Húr és fonál összeszőve: fókuszban Péreli Zsuzsa és Tolcsvay László

A héten Zalaegerszegen vendégeskedtek, a hangversenyteremben kiállítás nyílt Péreli Zsuzsa műveiből, Tolcsvay László pedig koncertet adott.

- Nem mi találjuk ki, az élet szövi így... - fogalmaz stílszerűen Péreli Zsuzsa a közös jelenlétre utalva. Idén ez már a harmadik alkalom, hogy Berlin és Győr után Egerszegen is együtt vendégszerepelnek .

A Dunakanyarban élnek, egy régi vincellérházban, amin csak annyit változtattak, amennyit muszáj volt.

- Laci mindig azt mondja, első generációs parasztok vagyunk... Budapesten születtünk, éltünk, aztán egyszer csak elég lett belőle.

- Hogy fér meg több múzsa egy fedél alatt? - tudakoljuk.

- A földszinti műteremben áll a szövőszékem, Laci stúdiója felettem van. Tökéletesen békén hagyjuk egymást, ő nem kukucskál a vállam fölött, hogy mi akar ez lenni, s én sem faggatom, hogy megtalálta-e a dallamot. Tiszteletben tartjuk egymás köreit. Ugyanakkor minden kiállításom rendezésénél fantasztikus meglátásai vannak, s én is hozzászólok az ő színházi bemutatóihoz.

Mint kiderül, egy angol nyelvtanfolyamon ismerkedtek meg, 30 éve vannak együtt.

- Az angolunk még hagy kívánnivalót maga után, de az életben nagyon összeszövődtünk. A szeretet sokat segít. A titok? Nem szabad este haraggal lefeküdni, s nem szabad félbehagyni mondatot.


Péreli Zsuzsa eredetileg festőművésznek készült, de Tarján Hédi kárpitművész (Ferenczy Noémi tanítványa) megtanította szőni. Az eredmény: ő fonalakkal fest...

- Részben a korszakellenessége miatt szerettem bele a szövésbe - fejti fel a hátteret. - Ma minden a gyorsaságról, a teljesítményről, a másik megelőzéséről, letiprásáról szól... A szövésnél azonban nincs gyors eredmény, itt minden lépést meg kell tenni. Nem azért szövök, mert valami szépet akarok csinálni, hanem mert bizonyos gondolatok torlódni kezdenek bennem. Amikor megérlelődnek, megjelenik képzeletemben maga a kép is.

Az a bizonyos belső kép olyan erős, hogy mindössze egy tenyérnyi ceruzarajzot készít róla, amit a szövőszékre tűz. Ez, és a felvető-szálak mögötti kontúrrajz segíti a munkában. Tudni kell, hogy szövés közben egyszerre mindössze egy 20-25 centiméteres sáv mutatja magát a műből, az addig elkészült rész sem látható, hiszen az már a szövőszék hengere alá fordult. A végeredmény nála mégis makulátlan egységet mutat. Több, mint 100 falikárpit került ki eddig a keze alól, ami akkora teljesítmény, hogy Wehner Tibor művészettörténész szerint Zsuzsának ehhez 150 évesnek kellene lennie ...

- Szenvedélyesen szövök, egy-egy munka 6- 7 hónapig is tart. A Himnusz című kárpitomat egy évig szőttem. Annyi minden tolul bennem, amit el kell mondanom... Szerencsés az életem, mert csak erre koncentrálhatok, ebben a boldogságban élhetek. Ennél jobbat, szabadabbat kitalálni sem tudnék magamnak.

- A saját területükön mindketten a magas minőség mellett kötelezték el magukat. Hogy viselik a másik pólus drasztikus térnyerését?

- Szerencsére érezzük, hogy szükség van arra, amit nyújtani tudunk - válaszol Tolcsvay László. - Fantasztikus ajándék, hogy bizonyos dalaimon nem fog az idő. Az Első villamost 39 évvel ezelőtt írtam, és a mai húszévesek is szeretik... A Nemzeti dalt is 73-ban komponáltam. Ami a másik pólust illeti, az zavar leginkább, hogy a zenei világban a kelleténél jóval nagyobb hangsúlyt nyertek a fölpumpált külsőségek. Pompázatos ricsaj uralkodik, s rettenetes azt látnom, hogy a mai, amúgy nagyon tehetséges fiatalok mindössze néhány hétig képesek talpon maradni. A világot mi emberek erőszakossá, hangoskodóvá, tolakodóvá tettük, s mindez a művészetben is megnyilvánul. Nekem egy hatalmas csarnokban is az a lényeg, hogy elérjek az emberek lelkéig, nem az izgat, hogy hány fényszóró izzik körülöttem.

- Hogyan születik a dallam? A zenének nincs anyaga, amit faragni, festeni lehetne, csak a hangszerek által ölt testet. Miként fog neki a komponálásnak, fütyörészik talán?

- Nem fütyörészek, de forszírozni kell az ihletet. Hangszert venni a kézbe, zongorához ülni, csak így jön a dallam. Hogy honnan, azt nem tudom. A zene valóban nem köthető matériához, ráadásul az a szép, hogy csak abban a pillanatban él, amikor megszólaltatjuk, se előtte, se utána...Mégis ez a legegyenesebb út lélektől lélekig. Éppen ezért számomra a zene a láthatatlan, a spirituális, a transzcendens világ létezésének bizonyítéka.

- Lemezeit nézegetve, amikor elértem a 12 nő címűhöz, amin egyebek közt Koncz Zsuzsa, Katona Klári, Sebestyén Márta, Rost Andrea énekli a dalait, az jutott eszembe, sokat köszönhet a nőknek...

- Igen, és hálás is vagyok nekik. A női princípium az élet egyensúlyában, mindig is közel állt a lelkemhez, sokkal inkább, mint a tesztoszteron téboly. Engem elbűvöl a világnak az a gyöngéd, megoldó, befogadó, színes, szép s nekünk, férfiaknak oly nagyon szükséges oldala, amit a női lélek képvisel. Biztos szelídebb lenne a világ, ha hagynánk őket szóhoz jutni.

- Komponistaként nem lehet nyugdíjba menni. Most min dolgozik?

- Új rockoperát írok az Operett Színháznak, s rengeteg színházi bemutató vár rám a korábbi musicaljeimből.