Iván Csaba nyerte a Nemzetközi Jazz Naphoz kapcsolódó esszépályázatot

Az UNESCO Herbie Hancock amerikai jazz-zongorista és zeneszerző javaslatára április 30-át Nemzetközi Jazz Nappá nyilvánította. Magyarországon idén úgy ünnepelték, hogy ingyenes koncerteket rendeztek mintegy nyolcvan zenész részvételével több tucat fővárosi és vidéki klubban, kávézóban, étteremben és kocsmában, olyan helyeken, ahol jazzt is lehet hallani. Zala megyéből a Cserfő Jazzland csatlakozott a kezdeményezéshez. A kiegészítő programok között verseskötet bemutató, jam sassion, vagyis spontán és kötetlen örömzenélés is szerepelt, és kiírtak egy fotó-, valamint egy esszépályázatot. Az utóbbit Iván Csaba nyerte meg. A keszthelyi születésű pedagógus Győrben él, magyar nyelvet és irodalmat, valamint médiaismeretet tanít a Krúdy-középiskolában. Újságírással és rádiós műsorvezetéssel is foglalkozott. Hosszú évekkel ezelőtt egy nagykanizsai barátja „fertőzte meg” a jazz szeretetével, s a műfaj iránti rajongás zenék, szakkönyvek és képzőművészeti alkotások gyűjtésében is kiteljesedett. Lehetne egyszer akár egy Jazzmúzeum is a gyűjteményből, az még nincs Keszthelyen, jegyezte meg nevetve.

Iván Csaba:  Ha eljön a világ vége, de marad túlélő, a jazz újra megszólal majd...

- Volt a Magyar Rádiónak Győrben egy regionális stúdiója, ahol egy kulturális műsort és Akkord címmel egy jazzmagazint szerkesztettem és vezettem - elevenítette fel Iván Csaba. - Amihez csak hozzá lehetett jutni, legyen az zenei felvétel vagy szakirodalom, beszereztem. Meg akartam mutatni, hogy a jazz nem egy rétegműfaj. Számos ága van, és nem csak azt az atonális zenét jelenti, amitől olyan sokan idegenkednek, s amit gyakran csak egymás elkápráztatására játszanak a zenészek, akárcsak az a képzőművész, aki egy fehér mezőbe fehér négyzetet fest, vagy a rendező, aki nem a közönséget akarja lenyűgözni filmjével. A jazzbe azonban beletartozik például a blues és a dixieland is, s a jazz volt kezdetben az egyetlen szórakoztató zene. Ez a zene felrúgta a szabályokat, a korlátokat, így teremtett boldog eufóriát. S azok hallgatták, akiknek szintén fontos volt a szabadság és az életöröm. Jazzt játszottak a lokálokban mindaddig, míg meg nem jelent a beat. S mivel az előbbi költségesebb műfaj, több zenészt igényel, a rock lassan kiszorította - magyarázta az esszépályázat nyertese. Díjnyertes munkájában azt a korszakot is megemlíti, amikor a jazz puszta üzletté vált. Így írt erről:

„Aztán a pénz urai megteremtettek egy új világot. Aminek egyetlen célja, hogy mindenből sok legyen, és ezekből minél többet el lehessen adni. Az emberekkel pedig el kellett hitetni, hogy az élet legnagyobb öröme a vásárlás. Én lőn. Megszületett a like-generáció. Akik még aznap elsütendő vicceiket is a neten gyűjtik össze. Célba vette ez a fogyasztás Mammon a jazzt is. A producer, a szerző és az előadó - a modern szentháromság - tette, amire teremtették: gyártotta a zenét. Nem zseniálisat, nem kivételes pillanatokkal megajándékozót - csak jót. Jól eladhatót. Amiben nem volt szerepe a kísérletezésnek, a rögtönző tehetségnek, mert az kockázatos.”

De a jazz ezt is túlélte, mert aki egyszer belekóstolt ebbe a szabadságba, az nem akart másként élni, folytatta a szerző. Ő is ezért ment el a világ számos pontjára egy-egy jó koncertért, Varsóba Namyslowski kedvéért, a cserfői szőlősorok közt megbújó színpadhoz Drescht hallgatni, az isztambuli bárba Abdullah Ibrahimért, Bécs belvárosába, a Porgy and Bess-be Lovano miatt, Szelevényi Ákos koncertjére egy párizsi hajóra, vagy Joshua Redman fellépésére egy londoni klubba, sorolta az első díjat nyert írásában. S a műfaj nemhogy túlélte a nehézségeket - egyre népszerűbbé vált Magyarországon is, hallottuk tőle, amikor a hazai viszonyokról kérdeztük.

Iván Csaba Liverpool székesegyházában gitározik. Most könyvet ír a jazz dunántúli érdekességeiről, centrumairól, fesztiváljairól

- A pálya felfelé ível, s ennek nagy lökést adtak azok a borászok – említhetnék balatonboglári, villányi vagy pannonhalmi példát -, akik megérezték, hogy a kiváló minőségű boraik mellé kiváló zenét és kitűnő hangulatot társíthatnak, ha jazzegyütteseket hívnak meg szórakoztatni a vendégeiket. Ők tulajdonképpen nem tesznek mást, mint visszahelyezik ezt a műfajt az eredeti funkciójába - fogalmazta meg Iván Csaba, aki könyvet ír a jazz dunántúli érdekességeiről, centrumairól, fesztiváljairól.

- Jazztérkép a munkacíme. Székesfehérvártól Szombathelyen és Villányon át Nagykanizsáig feldolgozom benne a fesztiválok történetét. A kötetben interjúk is lesznek a jazz nagy hazai egyéniségeivel Borbély Mihálytól Szőke Nikolettáig. Az anyagot még kicsit gondozni kell, ha támogatóra találunk, a közeljövőben megjelenhet - vélekedett optimistán.

Ami pedig a jazz jövőjét illeti, úgy tartja: ha eljön a világ vége, de marad túlélő, a jazz újra megszólal majd. Mert valaki el szeretné játszani, hogy miért érdemes élni -  zárta a Kezdetben volt a jazz! című esszéjét. Addig azonban még biztosan lesz idő, s Iván Csaba sokáig gyönyörködhet abban az új festményben, amelyet a pályázat fődíjaként vehet át.