Fordulópont a Bognár-négyesikrek életében: kétfelé válnak az útjaik

Szörnyű, hogy vége a sulinak - roskadt magába egy pillanatra Zsófi, ám még mielőtt pityeregni kezdett volna, Lilla szelíden nyugtatta: ne félj, mi azért továbbra is együtt maradunk.

Együtt bizony, a lányok ugyanis szeptembertől Kanizsán, a Dr. Mező Ferenc Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában, kereskedelem és marketing vonalon folytatják majd tanulmányaikat. A fiúk, Ádám és Máté is osztálytársak maradnak, ők a Cserháti Sándor SZKI diákjai lesznek.


- Az elektronika kifejezetten érdekel minket - hangsúlyozta Máté, aki amúgy a család ezermestere. - Imádok bütykölni, odahaza a fűnyírót is én javítom meg, ha bedöglik. A másik nagy szerelem a számítógép, Ádival sokat játszunk.

- Túl sokat alig lehet tőletek a géphez férni - perlekedett Lilla, aki azon nyomban elpanaszolta, hogy Zsófival csak akkor tudnak a monitor elé ülni, ha a fiúk éppen a labdát kergetik a szabadban.

- Hogy milyen volt az általános iskola? - töprengtek el az ikrek. - Szerettünk ide járni. Hiányozni fognak az osztálytársak, sőt még a tanárok is.

A hiányérzet amúgy kölcsönös, a négyesikrek alsós és felsős osztályfőnöke is nehezen állta meg, hogy a búcsú pillanataiban el ne érzékenyüljön.

- Nem nagyon lehet jobb tanítványokat kívánni, Ádám, Máté, Lilla és Zsófi már alsó tagozatban is a közösség motorjai voltak, sőt nemcsak az osztály, hanem szép lassan az iskola meghatározó egyéniségeivé váltak - mondta Kőfalviné Beke Magdolna, az ikrek egykori alsós osztályfőnöke, aki ezúttal is felemlegette, milyen nagy érdeklődés övezte a négyesikrek iskolai debütálását. - A kollégák egymásnak adták a kilincset, hogy megnézzék az ikreket, de csalódniuk kellett, hiszen külsőleg már akkor sem hasonlítottak egymásra.

- A kézírásuk azért hasonló, ráadásul mindegyikük jó tanulmányi eredménnyel büszkélkedhet - dicsérte tovább a fiatalokat felsős osztályfőnökük, Bencze Margit. - A közösségi életből is kivették a részüket, évekig szerkesztették az iskolaújságot, szinte folyamatosan tagjai voltak a diákönkormányzatnak, s minden iskolai rendezvényen, ünnepségen szerepet vállaltak. Biztosra veszem, hogy a középiskolában és később az életben is megállják majd a helyüket.

A tanárok azt is elárulták: az ikrek között egyfajta egészséges rivalizálás is folyt az elmúlt nyolc évben, ugyanakkor jó testvérekhez illően, vállvetve segítették egymást.


- A vakációt azért már nagyon vártuk, ha minden igaz, idén is Balatonboglárra megy nyaralni a család - vette át a szót Ádám, aki halkan megsúgta: fivérével bizony szemügyre veszik a csinos lányokat, de a diszkóba még nem mehetnek, oda ugyanis 16 év alatt nem lehet bejutni. A két jóképű sármőr persze nincs kétségbe esve, mint mondták: Zsófi és Lilla majd bemutatja nekik a legcsinosabb osztálytársaikat.

A fiúk bolondulnak a fociért is. Barcelona drukkerként nem is lehet kérdés, ki a világ legjobb labdarúgója. Naná, hogy Messi a király!

- Mi nem vagyunk oda a focistákért - vetette közbe bongyor fürtjei mögül Zsófi, aki egyelőre még kifejezetten örül annak, hogy nem keltette fel a korban hozzáillő fiúk érdeklődését. Az udvarlóknak amúgy sem lenne esélye, Zsófit csak SP érdekli, Lilla viszont Vastag Csaba lágy hangjáért van oda.

- Hát persze, hogy büszke vagyok rájuk - mondta ragyogó szemmel az ikrek édesanyja, Bognárné Molnár Andrea. - Tényleg jó gyerekek, de persze egy szülő mindig elfogult. Kiskoruktól fogva tiszteletre, becsületre neveltük őket, s talán nem hiába. Amúgy az ikrek elég önállóak, már alsósként is egymástól kérdezték ki a leckét, s amelyikük nem értett valamit, a többiek elmagyarázták neki.

- Azért Zsófival én is sokat matekoztam - szólt közbe az édesapa, Bognár Lajos, aki érdekes módon két fiát jobban félti at új iskolától, mint a lányokat. - A tanulmányi előmenetelük miatt cseppet sem aggódom, sokkal inkább attól tartok, nehogy rossz társaságba keveredjenek.

Bognárék egyébként máig abban a családi házban laknak, melyet a négyesikrek születésekor, az önkormányzattól kapott telken építettek. Azóta persze történtek kisebb átalakítások, pár éve például külön szobát kaptak az emeleten a lányok.


- Ami az erőnkből futja, azt előteremtjük a gyerekeknek, szerencsére eddig semmiben nem kellett hiányt szenvedniük - szögezte le az édesapa, aki viccesen hozzátette: a gyerekek magasságával az igényeik is egyenes arányban növekednek, így aztán minden megkeresett forintot az ikrekre költenek. - Persze 14 évvel ezelőtt, - mikor megszülettek az ikrek - sem voltak illúzióim, tudtam, nem lesz egyszerű felnevelni négy gyereket. Manapság viszont sokkal nehezebb előteremteni azt a pénzt, amiből egy hattagú család tisztességesen meg tud élni.

Lajos és Andrea itt félbehagyta mondandóját, tovább nem ecsetelték a nehézségeket. Két lányuk és két fiuk, az osztálytársakkal együtt már a lépcsőn jöttek lefelé. A szülők pedig ott várták őket az ajtóban - pont úgy, mint nyolc évvel ezelőtt, az első iskolanap után.


Szembesülve a gyermekálmokkal (jegyzet)
Ádámot, Mátét, Lillát, Zsófit és szüleiket többször is meglátogattuk már az elmúlt 14 évben. Ott voltunk, mikor az ikrek megszülettek, aztán mikor a család birtokba vette az új családi házat, legutóbb pedig akkor írtunk róluk hosszabb cikket, amikor a gyerkőcök az első osztályt kezdték. Az ikreknek akkoriban meglepő mód határozott elképzelése volt arról, milyen munkát is szeretnének majd végezni felnőttként. Mint azt kollégánknak elmondták: Zsófi fodrász lesz, Ádám buszsofőr, Lilla azt szeretné csinálni, „amit anya” (bolti eladó), Máté pedig apa munkáját (targoncás) nézte ki magának. Az elmúlt nyolc évben sokat változtak a gyerekek, új ismereteket szereztek, kitágult számukra a világ. Mikor felolvastam nekik, hogy annak idején milyen munkát is képzeltek el maguknak, bizony nagy volt a meglepetés. Kiderült: Zsófit már nem a fodrászkodás, sokkal inkább a média világa érdekli, szívesen kipróbálná magát rádiós vagy tévés műsorvezetőként. Ádám sem akar már buszsofőr lenni, bár pontos elképzelése még nincs, de egy diplomát mindenképpen szeretne megcélozni. A nyolc évvel ezelőtti elképzelésekhez talán még Lilla áll a legközelebb, konkrét ötlete neki sincs, de a bolti eladótól nincs olyan távol a kereskedelem, annak is marketing vonala. Mátét sem érdekli már a targoncavezetés, sokkal inkább a mérnöki munka. No, majd meglátjuk. Mindenesetre négy év múlva, a középiskola végén majd újra megkérdezzük őket. Persze az már egy komolyabb pályaválasztás lesz.