Zarándoklat Munkácsyhoz: páratlan nemzeti kincs Keszthelyen

Munkácsy-tárlat KÉPGALÉRIA ITT!


Unikális tárlatnak ad otthont október elejéig a Helikon Kastélymúzeum. Az itt közönség elé kerülő kollekció Munkácsy Mihály, a honi piktúra emblematikus egyénisége teljes életművét átfogja, négy alkotói évtizedről adva keresztmetszetet.

Munkácsy neve fogalom. A Siralomházat vagy a Köpülő asszonyt azok is ismerik, akik életükben nem csaptak föl egy művészeti albumot sem. Reprodukciójuk ugyanis ott sárgult minden vasúti kocsiban, s az iskolai folyosók zöld olajfestékkel mázolt falain. Generációk szocializálódtak úgy, hogy Munkácsy „a festő”. A gyerekként belénk ívódott hatás tartósnak bizonyult, kiállításai máig százezreket vonzanak.

– A rendkívüli érdeklődésnek oka a különleges, végletek között mozgó művészsors is, amelyben a mélység és a szédítő magasság, a sötét nyomor és a káprázatos pompa, a nyomasztó magány és a zajos társasági élet egyaránt megtalálható – vallja Bakó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, a keszthelyi tárlat kurátora. – A szegénységből kilépő asztalosinasból egész Európa és Amerika előkelőségeit saját palotájában fogadó híres festő lett, akinek műveiért két földrész műértő közönsége versengett.

De miként is ívelt e pálya? Lieb Mihály 1844-ben született Munkácson, bajor származású családban, apja sótiszt volt. (A Munkácsy nevet 1868-ban vette fel.) Szülei korán meghaltak, nagybátyjához került Békéscsabára, aki 11 évesen asztalosinasnak adta. Évekig napi 14 órát dolgozott, koplalt és nyomorgott. Ám tehetségére felfigyeltek, akadtak támogatói, külföldön képezte magát. A Siralomház című festmény hozta meg számára a sikert és a pénzt, 26 évesen egycsapásra Párizs ünnepelt festője lett. 1872-ben oda is költözött, fontos képek kerültek ki műhelyéből, mégis depresszióba esett és öngyilkosságot kísérelt meg. Két évvel később házasságot kötött egyik támogatója özvegyével. A fél Európát érintő nászút egyik állomása Békéscsaba volt, ahol műtermet is berendezett, innen került ki a Poros út és a Zálogház. Párizsban fényűző palotát vittek, az új életstílus sok pénzbe került. Témaválasztásában a népi életképek helyébe a polgári zsáner, a szalonkép került, palettája kiszínesedett. Megfeszített munkatempót diktált magának. Milton című képe óriási sikert aratott, elnyerte a Párizsi Világkiállítás aranyérmét, a művet európai körútra vitték, majd Amerikába került. 1881–84 között megfestette a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című képeit, később Amerikába utazott e művek bemutatására, ahol fejedelmi fogadtatásban részesült, az elnök is fogadta a Fehér Házban. Egészségi állapota rosszabbra fordult, fiatal korában szerzett betegsége idegrendszeri következményei elhatalmasodtak. Elméje elborult, 1897-ben egy németországi elmegyógyintézetbe szállították, ahol 1900. május 1-jén meghalt. Kicsivel több, mint 111 éve.

Ő volna tehát a főszereplő, aki zaklatott életének mintegy 70, festménybe fogalmazott mozzanatát osztja meg velünk Keszthelyen. A becses tárlat létrejöttében a szerencse is a kezünkre játszott. Éppen ez idő tájt újítják fel ugyanis Munkácsy Nemzeti Galériabeli állandó kiállításának termeit, így lehetővé vált, hogy a 42 festmény most először elhagyja a patinás falakat.

A tárlat további erénye, hogy a Nemzeti Galéria anyagát, ami elsősorban az életmű első felére koncentrál, összefűzi a Pákh-gyűjtemény 31 alkotásával, ami a teljes oeuvreből válogat, minden korszakot felvillantva. Amúgy ennyi Munkácsy-kép valószínűleg még a művész életében sem volt egyszerre együtt, hiszen számos munkáját szinte a festőállványról vitték el tengerentúli és európai szalonokba a vásárlók.

Bakó Zsuzsa 15 éve foglalkozik intenzíven Munkácsyval, ez idő alatt szinte eggyé vált az életművel. Vele kel, vele fekszik. És álmodik.

– Például azt, hogy együtt sétálunk a colpachi parkban... – derül jót. Colpachon (Luxembourg) Munkácsy feleségének, Cécilenek volt vidéki kastélya, gyönyörű parkkal, ami számos festményt ihletett. – Az ottani híres fasor ma is megvan, a kastélyban öregek otthona működik, ahol egy táblát is elhelyeztünk, Munkácsyra emlékeztetve.

A keszthelyi tárlat megrendezésének ötlete úgy másfél éve vetődött fel először, amikor dr. Czoma László, a kastélymúzeum igazgatója találkozott Pákh Imre Amerikában élő magyar üzletemberrel, akiben a legjelentősebb Munkácsy- magángyűjtemény tulajdonosát tisztelhetjük. Az ő kollekciója mellé kiegészítésül először Munkácsy rajzait, tusvázlatait szerette volna megszerezni a Nemzeti Galériától az igazgató, amelyeket 1994-ben, a festőfejedelem születésének 150. évfordulóján már láthatott a kastély közönsége. Eközben derült ki, hogy a Galériabeli tatarozás miatt a tervezettnél is nagyszabásúbb bemutatóra nyílik lehetőség, a vázlatok helyett maga a Munkácsy állandó kiállítás vendégeskedhet Keszthelyen.

– Az öröm után következett a fejtörés, hiszen ezt a páratlan nemzeti kincset, amit a Galéria anyaga és a Pákh-gyűjtemény jelent, nem kis feladat méltó módon bemutatni – avat a részletekbe dr. Czoma László.

Először a kastély földszintjén néztek ki 14 termet, de a képek nagy mérete miatt nem bizonyult alkalmasnak a keresztboltíves terep. Így merült fel a Hintómúzeum ötlete. A kocsikat eltávolították, szabaddá tették a teret, az illő körülmények kialakításában pedig a Nemzeti Galéria főrestaurátora, Gippert László iránymutatásaira támaszkodtak.

– S a biztonság? Az is lapvető kérdés...

- De még mennyire – folytatja az igazgató. – Már a szállítás sem volt egyszerű, kommandósok által őrzött klimatizált kamionban érkeztek a festmények. A titoktartás érdekében több gépkocsivezetőt is behívtak, s csak az indulás pillanatában döntötték el, hogy ki ül a volánhoz. Itt nálunk a nap 24 órájában több fegyveres őr vigyázza a műveket. A rendőrség vezetői is segítségünkre siettek, éjszakánként rendre erre kanyarodik a járőrkocsi, kiszámíthatatlan időpontban. Bejönnek, körbejárják a parkot, amit a saját embereink is átfésülnek időről időre. Valamennyi lámpa ég, mindent megteszünk a képek védelmében. Nemcsak az én nyugalmam miatt, hanem mert pótolhatatlan nemzeti kincs költözött most e falak közé.

Ha értékes festményekről van szó, hamar fölbukkan a hamisítvány fogalma. Megtudjuk, e tekintetben is igen körültekintően jártak el, ha a legkisebb kétség felmerült, inkább eltekintettek a mű bemutatásától. A Hóhér lajtorjával (tanulmány a Golgotához) című képet vissza is vitték a kiállításról, ugyanis a művészettörténészek egy része szerint nem Munkácsy, hanem valamely tanítványa festette.

– Akad-e kedvenc?

– Igen, talán az egyik tájkép, a colpachi Fasor. Ha odaállok elé, szinte hívogat, érzem magam körül a vén fákat, köztük lépdelek. És azért is közel áll a szívemhez, mert a keszthelyi gesztenye fasort idézi fel bennem.

– Miként fogadta Keszthely a tárlatot?

– Le a kalappal, értékén kezeli. Egyetlen megnyitón sem voltak ennyien, további szobákat kellett megnyitni a tükörterem mellett, hiszen mintegy 300 érdeklődő sereglett össze. Napokon belül megjelenik a tárlathoz készült album is.

Akkor hát vágjunk neki, tárlat, tárulj fel! Az előtérben egyik tanítványa, Hans Temple Munkácsyról festett hatalmas vászna fogadja a vendéget. A bejárattal szemközti teremben főként a Pákh-gyűjtemény remekei köszönnek ránk, köztük a Cigányok az erdőszélen, vagy olyan ismert szalonképek, mint a Készülődés a Papa születésnapjára és a Pálmaházban. Ahogy belépünk, a fegyveres őr bokáját összeütve lép az igazgatóhoz, s jelenti, semmi rendkívüli esemény nem történt...

A főként a Galéria anyagát felvonultató blokknak több egybenyíló terem ad otthont. Az legnevezetesebb művek kínálkoznak elénk, egyedül talán a Rőzsehordó nő hiányzik, de ő is igazoltan, hiszen éppen restaurálják. Itt találjuk az Ásító inas fejtanulmányát, s mellette az egészalakos, életképi változatot, ami Pákh Imre tulajdona. A 24 évesen festett művet sokáig lappangó képként tartották számon, s csak 2005- ben bukkant fel egy londoni aukción. Mellettük sorjáznak a „nagyok”. A Siralomház, (1869-ben festett első változatával elnyerte a párizsi Szalon aranyérmét), az Éjszakai csavargók, a Zálogház, a Poros út későbbi változata, a régi dísztáviratokról oly ismerős Virágcsendélet, Paál László festőművész portréja, s persze a
Milton, amivel aranyérmet nyert az 1878-as Párizsi Világkiállításon. E műve a 17. századi vak angol költőt ábrázolja, amint leányai társaságában diktálja Elveszett paradicsom című epikus költeményét.

A hétköznap délelőtti időpont dacára jó pár nézővel együtt járjuk a termeket.

– Mondhatni, zarándoklat jelleggel érkeznek a látogatók – ad képet az érdeklődőkről Gerecs István csoportvezető teremőr. – Szóba elegyedve kiderül, hogy akik Pesten megnézték a Krisztus-trilógiát, vagy bárhol másutt Munkácsy képeit, azok ki nem hagynák a keszthelyi élményt. Inkább az idősebb korosztály képviselteti magát, de a szünidő bizonyára meghozza a fiatalokat is.

Hogy eddig sem hiányoztak teljesen, arról a vendégkönyv egyik bejegyzése győz meg: „Mit akar ez az öreg csóka a sötét színeivel? A parkban látható lovak sokkal jobbak...” A vélemények döntő többsége persze elragadtatott. Egy Pozsonyból érkezett férfi például azt írta, érdemes lenne még egyszer eljönnie, akár gyalog is... Erdélyi, olasz, svéd, angol, német bejegyzések vegyülnek a hazai sorok közé.

– Régóta nagy rajongói vagyunk Munkácsynak, ahol csak bemutatják a Krisztus-trilógiát, mindig ott vagyunk. A képekből árad a szépség, az érzelem, még a drámai képein is megjelenik a szeretet – indokolja vonzalmát Jankovicsné Murányi Sarolta és társnője Bajzikné Panni. Mindkét hölgy keszthelyi, s az oktatásügyet erősíti. Lám, nem csak a turistáknak fontos ez a tárlat.

– A pillanat ereje fog meg leginkább, ahogy elhozza elénk ide, a 21. századba azt a valahai jelent – fűzi hozzá Panni. – A festmények jóvoltából az adott korról is rengeteget megtudhatunk. A szalonképekből kiderül, milyen tárgyakkal vették magukat körül, mi volt a divat, mivel játszottak a kisgyerekek. Az is bizonyos, hogy a fotelban olvasgató elegáns dámák nem sok ablakot pucoltak meg...

A hölgyek által is említett Krisztus-trilógia vonzerejét jelzi, hogy a tavaly november óta a Magyar Nemzeti Galériában látható hármas április végéig több mint százhúszezer látogatót vonzott. A rendezők, ezen felbuzdulva, a tárlat nyitva tartását 2011. augusztus 31- ig meghosszabbították. Az érdeklődés érthető, hiszen a fővárosban első alkalommal látható együtt a trilógia – Krisztus Pilátus előtt (1881); Ecce Homo (1896 ); Golgota (1884) – , aminek egyébként a debreceni Déri Múzeum az otthona. A kiállítás különlegességét az adja, hogy a három óriási méretű festményt kisebb változatok, valamint más olajés grafikai vázlatok kísérik, melyek eddig még nem szerepeltek a nyilvánosság előtt.

Végül adjuk vissza a szót a művészettörténésznek. Miben áll Munkácsy nagysága?

– Különleges egyéniség volt, munkásságában eltérő irányzatok, kultúrák magas szintű integrációja tükröződik – összegez Bakó Zsuzsanna. – Realista szemléletű életképei a magyar paraszti sors mozaikdarabjai, míg ezek tökéletes ellenpólusaként szalonképein gondtalan polgári életforma jelenik meg. Közöttük pedig Miltonként, Mozartként vagy éppen Krisztusként ott van a szenvedő és életéért küzdő művész, maga Munkácsy. Személyében egyesül a keményen dolgozó, az alkotást megszenvedő ember és a könnyed világfi. Életművében ötvöződik a magyar biedermeier idealizmusa és a történeti festészet magas hőfokú romantikája, a francia realista festészet objektivitása és az akadémizmus eleganciája. Egyedülálló helyet foglal el a magyar és az egyetemes művészet történetében.



Munkácsy-tárlat KÉPGALÉRIA ITT!

OLDALTÖRÉS: Újabb képek, szobor és játékfilm

Újabb képek, szobor és játékfilm

Miért éppen Munkácsyt gyűjt? – tudakoljuk Pákh Imrétől, akit New Yorkban értünk el.

– Több oka is van. Jómagam is Munkácson születtem, földimről van szó, hajtott a lokálpatriotizmusom. Emellett a családunkban volt egy Munkácsy-rajz, ami végigkísérte a gyerekkoromat. De azért az is fontos szempont volt, hogy a ´90-es években a New York-i aukciós házakban több nagyon jó Munkácsy-kép is felbukkant, amelyeket sikerült megvásárolnom...

A keszthelyi tárlaton láthatjuk az Eltévedt gyermek című festményt, ami száz évig lappangott, s két éve került Pákh Imre birtokába.

Újabb képek, szobor és játékfilm

Miért éppen Munkácsyt gyűjt? – tudakoljuk Pákh Imrétől, akit New Yorkban értünk el.

– Több oka is van. Jómagam is Munkácson születtem, földimről van szó, hajtott a lokálpatriotizmusom. Emellett a családunkban volt egy Munkácsy-rajz, ami végigkísérte a gyerekkoromat. De azért az is fontos szempont volt, hogy a ´90-es években a New York-i aukciós házakban több nagyon jó Munkácsy-kép is felbukkant, amelyeket sikerült megvásárolnom...

A keszthelyi tárlaton láthatjuk az Eltévedt gyermek című festményt, ami száz évig lappangott, s két éve került Pákh Imre birtokába.

Újabb képek, szobor és játékfilm

Miért éppen Munkácsyt gyűjt? – tudakoljuk Pákh Imrétől, akit New Yorkban értünk el.

– Több oka is van. Jómagam is Munkácson születtem, földimről van szó, hajtott a lokálpatriotizmusom. Emellett a családunkban volt egy Munkácsy-rajz, ami végigkísérte a gyerekkoromat. De azért az is fontos szempont volt, hogy a ´90-es években a New York-i aukciós házakban több nagyon jó Munkácsy-kép is felbukkant, amelyeket sikerült megvásárolnom...

A keszthelyi tárlaton láthatjuk az Eltévedt gyermek című festményt, ami száz évig lappangott, s két éve került Pákh Imre birtokába.

– Azóta már újabbakat sikerült megvásárolnom, idén kettőt is – folytatja a gyűjtő. – Ezeket még nem láthatta a közönség. Az egyik alkotásról tud a szakirodalom, a másik teljesen ismeretlen. Szép, értékes festmény mindkettő. Azt tervezem, hogy az egyiket még a nyár folyamán elviszem Magyarországra, s a keszthelyi kiállítás részeként bemutatom a nagyközönségnek.

Gyűjteménye értékét lehetetlen megbecsülni. Fogódzónak annyit elárul: van olyan festménye, amiért 1 milliárd forintot kínáltak, s olyan is, aminek csak a biztosítási díja 200 millió.

– Munkácsy minden idők legjobban fizetett festője volt, 1900-ig, a művészettörténet többezer éve alatt nem akadt senki, aki annyit keresett volna a művészetével, mint ő. A Golgota például 175 ezer dollárért kelt el 1888-ban Amerikában, ez mai értéken körülbelül 40 millió dollár...

Szót ejtünk az egy éve alakult Munkácsy Alapítvány közreműködésével formálódó tervekről is.

– 2013 karácsonyára szeretnénk megjelentetni egy négy kötetből álló monografikus művet, amin tucatnyinál is több szakember dolgozik, köztük Munkácsy külföldi kutatói. A sorozat az életmű értékelésén túl feldolgozza mintegy 1100 levelét, szerepel benne életmű katalógus, az utolsó kötet pedig a Munkácsy-jelenséggel foglalkozik. Emellett egész alakos bronz Munkácsy-szobrot állíttat az alapítvány Budapesten, s közreműködünk egy róla szóló játékfilm előkészületeiben is. Az ötleten Káel Csaba rendező dolgozik, többször is szót váltottunk Andy Vajnával, aki támogatásáról biztosította a kezdeményezést. Jövőre talán elkezdődhet a játékfilm forgatása, a forgatókönyv első változata már elkészült. A film Magyarországon készül, ám angol nyelven.



Munkácsy-tárlat KÉPGALÉRIA ITT!

OLDALTÖRÉS: A bitumenes alap késleltetett átka

A bitumenes alap késleltetett átka

A Munkácsy által a vásznak alapozásához használt kátrányos, bitumenes anyag feladja a leckét a restaurátoroknak. A kence ugyanis az idő múlásával „megeszi”, elsötétíti a színeket. Hogy akkor miért alkalmazta? Mert az addig használt világos, szürkés alap helyett a realizmus térhódításával divatba jött a sötét alapozás, ami a kontrasztok felerősítésével sokkal erősebb érzelmi hatás kiváltására volt alkalmas.

Számos alkotó használta, köztük Courbet és Makart ugyancsak. Munkácsy életművében szerencsére csak tíz év érintett, az 1869 és 1879 közötti időszak. Ennek köszönhetően későbbi szalonképei már mind színesek és világosak. A ´80-as években Bakó Zsuzsa vezetésével vizsgálat indult, kiderítendő az alapozóanyag összetételét, hátha annak ismeretében sikeresebben vehetik fel a harcot az elsötétedés ellen. A titokzatos alapozót vegyészekből, fizikusokból, restaurátorokból álló team elemezte, néhány összetevőt sikerült azonosítaniuk, például az aszfaltot és a propoliszt. A vizsgálat sajnos abbamaradt. A folyamatot egyelőre megállítani nem, csak lassítani tudják, mégpedig a környezet klimatikus viszonyainak szigorú szabályozásával. A képeket nem érheti természetes fény, a meleg ugyanis gyorsítja a romlást, így a festményeket csak hideg, mesterséges fénnyel szabad megvilágítani. A hőmérséklet nem kúszhat 18 fok fölé, a páratartalom pedig nagyjából 45–55 százalék között kell hogy legyen.

A bitumenes alap késleltetett átka

A Munkácsy által a vásznak alapozásához használt kátrányos, bitumenes anyag feladja a leckét a restaurátoroknak. A kence ugyanis az idő múlásával „megeszi”, elsötétíti a színeket. Hogy akkor miért alkalmazta? Mert az addig használt világos, szürkés alap helyett a realizmus térhódításával divatba jött a sötét alapozás, ami a kontrasztok felerősítésével sokkal erősebb érzelmi hatás kiváltására volt alkalmas.

Számos alkotó használta, köztük Courbet és Makart ugyancsak. Munkácsy életművében szerencsére csak tíz év érintett, az 1869 és 1879 közötti időszak. Ennek köszönhetően későbbi szalonképei már mind színesek és világosak. A ´80-as években Bakó Zsuzsa vezetésével vizsgálat indult, kiderítendő az alapozóanyag összetételét, hátha annak ismeretében sikeresebben vehetik fel a harcot az elsötétedés ellen. A titokzatos alapozót vegyészekből, fizikusokból, restaurátorokból álló team elemezte, néhány összetevőt sikerült azonosítaniuk, például az aszfaltot és a propoliszt. A vizsgálat sajnos abbamaradt. A folyamatot egyelőre megállítani nem, csak lassítani tudják, mégpedig a környezet klimatikus viszonyainak szigorú szabályozásával. A képeket nem érheti természetes fény, a meleg ugyanis gyorsítja a romlást, így a festményeket csak hideg, mesterséges fénnyel szabad megvilágítani. A hőmérséklet nem kúszhat 18 fok fölé, a páratartalom pedig nagyjából 45–55 százalék között kell hogy legyen.

A bitumenes alap késleltetett átka

A Munkácsy által a vásznak alapozásához használt kátrányos, bitumenes anyag feladja a leckét a restaurátoroknak. A kence ugyanis az idő múlásával „megeszi”, elsötétíti a színeket. Hogy akkor miért alkalmazta? Mert az addig használt világos, szürkés alap helyett a realizmus térhódításával divatba jött a sötét alapozás, ami a kontrasztok felerősítésével sokkal erősebb érzelmi hatás kiváltására volt alkalmas.

Számos alkotó használta, köztük Courbet és Makart ugyancsak. Munkácsy életművében szerencsére csak tíz év érintett, az 1869 és 1879 közötti időszak. Ennek köszönhetően későbbi szalonképei már mind színesek és világosak. A ´80-as években Bakó Zsuzsa vezetésével vizsgálat indult, kiderítendő az alapozóanyag összetételét, hátha annak ismeretében sikeresebben vehetik fel a harcot az elsötétedés ellen. A titokzatos alapozót vegyészekből, fizikusokból, restaurátorokból álló team elemezte, néhány összetevőt sikerült azonosítaniuk, például az aszfaltot és a propoliszt. A vizsgálat sajnos abbamaradt. A folyamatot egyelőre megállítani nem, csak lassítani tudják, mégpedig a környezet klimatikus viszonyainak szigorú szabályozásával. A képeket nem érheti természetes fény, a meleg ugyanis gyorsítja a romlást, így a festményeket csak hideg, mesterséges fénnyel szabad megvilágítani. A hőmérséklet nem kúszhat 18 fok fölé, a páratartalom pedig nagyjából 45–55 százalék között kell hogy legyen.

A Hintómúzeumban ennek megfelelően farostlemezzel eltakarták az íves ablaknyílásokat, párásítót állítottak be, s a hőmérsékletre is ügyelnek. Naponta három alkalommal mérik valamennyi paramétert, s az eredményről naplót vezetnek. A páratartalmat stabilan tartó gépeket a Néprajzi Múzeumtól kapták, a megvilágítást biztosító lámpákat pedig személyesen a művészettörténész- kurátor állította be. Ez utóbbira egy teljes napot szántak.

A látogatók közül többen mégis úgy vélik, nem elegendő a művek megvilágítása. Az vitathatatlan, hogy a Hintómúzeumban – érthető módon – nincs a kiállítótermekre jellemző sínrendszer és spotlámpa sor, ami célzott, irányított fénypászmát vethetne a képekre. Ehelyett a sűrűn elhelyezett mennyezeti fényforrások szórt fénye világítja meg a képeket és a falakat egyaránt. E lámpák azonban mozgásérzékelőkkel vannak ellátva, így ha kevesebben tartózkodnak, illetve mozognak a teremben, nem biztos, hogy valamennyi felgyullad. Talán emiatt érezhetik néhányan úgy, hogy a kívánatosnál kevésbé úsznak fényárban a festmények. 



Munkácsy-tárlat KÉPGALÉRIA ITT!