Kis János neve mára valósággal összeforrt dr. Mező Ferencével

– Már harminc éve a sportújságok olvasásával indul a napom, köztük természetesen a Zalai Hírlapéval – mesélte Kis János, a civil szervezetek vezetője. – Az összes olimpiai sportághoz kapcsolódó hírt elolvasom, talán egyedül az autó és a motorversenyekről szóló tudósítások nem kötnek le, ahogy az amerikai focit, a baseballt sem kedvelem. Persze ettől függetlenül azokat a híreket is átfutom, hiszen az agytekervényeim formában tartásához elengedhetetlenek. A labdarúgással már más a helyzet, a magyar foci varázsa mostanra megszűnt, így ha tehetem, a spanyol valamint az angol ligák mérkőzéseinek közvetítéseit részesítem előnyben. Azonban ha éppen azzal egy időben például kézilabda meccset is ad a televízió, gondolkodás nélkül átkapcsolok.

Kedvenc sportjai közül a kézilabdát, a vízilabdát, az úszást, a birkózást és a kajak-kenut említette, főleg azokat kedveli, melyekben a magyarok sikeresen szerepeltek. Örök kedvence Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok úszó.

Kis János az iskolában, a csúszós olajos padlón tanult meg asztaliteniszezni, mely szerinte még nagyobb koncentrációra sarkallta. Később önvédelmi technikákat sajátított el. Gyermekként nem csak sportok iránti rajongott, földrajz, történelem és matematika versenyeken is szerepelt, sikerrel. Bámulatos képességével a televízió képernyője előtt ülve szembesült, hiszen az összes műveltségi vetélkedő kérdéseire tudta a válaszokat. Kedvence, Egri János Elmebajnokság című műsora volt, de főleg a sporttémákban érezte otthonosan magát.

– Először 1998-ban nemzetközi történelmi versenyt nyertem Gödöllőn, majd három évvel később a Magyar Rádióban a vízilabda Európa-bajnokság témakörében a fővárosban diadalmaskodtam – mesélt tovább Kis János. – A vetélkedők során megismert versenytársaimmal eldöntöttem, hogy Zala megye eddig egyetlen olimpiai bajnokának, dr. Mező Ferencnek a tiszteletére baráti kört alakítok. Majd létrehoztam a Zalai Sportmúzeumért Alapítványt, a Kárpát-medencei magyarok összefogásának érdekében pedig az Európai Sport Hagyományőrző Egyesületet. Fontosak tartottam, hogy az országban és a határon túl élő magyar sportolók, rajongók rendszeresebben találkozzanak, megosszák egymással élményeiket valamint az egykori olimpikonok, világ-, és Európa bajnokok beszéljenek a sportáguk szépségeiről, s ugyanúgy akár a mélypontokról is. Ebből az ötletből indult útjára az azóta is oly' népszerű, Közép-európai konferencia sorozat, melynek következő, 36. állomása a szerbiai Topolyán lesz.

Kis János: „dr. Mező Ferenc hetvenhat éven át fáradhatatlan munkával, céltudatos tevékenységgel a sporttörténetírás terén és az olimpiai mozgalom fejlesztésében is maradandót alkotott." Fotó: Szakony Attila

Még a szervezetek megalapítása előtt Kis János behatóan foglalkozott dr. Mező Ferenc szellemi örökségével, ugyanis 1997-ben megjelentette első, a Kanizsai olimpikonok című könyvét, melyet az ötkarikás játékokon szereplő zalaiaké követett. A szerző lelkesedése az eltelt évek során sem hagyott alább, hiszen 16 kiadvánnyal jelentkezett, köztük nyári, téli olimpiákat feldolgozó kötetekkel, de a Kárpát-medencei magyar olimpiai érmesekről is írt. Várhatóan az év második felében megjelenik a 17. könyve, Zalai sporthistória címmel.

Kis János dr. Mező Ferencről így ír: Grünfeld Ferenc néven, Pölöskefőn született, 1885. március 13-án. 1928. augusztus 1-én, Az Olympiai játékok története című művét választották, az amszterdami olimpia legjobbjának, a művészeti versenyek, epika kategóriájában. A kis zalai faluból indult az az életpálya, amely hetvenhat éven át fáradhatatlan munkával, céltudatos tevékenységgel a sporttörténetírás terén és az olimpiai mozgalom fejlesztésében is maradandót alkotott.

A 15 beérkezett munka közül dr. Mező Ferenc alkotását ítélték legjobbnak. Az volt a zsűri véleménye, hogy ilyen alapos munka még sehol a világon nem jelent meg a témában. A testület aranyéremmel jutalmazta Az olympiai játékok története című munkát. Dr. Mező Ferenc így emlékezett: „Isten segítségével győztem a versenyen. Augusztus 1-én hirdették ki az eredményt a stadionban. A messze idegenben felszökött trikolórunk az árbocra és felharsant nemzeti zsolozsmánk: a Himnusz. Életem legszebb percei lehettek volna ezek, de a sors mostohaságából nem lehettem ott. Mindezekhez a magam részéről csak annyit teszek hozzá: minden csalódásért kárpótol amszterdami sikerem, s boldoggá tesz az a tudat, hogy hazámnak is javára lehettem."

– Esztergomban értesült olimpiai győzelméről, ennek hatására fogant meg benne örökérvényűen, hogy kutatómunkának szenteli életét – tette hozzá Kis János. – Az egyetlen magyar olimpiai bajnok, aki nem hogy nem volt ott a helyszínen győzelmekor, hanem soha nem is járt Amszterdamban. A hajdani pölöskefői fiú a XIX. századból, ma már sporttörténelem. Nemzetközileg elismert nagy sportvezető, aki németül és angolul beszélt, a latint és az ógörögöt tanította is. Az utóbbi nyelv ismerete hozta meg számára a sikert, mert megírhatta az ókori olimpiák történetét. Ami egy nem várt, de megérdemelt aranyérmet jelentett Magyarországnak.