Schiffer Miklóssal, a divat nagykövetével beszélgettünk a vidéki életről

Dohog kicsit. Leesett a hó,  bedugult a város, eltűntek a parkolók, megbolondultak az emberek. Schiffer Miklós világpolgár. Nehezen szokja a vidéki életet, márpedig felesége, Miklósa Erika tudjuk jól, Bakonykuti szerelmese, és a magnetikus találkozás után - ezt ő nevezi így -  nem volt kérdés, hogy elkíséri akár a világ végére is.
- Nekem mindenhez idő kell, ahhoz is, hogy elfogadjam, tél van. Két hete még zakóban jártam, most meg hótorlaszok állják az utamat - mondja. A változások megélése Miklós számára csak az időjárásban jelent gondot. Miközben helyet keresünk  az egykori patrícius ház vastag terméskőfalai és tekintélyes boltívei között, megállapítja, két dolgot nem bír az életben:  a havat és az esőt.  Júliusban született. Talán ezért imádja a mediterrán országokat, s nemcsak az időjárás miatt. Magával ragadja az ott élő emberek életkedve  is. Miklós sokat dolgozik Németországban. A németekhez  rendszeretetük miatt vonzódik.

- Szeretem látni, hogy  az utcán ott elvágólag nő a fű is. Itthon nem tudom megszokni az igénytelenséget. Ahogy eltűnik a zöld növényzet, több látszik a valóságból. -  Most is, ahogy jöttem, beláttam az udvarokba. Micsoda rendetlenség van! Azt figyeltem meg, hogy bódé építő nemzet lettünk, és az az érzem, csak azért készül el  egy bódé, hogy oda gyűjtsék össze  a következő bódéhoz való alkatrészeket.
Az étterem tulajdonosa, Herczeg Zoltán siet fogadásunkra. Megkóstoljuk a mai menüt,  több közismert étel mellett ott a 67-es szignó, jelezve, hogy az egyszerű megnevezés valami különleges, csak a házra jellemző megoldást takar. Miklós rendel: salátát salátával. Zoltán ismeri törzsvendége ízlését, ezért  javasolja, grillez  neki csirkemellet is.
- Azt az éttermet szeretem, ahol érzem a tulajdonos egyéniségét. Szeretem, ha kedves, nyitott és tiszteli, amit csinál.  
Miklós tizenöt éve vezeti a Kempinski szállodában  szalonját, ahol a maga fejlesztette Schiffer férfi ruhakollekciót  árulja, de neki köszönhető a Hugo Boss márka magyarországi megjelenése is.  
Megérkezik az előételként választott saláta. Miklós figyel a legapróbb részletekre is. Nem eszik, amíg fotózzák.
-  Fura grimaszokat vág az ember  étkezés közben - magyarázza.  Nem futott ugyan még bele olyan bakiba, hogy eltorzult vonásokat hozott  le róla újság, de jobb az  éberség.
Miklóst nevezték már a divat nagykövetének is, aki a legtöbbet tette az öltözködési kultúra terjesztéséért a fehér frotírzoknis, nejlonszatyros világban. Most is könyvet ír, az ötödiket. Márciusban jelenik meg. Ez a férfiak számára öltözködési Biblia lesz. Címe: Az úriember ruhatára.  
- Sokat fejlődött az ország, de  öltözködés-kultúrában keveset. A jólöltözöttséghez véleményem szerint  nem elsősorban sok pénz kell. Lehetsz stílusos egy szakadt farmerben is, és stílustalan a világ legdrágább öltönyében. Nálunk az utcakép szürke és fekete. Mindenki rosszkedvű, pesszimista és ez meglátszik az öltözködésben. Egészen más az utcakép például Olaszországban. Ott jókedvűen öltöznek az emberek.  És itt eljutottunk egy nagyon fontos ponthoz! Nálunk az is baj, hogy nem merünk egyéniségek lenni. Mert ha valaki egyéniség, arra rámondják, hogy különc, a különc pedig gyanús.  Tőlem már megkérdezték itt Fehérváron, nem érzem-e magam furcsán, amiért  úgy öltözködöm, ahogy öltözködöm. Én nem öltözöm le Fehérvárra, vagy  fel Budapestre. Én eseménytől és helytől függetlenül önmagamnak öltözöm. Nekem most ez a stílusom: mellényes öltöny, díszzsebkendő farmerrel.  Gimnazista koromban, amikor mindenki farmert hordott, én szövetnadrágot  bőrtalpú cipővel. Nemrég találtam magamról egy képet a 90-es évekből. Akkor konzervatívan voltam klasszikus.  Ma sokkal fiatalosabban nézek ki öltözködésemben.
- Az ember akkor ne a boltba induljon először új göncöket vásárolni, hanem kezdje el felépíteni önmagát, mert úgyis teljesen  mindegy, mit húz magára? - kérdezem, miközben elénk teszi a pincér  az aranybarnára grillezett csirkemellfiléket a havazásban életető energiákat tartogató zöld salátalevelekkel, mini paradicsomokkal.  Egyáltalán mi a személyiség felépítésének alapja? Az önismeret?
- Az önismeret, a  mondanivaló és a belső tartás - válaszol Miklós.  - Aki fel akarja önmagát építeni, mindenekelőtt döntse el, mer-e más lenni? Mer-e személyiség lenni? Bár én azt tartom, valójában mindenki személyiség, csak nem meri magát megmutatni, inkább igyekszik belesüllyedni a szürkeségbe.

Bolondság lenne nem rákérdezni  itt a fehér asztalnál egy igazi szakértőtől, milyennek látja a világban sokat csodált magyar nőket. Schiffer Miklós válasza nem tűnik túl hízelgőnek:
-  Sokan közülük elfelejtik testük adottságait és életkorukat. Olyanok is vannak, akik mintha már  nem akarnának  semmit az élettől, nem érdekli őket, hogy a másik emberből milyen  hatást váltanak ki. A magyar nők persze alapvetően szépek, de szeretném, ha többet hoznának ki magukból.  A szépség tudjuk, nemcsak fizikai megjelenést takar, hanem kultúrát, intelligenciát, belső kisugárzást is.
 És itt rátérünk Miklós következő vesszőparipájára. Néhány évvel ezelőtt kőkeményen kritizálta a politikusok öltözködését. Ahogy felteszem neki a kérdést, mi a helyzet ma, a szavamba vág:
- Kritizálom őket azóta is, folyamatosan. A választások előtt felhívott  egy újságíró, hogy értékeljem a miniszterelnök-jelöltek öltözködését. Azt kérdezte, szerintem közülük ki az elegáns, én meg azt válaszoltam,  egyikük sem. Az elegancia  attitűd. Attól, hogy valaki felhúz egy kézzel varrott öltönyt fehér inggel, még nem válik elegánssá. Attól lesz elegáns valaki, ahogy ezt  elkezdi hordani. Nem tudom, észrevette-e valaki, hogy  kísértetisen hasonlóan öltöztették mindhárom jelöltet tanácsadóik. Sajnos Magyarországon ma felkent tanácsadókat tartanak. Amerikában például az elnök öltözködési tanácsadója nem haver, unokaöccs, hanem hozzáértő szakember. Lassan ismerik fel az itthoni közéletben ennek  fontosságát.  
Schiffer Miklósról sokan tudják, igazi gurman. Miklósa Erikával ízlelgetik a világ konyháit. Láttam őket együtt enni: belekóstolnak egymás tányérjába is. Az elegancia a vérükben van. Ez is belefér?
- Sok minden elfogadható, ha az ember stílussal csinálja. Viselkedés kultúráról tartott előadásaimon elmondom, hogy a szabályok halmazában legédesebbek a kivételek. Minden attól függ,  milyen sármmal oldja meg az ember.
Beszélgetésünk során Erikához kanyarodunk vissza, akármilyen témát  is érintünk. A magnetikus találkozáshoz, ahogy Miklós említi.
- Válás után voltam, amikor Erikát megismertem, ő pedig éppen válás közben. Jó pillanatban találkoztunk. Korábban is  kereszteztük egymás útját a pesti társaságokban, nem lehetett nem  figyelni rá. A suttogásokra, ami őt körbe vette: ő  a Miklósa Erika! 2005-ben Placido Domingoval egy koncerten hallottam őt   énekelni. Elbűvölő volt, és amikor három évvel később egy partin egymás mellé kerültünk, beszélgetni kezdtünk. Később meghívtam egy italra, ő  egy korai ebédet javasolt, akkor derült ki számomra, hogy megromlott a  kapcsolata. Ezt követően felgyorsult minden. Negyvenöt éves voltam. Megértettem, hogy Erikának biztonságos, rendezett családi háttérre van szüksége. A klasszikus együttjárás  nem nekünk való volt.
-  Hódításaiban is stílusos? - kérdezem Miklóst. - Hozzátartozik a gyertyafény? A hatalmas virágcsokor?
 - A   gyertyafény nem, mert az álromantikát nem szeretem - mondja Miklós -, a virág azonban fontos eleme a férfi és nő kapcsolatának. Erika azóta is minden premierje után  óriási  rózsacsokrot kap tőlem.
   Erika Miklósa. Élőszóban a hangsúly teszi igazán érthetővé a birtokos szerkezetet. A nemzetközi hírű szakember bemutatkozásában  benne van a nagyvonalú Schiffer-féle humor, de egy minimális blöff is. Bár mindig kereste az erős karakterű nők társaságát, nehezen hiszem, hogy elviselné az alá-fölé rendeltségi viszonyt.
 Borzalmas lehet egy olyan embernek világsztár mellett élni, aki önmagával nincs rendben. Mindenki ismeri párját, rajongó emaileket kap. Én büszke vagyok feleségem világhírnevére,  de akinek nincs  önbizalma, annak ez olyan  nyomást jelenthet, amiből nincs kiút. Az elfogadás fontos eleme kapcsolatunknak. Engem az sem zavar, hogy Erika öltözködésében nem kér tőlem tanácsot, sőt ő szól bele, mit húzzak fel. A múltkor például lecseréltette velem a  nyakkendőm: aznap sokan megdicsértek, milyen jól nézek ki.
Az ebéd zárásaként meggyes pite érkezik. Miklós áhítattal figyeli.  Édesszájú? - kérdezem.  - Az édesség báját szeretem - mondja. - A  franciák szerint aki nem eszik étkezés után édességet, az barbár. -  Herczeg Zoli például azzal teremt legendát  Fehérváron, hogy  saját kezűleg főz lekvárt,  nem kémiai alapú dzsemmel süti süteményeit. Ezek azok az attiűdök, amik egy étteremhez  kötnek.  Ezt szeretem többek között Zoliban - mondja Miklós, és tekintetével a tulajdonost keresi:  - Zolikám, maradt még a pitéből? Vinnék Erikának is!