A Csatári Bibliától az elrabolt latin szótárig - híres zalai könyvek különös történetei

A csatári bencés kolostort a Gutkeled nemzetségből származó Márton ispán és felesége, Magdolna asszony alapította a 12. század közepe körül, Szent Péter tiszteletére. A monostor tulajdonában volt már 1138-tól egy reprezentatív kiállítású, gazdagon illusztrált Biblia, amit egy feltételezés szerint II. Géza király adományozhatott a szerzeteseknek. Ismert, hogy az újonnan alapított bencés kolostorokat az anyaintézmény látta el könyvekkel, így ezt a lehetőséget sem zárhatjuk ki. A könyv, amit ma Csatári vagy Admonti vagy más néven Gutkeled Bibliának neveznek, kalandos utat járt be. A zalavári konvent hiteleshelyének 1263. május 22.-én kiadott oklevele elbeszéli, hogy megjelent előttük a Gutkeled nemzetségből származó Vid mester testvérének gyermekeivel és előadta, hogy anyagi nehézségei miatt a kolostor Bibliáját – amellyel ő a patrónus jogán rendelkezik – zálogba adta a vasvári Farkas nevű zsidónak 70 márkáért. (A márka a fémpénz egysége volt, a 13. században 1 márka kb. 233 gramm.) A kereskedő azonban rövid időn belül túladott a Biblián, ezért Vid mester a saját birtokai közül 2 falut adományozott kárpótlásul a csatári monostornak. Az összeg nagysága rávilágít arra, hogy milyen ritka volt és mekkora értéket képviselt akkor egy díszes Biblia. A kötet a 15. században már a steierországi Admontban bukkant fel, ma a bécsi Osztrák Nemzeti Könyvtár féltve őrzött kincse.

A kódexmásoló ábrázolása. A kézírásos kódexek már a maguk korában is ritkaságnak, nagy értéknek számítottak. Fotó: Archív

1446. augusztus 1.-én Kanizsán a nagyhatalmú Kanizsai család tagjai megegyeztek egymás között abban, hogy mivel László fiai, László és Miklós adósak maradtak János fiának: Imrének 700 forinttal ezüst holmikért, továbbá ennek az Imrének a kanizsai várnagya: Terjék László Kanizsa vár megvédésére a saját pénzéből 430 forintot fordított, aminek biztosítékául László és Miklós a várnagynak a saját Bibliájukat adták, most mindezek fejében közösen visszaváltják a zálogba adott falvaikat. Az ügy fontosságára való tekintettel kijelentik, hogy ha lesz rá alkalmuk, ezt az egyezséget valamelyik hiteleshely előtt is megerősítik. Ebből, a kissé bonyolultnak látszó ügyből jól látszik, hogy a 15. században már nem csak a kolostorokban, hanem a főúri udvarokban is voltak könyvek, többnyire Bibliák, amik változatlanul nagy értéket képviseltek. A gazdag Kanizsai család nyilván megengedhetett magának egy szép kiállítású Bibliát. Csak sajnálhatjuk, hogy a könyv sorsáról nincs további tudomásunk.

A Csatári Biblia egy lapja.

Egervári László, a Zala megyei köznemesi család sarja, Hunyadi Mátyás király kedvelt embere, 1475-ben a megye főispánja volt, majd 1476-tól horvát – szlavón – dalmát bánként védte a Délvidéket. Nevéhez fűződnek a megye legjelentősebb reneszánsz építkezései, Egerváron templomot, kolostort és várkastélyt építtetett. Mátyás halála után is jelentős tisztségeket viselt, 1493-tól haláláig tárnokmester, azaz a királyi jövedelmek kezelője volt Jagelló Ulászló király udvarában. Haláláról még Antonio Bonfini, Mátyás itáliai származású udvari történetírója is megemlékezett, őt „páratlan eszű és derék férfiú"-nak nevezve. Humanista műveltségét a várkastélyban őrzött több kódex is bizonyítja. Leghíresebb könyvéről tudjuk, hogy egy Sztárai Máté nevű szerzetes másolta 1484-ben. A Gesta Romanorum – „A rómaiak viselt dolgai" című könyv népszerű világi témájú anekdota-gyűjtemény volt abban az időben. Ennek a kódexnek, amelyet ma a budapesti ELTE Egyetemi Könyvtár őriz, a 82. lapjára a latin szöveg mellé magyarul jegyezte fel nyilván a könyv másolása közben: „Hogy ihatnám!"

A késői középkorban az oklevelek tanúsága szerint már nemcsak a főúri kastélyokban olvastak könyveket. Zala megye 1495. december 21.-én törvényszéket tartott Szántón, ahol Gersei Pethő János kérésére vizsgálatot tartottak, mert a panaszos elmesélte, hogy ő elküldte embereit, Koltai Jánost és Barnabás nevű íródeákját Bükre (ez alatt Nemesbük értendő) Kis Gáspár nemesúrhoz, hogy bizonyos ügyeket elintézzenek. Eközben Hollósi Benedek és Büki Farkas János nemesurak társaikkal együtt megtámadták Kis Gáspár házát és az ott tartózkodókat kirabolták. Barnabás deáktól elloptak egy könyvet és a Gersei Pethőkre vonatkozó okleveleket. Azt nem tudjuk, hogy milyen könyv volt a rablók zsákmánya, de valószínűleg az íródeákok által az oklevelek szerkesztéséhez használt formuláskönyv lehetett.

A késő-középkori és koraújkori könyves kultúrának Zalában egyébként régészeti bizonyítékai is vannak, mind kolostorokból, mind világi környezetből, a könyvek kötésének megerősítéséhez használt fém könyvsarkok és veretek. Ilyenek kerültek elő többek között (Vándor László ásatásaiból) a kapornaki kolostor, a csácsi templom, a Nagykanizsa – botszentgyörgyi vár kápolnájának és Bajcsavár 16. századi várának régészeti anyagából.

A zalai kolostorok természetesen mindig őriztek és használtak vallási témájú könyveket. 1553. december 4.-én Nádasdy Tamásnak, Zalavár urának az utasítására Zoltai András várnagy és Csányi Ákos tiszttartó magyar nyelvű leltárt készítettek a várról, amelyben három misekönyvet és 127 egyéb könyvet tüntettek fel.

A tragikus mohácsi csata utáni évtizedekben a könyvhasználat központjai áttevődtek a főúri udvarokba, ahol a megszülető könyvnyomtatás is otthonra talált, a Bánffyak alsólendvai, a Nádasdyak sárvári és a Batthyányiak németújvári várkastélyában. Az olvasás utat talált a köznemességhez is. Az átlagos köznemes számára az olvasás a Biblia, imakönyvek, kalendáriumok mellett ritkábban históriás énekekre terjedhetett ki. Asszonyaik közül néhányan pedig – már az a kevés, aki tudott olvasni – a Biblia mellett receptgyűjteményeket és füveskönyveket forgathattak.

Valószínűleg ritka egyedi eset volt, amikor Dely Tamás isebori (a középkorban Pacsa mellett létezett jelentős település) köznemes panaszt tett a kapornaki hiteleshelyen, hogy amikor szomszédjai elrabolták állatait és boroshordóit, mellettük elvittek tőle egy Bibliát, egy protestáns vallási könyvet és egy latin szótárt, amiknek valószínűleg akkor is nagy volt az értéke. Habent sua fata libelli!

Dr. Bilkei Irén

Zala Megyei Levéltár