A végén derül ki, milyen baba született (fotókkal)

Koller Csilla Szombathelyen született, élete párja mellé került Zalaegerszegre. Ha futballról lenne szó, a történet elején a feszültség megteremtéséhez elég is lenne ennyi. De nem sportról beszélünk. Bár teljesítménynek nem kicsi, hogy valaki két év alatt a még varrni sem tudtam szintről saját kézműves-termékeivel egy nyáron belül eljusson a soproni Tündér-fesztiválra; Kapolcsra, a Művészetek völgyébe; valamint a híres szombathelyi római kori fesztiválra is. És ezekről ráadásul ne lógó orral, de egyre több önbizalomnövelő pozitív visszajelzéssel térhessen meg a műhelyül is szolgáló egerszegi nappaliba.


- Kislánykoromtól kezdve sokszor nekirugaszkodtam különféle kézműves tevékenységeknek, de a kezdeti nagy lelkesedés mindig gyorsan lelohadt - mesélte Koller Csilla, aki előszeretettel használja harmadikként az Amalfi nevet is. A kapitányét a Tündér Lalából. - A család gondolom azt hitte, hogy most is így lesz, legyintettek, amikor az első próbálkozásaimat látták. Mire pedig elhatalmasodott rajtam a dolog, már nem volt mit tenni ellene.

A történet egyébként igazából egy igazi babával kezdődött, Csengével, a most hároméves és épp kezdő óvodás kislánnyal, akinek anyukája maga szerette volna elkészíteni első babáját.

- Nem tudom miért, mint afféle becsületbeli ügyet éltem meg, hogy a két kezemmel készítsek játékot a kislányunknak - emlékszik a kezdetekre. - Nem végeztem hozzá előtanulmányokat, csináltam ahogy eszembe jutott. A mostaniakhoz képest kissé talán már nyomoréknak tűnik, de persze tőle biztosan nem válunk meg soha.

Csenge ragaszkodik hozzá, mint ahogy ragaszkodna az összes többihez is: a szombathelyi vásáron egyenesen ő volt a kereskedés legnagyobb gátja, megelevenedett kis Móra Ferkóként egyesével igyekezett lebeszélni minden érdeklődőt: Ne vegyétek meg, a baba a miénk!

- Nem törekedtem piacra a babákkal, a munkahelyemen látta meg őket egy Győr megyei kolléga, aki festeget, s ő hívott meg maga mellé a soproni Tündérfesztiválra - folytatta Koller Csilla. - Innen pedig már nem volt megállás. A nézelődők közt volt valaki a kapolcsi szervezők közül, tőle kaptam a következő meghívást, s ugyanígy lehettem ott a Sabaria karneválon is. Nagy élmény volt valamennyi, ha ennyiben marad a dolog, már akkor is megérte. Örök emlék, amikor a Balatonon a cuccom mellett aludtam a szabad ég alatt. Illetve egészen különleges az az érzés, hogy az ember saját két kezével készített dolgai másoknak tetszenek, ráadásul annyira, hogy fizetni is hajlandók érte. S aztán kiteszik otthon a lakásban, együtt élnek vele - szinte befogadják a családba.


S ebből talán kiderül az is: hiába a kislányos indulás, a babák nem gyerekjátékok, nem kicsiknek készülnek. Inkább dísztárgyak, polcra, vitrinbe valók, sőt, volt olyan vevő is, aki fejjel lefelé
lógatott fel egyet a függönykarnisra, mert úgy mutat igazán.

S akkor végre essék szó magáról a termékről! A babák feje belül (az eljárás bábosoktól való) hungarocell golyó, kis darab fa végére tűzve. Utóbbiak ránézésre főzőkanál-nyélnek tűnnek, de megteszi bármi méretben hasonló. A golyóra fűrészporból, WC-papírból készített vizes kotyvalékot hord fel a fejet formáló alkotó, majd száradás (tíz nap-két hét) után festi rá az arcot. Közben készülhet a baba teste: vatelinnel töltve, színes ruhadarabokból varrva; kicsit vásári komédiásos, kicsit Mátyás királyos, kicsit Varjúdombi mesékes. Van, amelyik köpenyt kap, a másik sipkát, a harmadik piros kóchajat, a negyedik szemüveget - illetve a végén valamennyi saját, személyiséget is leíró nevet.

- Nem az elején döntöm el, hogy milyen babát akarok készíteni, a végén derül ki számomra is, hogy ki sikerült - vallja meg Csilla. - Vagy mondjuk azt: akkorra, a legalább nyolc óra közös varrogatás és festegetés végére ismerem meg az illetőt.

Az utolsó, szombathelyi standon már kis névtáblákkal szerepeltek a babák: Alfréda, a jótét tündér; Jankó, a szende manó (ő egy létező kisfiúról kapta a nevét, hasonlóságuk okán), de Pierre, Baltazár és Szervác is került már ki a műhelyből. Ahol egyébként most pihennek a szerszámok.

- Hosszú volt ez a babás nyár család és munka mellett, kicsit pihenek, de biztos, hogy néhány napon belül hiányozni fognak - mondta Csilla. - Addig is járom a turkálókat: hihetetlen, mennyi gyönyörű színes anyagot lehet ezekben összeszedni. Az alapanyagháttér ennek köszönhetően kifogyhatatlan.