Igazi Aranyanyu: a meny jelölte anyósát

Saci - hisz így hívják a családban a megejtőn szelíd mosolyú édesanyát, s az épp ma nyolc hónapos Aliz jóvoltából immár nagymamát - majdnem Aranyanyu lett. Bár egyébként tényleg az. Ugyanis egy internetes voksolásra jelölte legnagyobb fia, Attila párja, Aliz édesanyja, Karáth Anita egerszegi költő-tanár. (Akit olvasóink ismerhetnek hasábjainkon megjelent versei és közéleti-irodalmi szerepvállalása okán.) Így lett Saci, azaz a MÁV-dolgozók üzemi orvosa egycsapásra médiaszereplő, s a szóban forgó országos internetes szavazás egyik döntőse. A szervezők (lásd keretes írásunkat) arra buzdítottak, találjuk meg környezetünkben azokat a hölgyeket, akik hivatásuk mellett a hétköznapi női csodák előállítói: a család erejét jelenti szelídségük, odaadásuk, áldozatvállalásuk.

- Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, Anita benevezett a versenybe - simogatja szemével ifjú és szépséges menyét riportunk főszereplője, amikor a zalaegerszegi szolid családi ház nappalijába telepszünk, s Aliz hangos és aktív részvétele mellett felidézzük az eseményeket. - Kicsit meg is ijedtem, nem kerültem eddig reflektorfénybe, csendesen végeztem a dolgomat itthon és a munkahelyemen - szabódik Saci.

- Nekem nagyon sokat jelent az, hogy bekerülhettem a családba, ahol számomra is fontos értékeket vallanak az életről - veszi át a szót Anita, indokolván merész lépését. - Három kategóriában lehetett jelölni: tanárt, orvost és egészségügyi dolgozót. Tanárként írhattam ajánlást egy orvosról, aki közel áll hozzám. Sacit egyébként előbb ismertem, mint Attilát, hiszen a legkisebb fiát tanítottam a Zrínyi-gimnáziumban, s már akkor nagyon szimpatikus volt édesanyaként. Örülök, hogy a díjra való jelölés kapcsán szavakba önthettem, világgá kürtölhettem az érzéseimet, ráadásul friss anyukaként új fényben látom az ő munkáját, életét is.


Anita szerint a nők sorsa, élete reflektorfényre érdemes, mivel hihetetlen hétköznapi csodákat visznek véghez nap mint nap, anélkül, hogy tudatosodna bennük.

- Bizony, ezzel is közelebb kerültünk egymáshoz Anitával - erősít rá Saci. - Nagyon vártuk ám már három fiunk mellé a lányokat!

Hogy tágítsuk a kört: az orvos és a pedagógusi hivatás váltakozik a famíliában, hiszen a Pápáról származó Saci édesapja és testvérei tanárok, míg férje, dr. Zorn Antal szintén orvos, sebész-proktológusként szolgálja a zalai gyógyulni vágyókat. Három fiuk a fogorvossággal jegyezte el magát: kettő már praktizál, a harmadik szeptemberben kezdte az egyetemet.

Az Aranyanyu díj körüli jóleső érzések, izgalmak taglalása - tévéfelvétel a rendelőben, rengeteg telefon, ezer meg ezer szavazat, rég látott ismerősök gratulációja, páciensek hívásai, a díjátadó gála élménye - mellett az orvoscsaládban mi más kerülhetne szóba, mint a hazai egészségügy állapota. Vajon ők hogyan látják, tényleg minden olyan aggasztó ezügyben?

- Nem valószínű, hogy a mi pozitív hozzáállásunk változtat a dolgokon - fejezi ki aggodalmát dr. Zorn Antal. - Itt pici dolgokkal nem lehet javítani. Ebbe már nagyot kell beletenni, így nem maradhat. Nem mondom, hogy én magam rosszul érzem, de jól se.

Felesége hozzáteszi, ha elmennek a fiatalok az országból, vajon ki fogja a maradókat gyógyítani. Persze a lehető legjobbat kell kihozni mindenből, a betegek nem érezhetik a problémákat.

- Talán nem véletlen, hogy a fogorvosi pályát választottuk, az kicsit más. Láttam édesapámat a folyamatos munka mókuskerekében... - árnyalja a képet dr. Zorn Attila.

Kérdezem a házaspárt, milyen tulajdonságot szeretnek egymásban a legjobban.

- Odaadását, önzetlenségét - néz asszonyára a férj.

- Kitartását, elkötelezettségét - néz a rendelésre induló férfi után Saci.

Apropó szoba. A környezet mutatja, a család elkötelezett a képzőművészet és a zene iránt, ezekben a feleség az ízlésadó (a zalaegerszegi vegyeskarban is énekel!), míg a természetjárást, a hegymászást, a vízi sportokat az apa szerettette meg a famíliával.

Saci már gyerekkorában is orvosost játszott, Pécsett végezte az egyetemet, ott ismerte meg a férjét, akit követett Zalaegerszegre, mivel dr. Zorn Antal az akkor épp Egerszegre került Kutas főorvos mellett végzett diákköri munkát, így miatta jött Zalába. A szakmai előmenetel mellett aztán hatévente jöttek a fiúk.

Saci az üzemorvoslás mellett 1200 ember háziorvosa, s mint ilyen, a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. Igyekszik időben jelezni a lehetséges bajt. Sokat beszélget pácienseivel, örül, ha sikerül mozgásra, egészséges táplálkozásra kapacitálni őket, de így is sok cukorbeteget, szív- és érrendszeri gondokkal küszködő embert gondoz. Mondja, a pénz miatt a gyógyszerelést is át kell gondolnia.

- Lehet, hogy egy kis hegyi munka, jó levegőn zajló fizikai igénybevétel, növényekről, állatokról való gondoskodás többet használ, mint a pirulák - teszi hozzá, jelezve, a lelki bajok is megjelennek a betegségek kialakulásában. A család az első számú megtartó erő, vallja Saci. Ezt a saját családja igazolhatja.

- Igyekeztem, hogy minden rendben legyen, a férjem nyugodtan végezhesse a munkáját, a gyerekek biztonságban nőjenek fel.

- Anya a középpont - szögezi le Attila, s karjában Alizzal édesanyja mögé áll a búcsúzkodáskor.


Megkeresték az Aranyanyukat
Rácz Zsuzsa írónő, dr. Gyarmati Andrea gyermekorvos, olimpikon úszó, Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok vívó, Kriston Andrea pedagógus-edző és Beke Zsuzsa (Richter Gedeon Nyrt. kormányzati kapcsolatok és PR-vezető) nevéhez fűződik az Aranyanyu díj, melyet tavaly év végén adtak át először. A jelöltekre 73 ezer internetes szavazat érkezett egy hónap alatt. A három kategóriára 110 településről 400 jelölést juttattak el a szervezőkhöz.


Találd meg a ládikád kulcsát (jegyzet)
„Világrajöttekor mindenki egy kis ládikát kapott maga mellé, amely tartalmazza mindazt a tudást, amire a sikeres, boldog élet eléréséhez szüksége lehet: hogyan viszonyuljon másokhoz, hogyan tanuljon hatékonyan, tartsa karban lelkét és testét, hogyan nevelje, szeresse utódait, tűzzön ki életcélt és cselekedjék mások boldogulására. Csupán egy dolgot nem adnak hozzá: kulcsot. Ezért mindenkinek magának kell megdolgoznia” – írja dr. Bakanek György orvos és életmód szaktanácsadó. Nem tudom, a szomszédos hasábokon bemutatott orvoscsalád ismeri-e ezt a hitvallást, de hogy eszerint élnek, dolgoznak, abban – egyetlen találkozás tapasztalata alapján is – biztos vagyok. Pedig nem élnek álomvilágban, hétköznapi hús-vér emberek, akik érzékelik, hogy mi, betegek bizony egyáltalán nem könnyítjük meg a helyzetüket. Ahogy a dalai láma egyik üzenetében rámutat: az ember az a fura lény, aki tetemes pénzt áldoz arra, hogy tönkretegye magát és egészségét, majd újabb vagyonokat költ, hogy valahogy helyreállítsa azt. Ilyenek vagyunk. Például jól felhízlaljuk magunkat, vagy kicsit iszogatunk, netán évtizedeket heverünk át a tévé előtt, aztán a következményként fellépő nyavalyáinkat az orvoshoz hurcoljuk. Egyfelől elvárjuk, a doktor azonnal ismerje fel a bajunkat, s legott adjon egy pirulát, amitől reggelre meggyógyulunk. Mert ha nem..., jön a szidalom, a szakértelem megkérdőjelezése. Pedig csak a saját ládikánkat nyitó igazi kulcsot kellene megtalálni, felismerni. Nem könnyű, előfordul, hogy egy egész életen át nem sikerül, pedig többet is belepróbálunk abba a fránya zárba. Sajnos még a legjobb doktor sem lelheti meg helyettünk. Még a Zorn-Orosz család sem.