szeret engem a jóisten, mert minden vágyam az volt, hogy egyszer megtalálom a nagy Őt, aki elvesz feleségül és a gyermekeinkkel együtt élünk majd boldogságban. És igen, ez nemcsak a tündérmesékben van így, hanem a mi valóságunkban is. Hálás vagyok, mert van egy csodálatos férjem, aki segít abban, hogy a szakmai életem mellett feleségként és anyaként is maximálisan ki tudjak teljesedni, aki támogat mindenben, amire a mi közös harmóniánkhoz szükség van.

Mindig is fontos volt nekem, hogy a gyermekeimmel a kapcsolatom nagyon bensőséges legyen, hogy ne szégyelljük kimutatni az érzéseinket. Mert a legnagyobb összetartó erő a családban a szeretet, és meg kell tanítani a gyerekeket ennek kimutatására. Mi a mai napig reggel, ébredés után családi összebújással indítjuk a napot, és ez adja meg az alaphangot az egész napunknak.

Mindezek ellenére sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy jó anya vagyok-e, és mitől tudnék még jobb lenni? Egyáltalán ki a jó anya? De a kérdéseimre ők egyből megadják a választ a mosolyukkal, ölelésükkel és szeretetükkel. Ez egy egész életen át tartó hivatás, amit boldogan gyakorlok mindennap.

Érdekes az élet, mert a munkámból adódóan egyszerre több szerepben is anya lehetek. A zenebölcsiben úgy érzem magam, mintha minden kisgyereknek az anyukája lennék. Mutatok egy mintát és a babák utánozzák a mozdulataimat, mint amikor a kiskacsa elkezdi követni az anyukáját. A kórusban pedig karnagyként ugyancsak anyának érzem magam, mégha a többség idősebb is nálam. Mert egy anyának nemcsak az a feladata, hogy gyermeke alapvető szükségleteit kielégítse, hanem hogy odaadóan gondoskodjon róla és olyan élményeket nyújtson, amelyek egy életre összekötik őket. Ezert is mondom, hogy szerencsés ember vagyok, mert nekem mindennap anyák napja van.

Hálás vagyok az anyukámnak, aki megtanított jó anyának lenni és a mai napig rengeteg szeretettel és gondoskodással segíti a mindennapjainkat. Szerencsés helyzetben vagyok, mert az anyósom a második anyukám, akihez ugyanúgy tudok fordulni bármilyen helyzetben, mintha a saját édesanyám lenne. És remélem, sikerül olyan példát mutatnom a gyermekeimnek, hogy ők is ilyen szeretettel fognak rám gondolni, amikor szülők lesznek.