A tojáspatkolás nagyon kemény munka!

 - A fiam készített nekem egy patkó alakú vas ütőformát, azt ráteszem a vékony ólomlemezre, rásózok a kalapáccsal, s megvan a kis patkó. A megmaradt sallangot meg odaadom a pecásoknak, csináljanak belőle nehezéket... - avat be az anyaghasznosítás rejtelmeibe Emma néni, amikor az egervári falujárás programjaként hozzá is bekopogunk. S hogy mi történik aztán a kis ólompatkóval?

- A széleit lereszelem, s egy hegyes árral kis lyukakat fúrok bele. Akkor jön a neheze, a felrakás. A kifújt, üres tojásra csöppnyi ragasztóval rögzítem a motívumot, hogy stabil legyen, aztán a kis lyukaknál átfúrom a tojáshéjat is. Igen kényes művelet. Ide megy bele a gombostű, aminek a feje a patkót díszíti. A lehető legkisebb fúróval dolgozom, jó volna, ha lenne olyan eszközöm, amit a fogtechnikusok használnak, de az elektromos barkácsfúróval is boldogulok. Akkor rakom fel a patkókat, amikor senki nincs itthon. Beveszem magam a konyhába, s elmélyedek a műveletben, hiszen azért csak oda kell figyelni...

Mindig is kézimunkázott, az egész lakás tele a munkáival, melyek közt terményekből összeállított képek is akadnak. A tojást sem csak patkolja, gyöngyökkel, magokkal, karcolással egyaránt díszíti. A horgolótű ugyancsak fürgén jár a kezében, kis csirkék, madárkák futnak ki alóla, máskor meg lepkéket sikerít fényes, könnyű kelméből. Furcsa is, hogy jön ennyi finom, női munkához az ólom, meg a fúró...

- A tojáspatkolást nem a férfiak űzik?

- De inkább ők... Én is egy idős embertől lestem el. Úgy alakult, hogy kirándulni voltunk Somogyvámosba, s ott találkoztam egy tojáspatkolóval. Sajnos azóta már meghalt az illető. Beszélgettünk, látta, hogy érdekel, megmutogatott mindent, s adott is egy kis patkót mintának. Úgy éreztem, meg kell próbálnom. Itthon beszereztem ami kellett, de akkor még nem szóltam a férjemnek. Gondoltam, előbb csak magam... Képzelje, elsőre sikerült! S aztán mindig szebbek lettek.

De ne higgyük, hogy csak patkó kerülhet a törékeny héjra. Egervár reneszánsz várkastélyát és címerét ugyancsak ráleheli a domborodó felületre.

- Egervári vagyok szívvel-lélekkel, pedig az Alföldön láttam meg a napvilágot. Férjhez kerültem Zalába, először Zalaszentlőrincen laktunk, de már 38 éve élünk Egerváron. Nagyon szeretek itt, úgy érzem engem is megbecsülnek, pedig sok ügyes asszony él a faluban. Hivatalsegédként dolgoztam az iskolában, a férjem erdész volt, ma már ő is nyugdíjas. Május 20-án leszünk 50 éves házasok...

Ehhez csak gratulálni lehet. Mint ahogy a sok gyönyörű, hagymahéjjal megfestett tojáshoz is. Különlegesen izzó, mély színben pompáznak

- Lila? Vörös? - tudakoljuk a színezéshez használatos hagyma fajtáját.

- Vegyesen - érkezik a válasz. - Jól fölfőztem a hagymahéjat, öntöttem hozzá kis ecetet, s úgy raktam bele a festőlébe a kifújt tojásokat, hogy nem szedtem ki a héjat sem. Csináltam kis fészkeket nekik, rájuk piszkáltam a hagymahéjat, betakargattam, s műanyag tányérral lenyomtam, hogy ne ússzanak fel. Kicsit még melegítettem is, így lettek ilyen szép sötétek... Utána karcoltam rájuk mintát. A férjemnek ezek tetszenek a legjobban.

Mivel sokat hímzett, jól ismeri a népművészet motívumkincsét. Tapétavágó szikével karcolja a mintát a festett tojásra, hóvirág, ibolya, kankalin, rózsa, gyöngyvirág virul a kollekción. Lúd-, strucc-, hattyú- és emutojás egyaránt akad nála. Csak saccolni tudja, de ezernél biztosan jóval több tojás öltözött már ünneplőbe a kezei között.

Tudakoljuk, akadnak-e balesetek, hiszen a hímes tojást még a szólás is a kényes törékenységgel párosítja.

- Egy-egy néha összetörik persze... - bólogat. - Volt olyan, hogy akkor esett ki a fáradt kezemből, amikor már teljesen kész volt. Úgy sajnáltam, igen tetszett a minta...

Bozzaiék két fiúval, s immár öt unokával büszkélkedhetnek. Sajna, a tojáspatkoláshoz egyiküknek sem fűlik különösebben a foga. Kapni viszont igen szeretik húsvétra...

Falujárás Egerváron - Képgaléria I.

Falujárás Egerváron - Képgaléria II.