Álmaiban Amerika visszainteget

Valljuk be, ezt azért elkeserítő hallani éppen akkor, amikor népünk és nemzetünk kezd öntudatra ébredni, de azért számomra Amerika mégis csak az álmok országa. És szerintem sokunknak az, a 66-os úttal, hegyeivel, végeláthatatlan síkságaival és monumentális országúti cirkálóival. A fiatal nagykanizsai fotós-informatikus, Horváth Zoltán is régóta vágyott a nagy vízen túlra, és néhány hónappal ezelőtt végre valóra is válthatta gyermekkori álmát. A most éppen Pakisztánban dolgozó raliversenyző, Popovics László szerzett múlhatatlan érdemeket ebben.

Horváth Zoltán

- Laci geológus és 4-5 hetes pihenőit kihasználva, illetve Floridában élő rokonai révén tölthetett el odakint másfél-két évet - bocsátotta előre Horváth Zoltán. - Ez idő alatt sikerült meglehetősen jól megismernie Amerikát, sokfelé járt, ám a nyugati part valahogy kimaradt az életéből. Nemrég azonban egy autót kellett Kanadából, Calgaryból Floridába vinnie, s összekötve a kellemest a hasznossal, úgy döntött, hogy ezt egy nyugati kitérő beiktatásával teszi meg. Ebben a nagy túrában vehettem részt vele én is.

Amerika nem csak nappal gyönyörű, ezt bizonyítja a felső kép, amelyen Las Vegas látható a lemenő nap fényében

Zoli elárulta: amerikai tartózkodásának közel 3 hete alatt 12 ezer kilométert autóztak, mely során sok mindent látott és tapasztalt, de összességében azt lehet mondani, a valódi és a filmekben látható Amerika között óriási a különbség. Hogy egészen pontosak legyünk: odakint sem fenékig tejföl az élet.

Az útvonal, amit autójukkal bejártak

- Azt nem mondanám, hogy én nagyot csalódtam az elképzeléseimhez képest, de az amerikai álom gyakorlatilag nem létezik jelentette ki. Ott sem kizárólag gazdag emberek élnek és bizony, a kerítés sincs kolbászból... Sokkal látványosabb, plasztikusabb a különbség gazdag és szegény között, mint nálunk, vagy akárcsak Európában. Ezzel kapcsolatban San Francisco-ban szereztem a legmegrázóbb tapasztalatomat. Mindenütt gyönyörű házak, élre nyírt fű, de mégis, a város közepén belebotolhatsz egy olyan drogos, hajléktalan bandába, amelyik szívfájdalom nélkül hidegre tesz. Például ültünk a gyorséttermben, közben bámultunk ki az ablakon és azt láttuk, hogy minden második ember kóválygott az utcán és közben szívta a füvescigit. Persze, az is lehet, hogy valamilyen drogosok által kedvelt rendezvényt tartottak a mellettünk lévő parkban... Oakland peremkerülete különösen gáz volt, minden agyongraffitizve, a sarkokon örömlányok, szakadt verdák, melyekből bömbölt a rap, fehér ember sehol, a boltok kirakatain pedig vastag acélrácsok.

Elhagyott szellemtanya Idaho-ban. A fiataloknak nem sikk a farm

A nagy túrát egyébként nem itt, hanem ahogy fentebb írtuk, Kanadában, Calgaryban kezdték. Aztán megnézték San Francisco-ban a híres Golden Gate hidat, majd a Yosemite Nemzeti Parkhoz autóztak tovább, ahol bármerre szabadon mehet a turista, nincs tőle elzárva egyetlen terület sem (bezzeg itthon...), a parkban több mint 1000 kilométeres turistaút kanyarog. Habár a neve indián eredetű és medvét jelent, a szőrös tappancsosnak nyomát sem látták, vélhetően a kirándulók miatt már a múlté az örökké szendvicset lopó Maci Laci...

San Francisco színes viktoriánus házai, felhőkarcolók a háttérben

Sokáig az úgynevezett Parti 1-es úton haladtak tovább, az óceán mellett, ami az autóban senyvedő utazót gyakran csábítja fürdőzésre.

- Hogy teljes legyen az élmény, arra készültünk, hogy valahol megállunk az út során és steak-et sütünk. Mindent vittünk magunkkal és mit ad Isten, találtunk is egy pihenőhelyet grillel, padokkal és asztalokkal - mesélte. - Na, ezt direkt nekünk tartogatták, gondoltuk. Megsütöttük a húst, majd falatozás közben élveztük a napsütést... Nekünk ez volt az igazi amerikai álom!

Szelfiző japán turisták a Yosemite Nemzeti Parkban

Los Angelesben már sötétedés után keresték a legendás Hollywood feliratot a domb oldalában, de csak nehezen találták meg, mert a sztereotip fényképekkel ellentétben nem volt kivilágítva...

A túra során megnézték a 66-os utat is, ami sajnos, lassan a múlté lesz, így aki idáig nem látta, az már lehet, hogy nem is fogja. Ugyanis annyira rossz állapotú, hogy nem foltozgatják, hanem építenek helyette egy teljesen új utat, ami hol a 66-os mellett fut, hol rajta, a nyomvonalon.

A Zion Nemzeti Park jellegzetes vörös homokkő sziklái

Mint arról Zoltán fotói tanúskodnak, útjukba esett leégett benzinkút és több szellemtanya, elhagyott gazdaság is. Ennek az az oka, hogy a tulajdonos földművesek meghaltak, a fiatalabb generáció képviselőinek pedig már ciki a paraszti munka, nekik az a perspektíva, ha tiszta, klimatizált irodaházakban, számítógépek előtt dolgozhatnak.

Egy kiégett benzinkút Nevadában

Megcsodálták a Zion Nemzeti Parkot és a Monument Valley-t, a westernfilmek vörös homokkő helyszínét is, aminek a területe ad otthont a navaho indiánok rezervátumának.

- A navahók nem nagyon őrzik hagyományaikat, és hát szó, ami szó, mára mentálisan nagyon lecsúszott állapotba kerültek - vélekedett Zoli. - Sajnos, sokan masszív alkoholfogyasztók közülük, a szervezetük rosszabb hatásfokkal bontja az alkoholt, mint a fehér emberé és kis mennyiségtől is berúgnak.

Atlanta belvárosa hajnali 4-kor. Zoli egy Canon géppel készíti képeit

Aztán megnézték Dallasban Southfork-ot, az Ewing-család rezidenciáját, ami a filmben mindig monumentális épületnek látszott, de valójában nem nagyobb egy méretesebb családi háznál.

Útjuk Floridában, Key West-en ért véget.

- Hogy visszamennék-e újra? - kérdezett vissza. - Mindenképpen, ám csak kisebb túrára, hogy egy-egy helyet aprólékosan megismerhessek. De addig is azt gondolom, az élményeimből még évekig tudok töltekezni.