Merítkezés után a férje ágyában

- Jaj, Shoshana, ez a mikve a legjobb a világon, otthon hat gyerek mellett még arra is alig van időm, hogy a fenekemet kitöröljem. Sietek, a férjem már tűkön ül ám!

Az ortodox zsidó férj nem érintkezik asszonyával, amíg az nem merítkezett meg legkésőbb a menstruáció utáni hetedik napon. A merülést nem lehet elkerülni, különben az asszonyt az engedetlen feleség kitétellel bélyegzik meg. A szigorú vallási törvényt halacha-nak hívják, amit még szigorúbb rabbik felügyelnek. A merítkezés a mikvének nevezett fürdőben zajlik, az akciót fürdőfelügyelő ellenőrzi. Még jó, hogy csak színházban ülünk, nemigaz?

A színházi felütés minimum furcsán illik a naphoz, amit a zalaegerszegi társaság a zsidó kultúra jegyében töltött a fővárosban. (A maroknyi zalai izraelita felekezet a budapesti látogatásokkal egyébként évek óta tiszteletreméltó elszánással ered saját identitása nyomába.)

A színházi felütés minimum furcsán illik a naphoz, amit a zalaegerszegi társaság a zsidó kultúra jegyében töltött a fővárosban. (A maroknyi zalai izraelita felekezet a budapesti látogatásokkal egyébként évek óta tiszteletreméltó elszánással ered saját identitása nyomába.)

Jan Dusek színpadképében - miután a drámai hangulatot a nyitókép kibomlása alatt férfi operaénekesek magas hangján hallott ironikus strófák ellenpontozták - inkább idéződik a gyáröltözők zuhanyzója, mint a rituális fürdő. Mindvégig fehér öltözőszekrények, műanyag padok keretezik a történetet. Maga a medence intim, szűrt fényben áll, üvegfal mögött.

A mikve arra szolgál, hogy a havonta egyszer (!?) történő férj-feleség együttlétet előkészítse, ünneppé tegye, és Istent is odaképzeltesse az ágy mellé. A mikve a nők társasági életének központja, pletykák és csevegések terepe.

De nem sokáig. Shira érkeztéig. Ő segédként dolgozik a mikvében, törülközőt biztosít, felmos, kicseréli a vizet, figyelmeztet: a hajkondicionálót a rabbik betiltották, mert gátol. Ezen még csak felületesen ütköznek meg a nők, köztük Chedva, aki nagy monoklival a szemén, s zavart kislányával a karján érkezik.

- Jaj, megint elestél drágám? - kérdezi az ártatlan Esti, aki azon is sajnálkozik egy kicsit, hogy a lány, Elisheva milyen régóta nem beszél.

- Nincs ehhez nekünk közünk!- szögezi le Shoshana, ez egy tiszta mikve.

Mindez halmazativá sűrűsödik Shira szemében. A kék-zöldre vert Chedva és a traumától megnémult Elisheva sorsa őmiatta nem marad tovább a szőnyeg alá söpörve, még akkor sem, ha a férj választások előtt álló politikus, azaz valaki, akitől sokan függnek. Lassan kiderül, nemcsak Chedvának akad titkolni valója. Szépen elősorolódik a férfiak vallási törvényei miatt hazudozni kénytelen nők összes bánata. Az egyiket épp olyanhoz kényszerítik feleségül, akitől undorodik, míg a szerelmétől eltiltják, s a szexualitást sem magyarázzák el neki. A másiknak a férje nemrég megtért, ezért nem nyúl asszonyához, amíg az a mikvét meg nem látogatja. A harmadik hosszú évek óta titkolja, hogy egy szem fia nem a férjétől van, mert annak nem lehetett feltárni, épp őmiatta nem született gyerekük, így a feleség más megoldást keresett. A mikvét bőszen védő felügyelő maga is rettegésben él, hiszen ura tudta nélkül támogatja kitagadott lányukat.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

Jan Dusek színpadképében - miután a drámai hangulatot a nyitókép kibomlása alatt férfi operaénekesek magas hangján hallott ironikus strófák ellenpontozták - inkább idéződik a gyáröltözők zuhanyzója, mint a rituális fürdő. Mindvégig fehér öltözőszekrények, műanyag padok keretezik a történetet. Maga a medence intim, szűrt fényben áll, üvegfal mögött.

A mikve arra szolgál, hogy a havonta egyszer (!?) történő férj-feleség együttlétet előkészítse, ünneppé tegye, és Istent is odaképzeltesse az ágy mellé. A mikve a nők társasági életének központja, pletykák és csevegések terepe.

De nem sokáig. Shira érkeztéig. Ő segédként dolgozik a mikvében, törülközőt biztosít, felmos, kicseréli a vizet, figyelmeztet: a hajkondicionálót a rabbik betiltották, mert gátol. Ezen még csak felületesen ütköznek meg a nők, köztük Chedva, aki nagy monoklival a szemén, s zavart kislányával a karján érkezik.

- Jaj, megint elestél drágám? - kérdezi az ártatlan Esti, aki azon is sajnálkozik egy kicsit, hogy a lány, Elisheva milyen régóta nem beszél.

- Nincs ehhez nekünk közünk!- szögezi le Shoshana, ez egy tiszta mikve.

Mindez halmazativá sűrűsödik Shira szemében. A kék-zöldre vert Chedva és a traumától megnémult Elisheva sorsa őmiatta nem marad tovább a szőnyeg alá söpörve, még akkor sem, ha a férj választások előtt álló politikus, azaz valaki, akitől sokan függnek. Lassan kiderül, nemcsak Chedvának akad titkolni valója. Szépen elősorolódik a férfiak vallási törvényei miatt hazudozni kénytelen nők összes bánata. Az egyiket épp olyanhoz kényszerítik feleségül, akitől undorodik, míg a szerelmétől eltiltják, s a szexualitást sem magyarázzák el neki. A másiknak a férje nemrég megtért, ezért nem nyúl asszonyához, amíg az a mikvét meg nem látogatja. A harmadik hosszú évek óta titkolja, hogy egy szem fia nem a férjétől van, mert annak nem lehetett feltárni, épp őmiatta nem született gyerekük, így a feleség más megoldást keresett. A mikvét bőszen védő felügyelő maga is rettegésben él, hiszen ura tudta nélkül támogatja kitagadott lányukat.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

Jan Dusek színpadképében - miután a drámai hangulatot a nyitókép kibomlása alatt férfi operaénekesek magas hangján hallott ironikus strófák ellenpontozták - inkább idéződik a gyáröltözők zuhanyzója, mint a rituális fürdő. Mindvégig fehér öltözőszekrények, műanyag padok keretezik a történetet. Maga a medence intim, szűrt fényben áll, üvegfal mögött.

A mikve arra szolgál, hogy a havonta egyszer (!?) történő férj-feleség együttlétet előkészítse, ünneppé tegye, és Istent is odaképzeltesse az ágy mellé. A mikve a nők társasági életének központja, pletykák és csevegések terepe.

De nem sokáig. Shira érkeztéig. Ő segédként dolgozik a mikvében, törülközőt biztosít, felmos, kicseréli a vizet, figyelmeztet: a hajkondicionálót a rabbik betiltották, mert gátol. Ezen még csak felületesen ütköznek meg a nők, köztük Chedva, aki nagy monoklival a szemén, s zavart kislányával a karján érkezik.

- Jaj, megint elestél drágám? - kérdezi az ártatlan Esti, aki azon is sajnálkozik egy kicsit, hogy a lány, Elisheva milyen régóta nem beszél.

- Nincs ehhez nekünk közünk!- szögezi le Shoshana, ez egy tiszta mikve.

Mindez halmazativá sűrűsödik Shira szemében. A kék-zöldre vert Chedva és a traumától megnémult Elisheva sorsa őmiatta nem marad tovább a szőnyeg alá söpörve, még akkor sem, ha a férj választások előtt álló politikus, azaz valaki, akitől sokan függnek. Lassan kiderül, nemcsak Chedvának akad titkolni valója. Szépen elősorolódik a férfiak vallási törvényei miatt hazudozni kénytelen nők összes bánata. Az egyiket épp olyanhoz kényszerítik feleségül, akitől undorodik, míg a szerelmétől eltiltják, s a szexualitást sem magyarázzák el neki. A másiknak a férje nemrég megtért, ezért nem nyúl asszonyához, amíg az a mikvét meg nem látogatja. A harmadik hosszú évek óta titkolja, hogy egy szem fia nem a férjétől van, mert annak nem lehetett feltárni, épp őmiatta nem született gyerekük, így a feleség más megoldást keresett. A mikvét bőszen védő felügyelő maga is rettegésben él, hiszen ura tudta nélkül támogatja kitagadott lányukat.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

A mikve arra szolgál, hogy a havonta egyszer (!?) történő férj-feleség együttlétet előkészítse, ünneppé tegye, és Istent is odaképzeltesse az ágy mellé. A mikve a nők társasági életének központja, pletykák és csevegések terepe.

De nem sokáig. Shira érkeztéig. Ő segédként dolgozik a mikvében, törülközőt biztosít, felmos, kicseréli a vizet, figyelmeztet: a hajkondicionálót a rabbik betiltották, mert gátol. Ezen még csak felületesen ütköznek meg a nők, köztük Chedva, aki nagy monoklival a szemén, s zavart kislányával a karján érkezik.

- Jaj, megint elestél drágám? - kérdezi az ártatlan Esti, aki azon is sajnálkozik egy kicsit, hogy a lány, Elisheva milyen régóta nem beszél.

- Nincs ehhez nekünk közünk!- szögezi le Shoshana, ez egy tiszta mikve.

Mindez halmazativá sűrűsödik Shira szemében. A kék-zöldre vert Chedva és a traumától megnémult Elisheva sorsa őmiatta nem marad tovább a szőnyeg alá söpörve, még akkor sem, ha a férj választások előtt álló politikus, azaz valaki, akitől sokan függnek. Lassan kiderül, nemcsak Chedvának akad titkolni valója. Szépen elősorolódik a férfiak vallási törvényei miatt hazudozni kénytelen nők összes bánata. Az egyiket épp olyanhoz kényszerítik feleségül, akitől undorodik, míg a szerelmétől eltiltják, s a szexualitást sem magyarázzák el neki. A másiknak a férje nemrég megtért, ezért nem nyúl asszonyához, amíg az a mikvét meg nem látogatja. A harmadik hosszú évek óta titkolja, hogy egy szem fia nem a férjétől van, mert annak nem lehetett feltárni, épp őmiatta nem született gyerekük, így a feleség más megoldást keresett. A mikvét bőszen védő felügyelő maga is rettegésben él, hiszen ura tudta nélkül támogatja kitagadott lányukat.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

A mikve arra szolgál, hogy a havonta egyszer (!?) történő férj-feleség együttlétet előkészítse, ünneppé tegye, és Istent is odaképzeltesse az ágy mellé. A mikve a nők társasági életének központja, pletykák és csevegések terepe.

De nem sokáig. Shira érkeztéig. Ő segédként dolgozik a mikvében, törülközőt biztosít, felmos, kicseréli a vizet, figyelmeztet: a hajkondicionálót a rabbik betiltották, mert gátol. Ezen még csak felületesen ütköznek meg a nők, köztük Chedva, aki nagy monoklival a szemén, s zavart kislányával a karján érkezik.

- Jaj, megint elestél drágám? - kérdezi az ártatlan Esti, aki azon is sajnálkozik egy kicsit, hogy a lány, Elisheva milyen régóta nem beszél.

- Nincs ehhez nekünk közünk!- szögezi le Shoshana, ez egy tiszta mikve.

Mindez halmazativá sűrűsödik Shira szemében. A kék-zöldre vert Chedva és a traumától megnémult Elisheva sorsa őmiatta nem marad tovább a szőnyeg alá söpörve, még akkor sem, ha a férj választások előtt álló politikus, azaz valaki, akitől sokan függnek. Lassan kiderül, nemcsak Chedvának akad titkolni valója. Szépen elősorolódik a férfiak vallási törvényei miatt hazudozni kénytelen nők összes bánata. Az egyiket épp olyanhoz kényszerítik feleségül, akitől undorodik, míg a szerelmétől eltiltják, s a szexualitást sem magyarázzák el neki. A másiknak a férje nemrég megtért, ezért nem nyúl asszonyához, amíg az a mikvét meg nem látogatja. A harmadik hosszú évek óta titkolja, hogy egy szem fia nem a férjétől van, mert annak nem lehetett feltárni, épp őmiatta nem született gyerekük, így a feleség más megoldást keresett. A mikvét bőszen védő felügyelő maga is rettegésben él, hiszen ura tudta nélkül támogatja kitagadott lányukat.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

De nem sokáig. Shira érkeztéig. Ő segédként dolgozik a mikvében, törülközőt biztosít, felmos, kicseréli a vizet, figyelmeztet: a hajkondicionálót a rabbik betiltották, mert gátol. Ezen még csak felületesen ütköznek meg a nők, köztük Chedva, aki nagy monoklival a szemén, s zavart kislányával a karján érkezik.

- Jaj, megint elestél drágám? - kérdezi az ártatlan Esti, aki azon is sajnálkozik egy kicsit, hogy a lány, Elisheva milyen régóta nem beszél.

- Nincs ehhez nekünk közünk!- szögezi le Shoshana, ez egy tiszta mikve.

Mindez halmazativá sűrűsödik Shira szemében. A kék-zöldre vert Chedva és a traumától megnémult Elisheva sorsa őmiatta nem marad tovább a szőnyeg alá söpörve, még akkor sem, ha a férj választások előtt álló politikus, azaz valaki, akitől sokan függnek. Lassan kiderül, nemcsak Chedvának akad titkolni valója. Szépen elősorolódik a férfiak vallási törvényei miatt hazudozni kénytelen nők összes bánata. Az egyiket épp olyanhoz kényszerítik feleségül, akitől undorodik, míg a szerelmétől eltiltják, s a szexualitást sem magyarázzák el neki. A másiknak a férje nemrég megtért, ezért nem nyúl asszonyához, amíg az a mikvét meg nem látogatja. A harmadik hosszú évek óta titkolja, hogy egy szem fia nem a férjétől van, mert annak nem lehetett feltárni, épp őmiatta nem született gyerekük, így a feleség más megoldást keresett. A mikvét bőszen védő felügyelő maga is rettegésben él, hiszen ura tudta nélkül támogatja kitagadott lányukat.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

De nem sokáig. Shira érkeztéig. Ő segédként dolgozik a mikvében, törülközőt biztosít, felmos, kicseréli a vizet, figyelmeztet: a hajkondicionálót a rabbik betiltották, mert gátol. Ezen még csak felületesen ütköznek meg a nők, köztük Chedva, aki nagy monoklival a szemén, s zavart kislányával a karján érkezik.

- Jaj, megint elestél drágám? - kérdezi az ártatlan Esti, aki azon is sajnálkozik egy kicsit, hogy a lány, Elisheva milyen régóta nem beszél.

- Nincs ehhez nekünk közünk!- szögezi le Shoshana, ez egy tiszta mikve.

Mindez halmazativá sűrűsödik Shira szemében. A kék-zöldre vert Chedva és a traumától megnémult Elisheva sorsa őmiatta nem marad tovább a szőnyeg alá söpörve, még akkor sem, ha a férj választások előtt álló politikus, azaz valaki, akitől sokan függnek. Lassan kiderül, nemcsak Chedvának akad titkolni valója. Szépen elősorolódik a férfiak vallási törvényei miatt hazudozni kénytelen nők összes bánata. Az egyiket épp olyanhoz kényszerítik feleségül, akitől undorodik, míg a szerelmétől eltiltják, s a szexualitást sem magyarázzák el neki. A másiknak a férje nemrég megtért, ezért nem nyúl asszonyához, amíg az a mikvét meg nem látogatja. A harmadik hosszú évek óta titkolja, hogy egy szem fia nem a férjétől van, mert annak nem lehetett feltárni, épp őmiatta nem született gyerekük, így a feleség más megoldást keresett. A mikvét bőszen védő felügyelő maga is rettegésben él, hiszen ura tudta nélkül támogatja kitagadott lányukat.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

- Jaj, megint elestél drágám? - kérdezi az ártatlan Esti, aki azon is sajnálkozik egy kicsit, hogy a lány, Elisheva milyen régóta nem beszél.

- Nincs ehhez nekünk közünk!- szögezi le Shoshana, ez egy tiszta mikve.

Mindez halmazativá sűrűsödik Shira szemében. A kék-zöldre vert Chedva és a traumától megnémult Elisheva sorsa őmiatta nem marad tovább a szőnyeg alá söpörve, még akkor sem, ha a férj választások előtt álló politikus, azaz valaki, akitől sokan függnek. Lassan kiderül, nemcsak Chedvának akad titkolni valója. Szépen elősorolódik a férfiak vallási törvényei miatt hazudozni kénytelen nők összes bánata. Az egyiket épp olyanhoz kényszerítik feleségül, akitől undorodik, míg a szerelmétől eltiltják, s a szexualitást sem magyarázzák el neki. A másiknak a férje nemrég megtért, ezért nem nyúl asszonyához, amíg az a mikvét meg nem látogatja. A harmadik hosszú évek óta titkolja, hogy egy szem fia nem a férjétől van, mert annak nem lehetett feltárni, épp őmiatta nem született gyerekük, így a feleség más megoldást keresett. A mikvét bőszen védő felügyelő maga is rettegésben él, hiszen ura tudta nélkül támogatja kitagadott lányukat.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

- Jaj, megint elestél drágám? - kérdezi az ártatlan Esti, aki azon is sajnálkozik egy kicsit, hogy a lány, Elisheva milyen régóta nem beszél.

- Nincs ehhez nekünk közünk!- szögezi le Shoshana, ez egy tiszta mikve.

Mindez halmazativá sűrűsödik Shira szemében. A kék-zöldre vert Chedva és a traumától megnémult Elisheva sorsa őmiatta nem marad tovább a szőnyeg alá söpörve, még akkor sem, ha a férj választások előtt álló politikus, azaz valaki, akitől sokan függnek. Lassan kiderül, nemcsak Chedvának akad titkolni valója. Szépen elősorolódik a férfiak vallási törvényei miatt hazudozni kénytelen nők összes bánata. Az egyiket épp olyanhoz kényszerítik feleségül, akitől undorodik, míg a szerelmétől eltiltják, s a szexualitást sem magyarázzák el neki. A másiknak a férje nemrég megtért, ezért nem nyúl asszonyához, amíg az a mikvét meg nem látogatja. A harmadik hosszú évek óta titkolja, hogy egy szem fia nem a férjétől van, mert annak nem lehetett feltárni, épp őmiatta nem született gyerekük, így a feleség más megoldást keresett. A mikvét bőszen védő felügyelő maga is rettegésben él, hiszen ura tudta nélkül támogatja kitagadott lányukat.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

- Nincs ehhez nekünk közünk!- szögezi le Shoshana, ez egy tiszta mikve.

Mindez halmazativá sűrűsödik Shira szemében. A kék-zöldre vert Chedva és a traumától megnémult Elisheva sorsa őmiatta nem marad tovább a szőnyeg alá söpörve, még akkor sem, ha a férj választások előtt álló politikus, azaz valaki, akitől sokan függnek. Lassan kiderül, nemcsak Chedvának akad titkolni valója. Szépen elősorolódik a férfiak vallási törvényei miatt hazudozni kénytelen nők összes bánata. Az egyiket épp olyanhoz kényszerítik feleségül, akitől undorodik, míg a szerelmétől eltiltják, s a szexualitást sem magyarázzák el neki. A másiknak a férje nemrég megtért, ezért nem nyúl asszonyához, amíg az a mikvét meg nem látogatja. A harmadik hosszú évek óta titkolja, hogy egy szem fia nem a férjétől van, mert annak nem lehetett feltárni, épp őmiatta nem született gyerekük, így a feleség más megoldást keresett. A mikvét bőszen védő felügyelő maga is rettegésben él, hiszen ura tudta nélkül támogatja kitagadott lányukat.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

- Nincs ehhez nekünk közünk!- szögezi le Shoshana, ez egy tiszta mikve.

Mindez halmazativá sűrűsödik Shira szemében. A kék-zöldre vert Chedva és a traumától megnémult Elisheva sorsa őmiatta nem marad tovább a szőnyeg alá söpörve, még akkor sem, ha a férj választások előtt álló politikus, azaz valaki, akitől sokan függnek. Lassan kiderül, nemcsak Chedvának akad titkolni valója. Szépen elősorolódik a férfiak vallási törvényei miatt hazudozni kénytelen nők összes bánata. Az egyiket épp olyanhoz kényszerítik feleségül, akitől undorodik, míg a szerelmétől eltiltják, s a szexualitást sem magyarázzák el neki. A másiknak a férje nemrég megtért, ezért nem nyúl asszonyához, amíg az a mikvét meg nem látogatja. A harmadik hosszú évek óta titkolja, hogy egy szem fia nem a férjétől van, mert annak nem lehetett feltárni, épp őmiatta nem született gyerekük, így a feleség más megoldást keresett. A mikvét bőszen védő felügyelő maga is rettegésben él, hiszen ura tudta nélkül támogatja kitagadott lányukat.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

Mindez halmazativá sűrűsödik Shira szemében. A kék-zöldre vert Chedva és a traumától megnémult Elisheva sorsa őmiatta nem marad tovább a szőnyeg alá söpörve, még akkor sem, ha a férj választások előtt álló politikus, azaz valaki, akitől sokan függnek. Lassan kiderül, nemcsak Chedvának akad titkolni valója. Szépen elősorolódik a férfiak vallási törvényei miatt hazudozni kénytelen nők összes bánata. Az egyiket épp olyanhoz kényszerítik feleségül, akitől undorodik, míg a szerelmétől eltiltják, s a szexualitást sem magyarázzák el neki. A másiknak a férje nemrég megtért, ezért nem nyúl asszonyához, amíg az a mikvét meg nem látogatja. A harmadik hosszú évek óta titkolja, hogy egy szem fia nem a férjétől van, mert annak nem lehetett feltárni, épp őmiatta nem született gyerekük, így a feleség más megoldást keresett. A mikvét bőszen védő felügyelő maga is rettegésben él, hiszen ura tudta nélkül támogatja kitagadott lányukat.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

Mindez halmazativá sűrűsödik Shira szemében. A kék-zöldre vert Chedva és a traumától megnémult Elisheva sorsa őmiatta nem marad tovább a szőnyeg alá söpörve, még akkor sem, ha a férj választások előtt álló politikus, azaz valaki, akitől sokan függnek. Lassan kiderül, nemcsak Chedvának akad titkolni valója. Szépen elősorolódik a férfiak vallási törvényei miatt hazudozni kénytelen nők összes bánata. Az egyiket épp olyanhoz kényszerítik feleségül, akitől undorodik, míg a szerelmétől eltiltják, s a szexualitást sem magyarázzák el neki. A másiknak a férje nemrég megtért, ezért nem nyúl asszonyához, amíg az a mikvét meg nem látogatja. A harmadik hosszú évek óta titkolja, hogy egy szem fia nem a férjétől van, mert annak nem lehetett feltárni, épp őmiatta nem született gyerekük, így a feleség más megoldást keresett. A mikvét bőszen védő felügyelő maga is rettegésben él, hiszen ura tudta nélkül támogatja kitagadott lányukat.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

A dolgok megvilágítására érkezett Shira pedig egyenesen nem jár haza, mert három vetélés és két gyerek után nem akar többé teherbe esni, de a fogamzásgátlót tiltja a rabbi, a férj pedig nem tekinti dolgának az ilyesmit.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

Hát ennyit az önfeledt fürdőzésről, s az áhitatos készülődésről, mely a szeretett férfival való, oly nagyon várt szeretkezést előzné meg...

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

Szép kis kaleidoszkóp. De inkább érzelmi szegekkel kivert kaloda, amit a férfiak ácsolnak asszonyaik köré. Megjegyzem, a darab csak látszólag szól az ortodox zsidó szokásokról, mivel jól tudjuk, majd minden dogmatikus berendezkedésben - nemcsak vallásiban! - akad ekképp felépített eszelős rendszer.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tomboltak.

Hadar Gadron színésznőnek ez volt az első színdarabja. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doekal rendezte Pesten. A magyar szöveget Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő készítette.

A politikusfeleség megmentésére indított akció - elmenekül otthonról - kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg a nők össze nem fognak a férjektől, rabbiktól vezényelt karhatalom által ostromlott várrá lett mikve és saját maguk megvédésére.

A győzelem sajnos nem lehet teljes, a harc közben nem veszik észre, a boldogtalan házasságba kényszerített ifjú társuk a medencébe öli magát.

Tehát, míg nyolc asszonyt látunk a színpadon, ahogy az lenni szokott, a férfiak világáról beszélünk. (Nem bántanék meg senkit azzal, hogy kiteregetem, a hazafele úton zajló darabértelmezéskor hányszor hangzott el, női színdarabot láttunk, ehhez mi, férfiak nemigen tudunk hozzászólni.)

A színésznők nagy élményt nyújtanak. Pap Vera elszánt, hazugságával tisztában lévő Shoshanája, Eszenyi Enikő megszállottan tiszta Shirája, Hegyi Barbara rettegő és kétségbeesett Chedvája, Tornyi Ildikó rebbenő Tehilája, Igó Éva kezdeti vakságát a gonoszságig fokozó, majd összeomló Hindije, Börcsök Enikő édes-butus Estije, Kovács Patrícia vagány, frivol, pajkos, önironikus Mikije igen sokat mutat. (Csak egy mondat tőle: Ha a papok az úristen píárosai, nem csoda, hogy így csökken a népszerűsége. )

Az sem meglepő gondolom, hogy felháborodás övezte a darabot az ortodox közösségekben. A férfiak tom