Csodálatos tojásokat alkot a technika segítségével Dömötör József gépészmérnök

A zalaegerszegi Kertvárosban élő férfi Zalabesenyőben látta meg a napvilágot, s már gyerekként vonzódott az aprólékos figyelmet, sok türelmet, precizitást igénylő modellezéshez. Gépészként végzett a miskolci egyetemen, majd a MOM zalaegerszegi gyárában helyezkedett el, ahol az optikai lencséket megmunkáló üzem vezetője lett. A cég felszámolását követően a fogyasztóvédelemnél dolgozott 15 évig, onnan ment nyugdíjba 6 éve.

Dömötör József két megmunkált strucctojással, a háttérben a gyűjtemény.  Fotó: Pezzetta Umberto

– Mindig a precíz, sok munkát igénylő dolgok érdekeltek, s minél kényesebb a megmunkálandó darab, annál izgalmasabb a feladat – fejtegeti. – Ami könnyen megy, az engem nem érdekel. Ezeket a tojásokat pillanatok alatt meg lehetne faragni lézerrel, de abban mi a kihívás?

A munkálatokhoz a társasház pincéjében rendezett be egy falatnyi műhelyt. Amint túljutunk a befőttek, lekvárok stelázsiján, feltárul József egyszemélyes birodalma. Elsőként egy kis mechanikus rajzológépen akad meg a tekintet. Alkatrészenként összegyűjtve ugyanis külön masinát épített a minták precíz előrajzolásához. Az írószerkezetbe grafitceruzát fog be, s a fogaskerekek, különféle áttételek segítségével úgy irányítja a ceruzát, hogy a minta tervei szerint kerüljön a forgó tojáshéjra. A beállítások révén szabályozni tudja a vonalak ívét, távolságát, a menetemelkedés szögét.

Rajzológépet készített a minták precíz felviteléhez.

Mindezekhez persze egy üres héjra lesz szükség, ezt is mérnöki precizitással állítja elő. Azt minden háziasszony tudja, hogy a tojás kifújásához alul és felül kis lyukat kell ejtenünk a törékeny holmin. Esetünkben fontos az is, hogy a két lyuk függőleges tengelyt alkosson, különben később torzulhat a minta, s nem is lehet szépen felakasztani a végeredményt. Ezért már a kiszúrási pontok berajzolásához is készített egy különleges hengert, amelyben kúposra esztergált műanyag pofák rögzítik a tojást, s teszik lehetővé a precíz jelölést. A pontok kiszúrását követően a konyhai verzióban az orcaszaggató, gutaütéssel fenyegető fújás következik. No de nem Dömötöréknél...

– Egy dróttal először összekeverem a tojás belsejét, hogy felszakadjanak a hártyák. Ezután egy hajlított tűjű fecskendővel alulról levegőt pumpálok a kocsonyás massza fölé, s amint kihúzom a tűt, a levegő kiszorítja a beltartalmat. Szépen kicsorog az alsó lyukon.

Kampós fecskendővel fújja be a levegőt.

Felesége, a Zala Megyei Kórházban dolgozó Kati mégsem süt naponta piskótát. József ugyanis ritkán bánik tyúktojással, s akkor sem használják fel a kicsorgatott, báját vesztett matériát.

Megvan tehát a munkadarab, jöhet a tervezés. A geometrikus motívumokat, indákat, ornamentális elemeket a fantáziája szerint alakítja, a figurális díszítményekhez (nyúl, lepke, virág) pedig sablonokat gyárt, az internetről vett minták alapján.

– Nem gondolom azt, hogy mindennek művészi értéke volna, nem is ez a célom – mondja. – Itt a türelemé és a pontosságé a főszerep, alapvetően a ráfordított idő és munka jelent számomra élményt. Ezért aztán soha nem is gondolkodtam értékesítésben, hiszen szinte megfizethetetlenek lennének. Egy strucctojáson például 35 - 40 órát dolgozom. A művelet koncentrációt igényel, ezért naponta két, három óránál több munkát nem is engedélyezek magamnak, ennyi idő után már lankad a figyelem, fárad a kéz, megnő a hibázás lehetősége.

A megmunkálás ebben a kis boxban zajlik.

Ettől persze még megesik, hogy összetörik egy tojás, akár a már kész, megmunkált darab. Ilyenkor sem ideges.

– A tojás törékeny, ezen nehéz volna változtatni – közli elfogadón. – A sérülteket sem hagyjuk hátra, amennyire lehet, megpróbálom őket összeragasztani. Több ilyen „torzót" is őrzök.

Fotót is mutat az egyik balesetes emu tojásról, ami több tucatnyi apró darabkára hullott szét. Összefoltozta.

De haladjunk tovább a technológiai soron, hiszen még csak egy előrajzolt tojás van a birtokunkban. Hogy a minta el ne maszatolódjon, vékony lakkréteggel fújja le. Maga a tojásfaragás egy inkubátor-szerű fa boxban zajlik. Erre azért van szükség, mert a tojáshéj megmunkálás közben rendkívül erősen porzik, a meszes felhőket beépített porszívócső hivatott elszippantani. Ez nem kis zajjal jár, s bár saját lakásuk alatt van a kis műhely, azért hangszigetelte a mennyezetet. A box lehajtható előlapján nagyítóüveg betét található, ezen keresztül jól láthatja a legkisebb részletet is. S következhet a lényeg, a megmunkálás. Első lépésként a minta minden szegletébe 1,5 - 2 milliméteres furatokat készít nagy fordulaton, keményfém fúróval. A furatokat aztán mikropolírozó gép által meghajtott, különféle profilú gyémántszerszámokkal töri át. Eztán jöhet a finomítás kis reszelőkkel, szikékkel. Némelyik darabon a fizika törvényeit feszegeti: hol húzódik a határ, amikor a lehető legkevesebb anyag még képes egyben tartani az áttört mészváz kupolát. A motívumokat maratással is gazdagítja, persze a hagyományos, bonyolultabb technikát alkalmazva.

Az ékes dísztojások a vitrinbe kerülnek, vagy ajándékként örvendeztetik meg a rokonokat, barátokat. Lánya, Andi esküvőjére is született egy gyönyörű darab.

– Sopronban élnek, de húsvétra hazajönnek, s hozzák magukkal a 2,5 éves Botit – derül széles mosolyra a türelmes nagypapa, aki üveggravírozással, origamival és 3D-s fotózással is foglalkozik.