Farkas Árpád biológus életkalandjai Zalaegerszegtől Szegedig

A Szegeden élő kutató biológus négy nyelven beszél, ma is folyamatosan tanul, munkája mellett nem szűnő szenvedélye a zalai borászat, a vadászat és horgászat. Szülői házában találkoztunk.

A kissrác távcsövet is kapott a kereskedelmi szolgálataiért, amelyet egyhamar ki is vettek a nyakából más katonák.

Túlzás nélkül állíthatom, a fentiek igazából csak bemelegítésül szolgáltak a gazdag és még korántsem lezárult életút élményeinek felvillantásához. Farkas Árpád biológus Zala-egerszegről indult, ma a szegedi egyetemet erősíti, bejárta a világot, kutatott Norvégiában a tőkehalak után, a Balaton és más hazai folyóvizek élővilága sem maradt rejtve előtte. Kétlaki életet él Zalaegerszeg és Szeged között, szívesen jön, megy, pedig sem nem olcsó, se nem rövid az út.

- Itt itthon vagyok, ott meg otthon - mondja, hozzátéve, az újszegedi ház pár tíz méterre áll a Tiszától, itt meg a Zala partja esik közel. Semmiképp sem szeretné feladni a zalai otthonát, három felnőtt gyermeke közül az egyik hölgy épp Párizsban állomásozik, vendéglátós szakemberként. A másik lánya jogi egyetemet végzett, majd az amerikai legfelsőbb bíróság kötelékében írt szakdolgozatot. A fia még keresi a helyét az életben, talán a közgazdaság felé viszi az útja, noha történelem szakot is végzett. London után momentán itthon van.

Egy gyerekkori kép, balra Farkas Árpád kisgyerekként

A tanulás Árpád családjában kötelező volt, a szülei elvárták a jeles eredményeket. Az egerszegi Nefelejcs utcában nem lehetett lazsálni, a szigorú meg nem értett közgazdász édesapa nem szabott ugyan gátat a csibészségnek, de a számonkérés alól nem volt kibúvó. A mélyen vallásos, Don-kanyart 34 évesen megjárt, a visszavonuláskor légnyomással, lábfagyással megsérült férfi a ruhagyár bérosztályán dolgozott. 1956 után kirúgták, a rongyraktárból is elküldték, a téglagyárban, majd Gősfán húzta meg magát. ( Apám nem fogott fegyvert, géppisztolyt mi szereztünk... A Zala holtágába dugtuk el. A tettestárs osztálytársam ma az USA-ban él... )

Farkas Árpád autóstoppal ment az egyetemi felvételijére. Sikerült, persze. Biológia-kémia szak, Szeged, 1964. A majdnem legmagasabb pontszámmal vették fel, a Zrínyi-gimnáziumban szerzett érettségi után. Ahol humánműveltség is ragadt rá, elvégre szivacs-agya volt, van.

Kutató biológus jövőt láttak benne a tanárai. Mindezek ellenére okozott gondot azért a szerves kémia labor bőségesen. Szent-Györgyi Albert egyeteme kötelezte a legjobb teljesítményre. (Tudni kell, a szegedi egyetemre telepítették át Kolozsvár természettudományi fakultását is.)

Norvégia, Karlhöpigen csúcsa 2900 méter magasan

A doktori fokozat természetes következménye volt a tanulmányainak, ezután került a Holt-Tisza állat- ésnövényvilágát kutató csoportba. Ez a témakör vonzotta a nemzetközi megkereséseket, hiszen angolul írt dolgozatokat. A hazaiak persze nagyon óvatosan eresztették a konferenciákra, akkoriban sosem lehetett tudni, hazajön-e, aki kijutott. Az útlevél megszerzéséhez akadémiai összeköttetés kellett. Így jutott ki például Norvégiába.

- Jó kapcsolat alakult ki Skandináviával, azóta is járok, többek között a legészakibb, Hoffoten-szigetekre.

Halászok segítségével kutatta arrafelé a tőkehalak mozgását. A Tiszán a kecsegék életciklusát, a Rába folyón az ökoszisztémát vizsgálta, a hidrobiológiai szempontok szerint. (Ebből írta a doktori dolgozatát.) A szegedi egyetem külső munkatársaként, a szegedi Tömörkény-gimnázium oktatójaként sem adta fel szenvedélyes kutatómunkáját, ennél fogva nem törekedett magasabb egyetemi rangra, pláne, hogy ahhoz politikai engedményeket kellett volna tenni.

- Az én időm, az én szabadságom...

Beleásta magát a víztisztítás témakörébe, ez ügyben Stuttgartba is elvezetett a szakmai útja. Oxfordban pedig Somogyi Péter professzor a kapcsolat. Az egyik szakterülete a kipusztuló halfajok élettörténetének vizsgálata.

A szabadidő a vadászaté, az utazásé és a családé. A vadászatot jó szándékú ökogazdálkodásnak értelmezi. Szerte a világon barátokra lel, bárhova utazik. S a zalai dombok, ahol nem engedte elpusztulni a családi hegyi birtokot.

Ráadásul ezermester is, gyakorlati szemlélettel. És sok-sok nevetéssel.