Papa, sütünk kenyeret? A förhénci hegyi hajlék titkai

Gyuri bácsi kisgyerekként átbújt a lábak alatt, s elsőként sütette ki a tésztát. Amikor a kenyér ropogósra barnult, rohant haza, hogy a család még melegen falatozhasson belőle. Előfordult, hogy a tészta túlkelt és a kenyér nagyon magas lett, de a teljesen szétlapult - pizzaformájú - verzió is mindig elfogyott.

- Emlékszem olyan időszakra is, amikor sorba kellett állni a kenyérért, s örültük, ha csak egy negyed kilót kaptunk - folytatta Gyuri bácsi. - Persze mindegyik időszak érdekes volt, ahogy a mostani is az. A boltban mindenféle kapható, az egyszerű, klasszikusnak számító fehéren kívül barna, rozsos, kukoricás, tökmagos, lenmagos, sőt ízesített, a többit elég nehéz lenne felsorolni. Zsemlyét szinte már egyáltalán nem veszünk, a kifliből és a perecből csak a sajtosat eszik meg a gyerekek.

Gyuri bácsi úgy vette észre, a gyerekek kifejezetten élvezik az otthoni kenyérsütést. Évekkel ezelőtt még a leánya gyermekeivel, egy cseh gyármányú kuglófsütőhöz hasonlító elektromos masinával, a Remoskával sütött kenyeret.

- Vagy éppen a saját recept alapján kitalált kakaós-vaníliás süteményt, melyhez foghatót a gyerekek bevallása szerint azóta sem készített senki - így Varga György. - Most a feleségem levarázsolta a szekrény tetejéről a gépet, így Szonjával és Hannával ismét kipróbálom megy-e még.

Ennek az ötletnek láthatóan a lányok is örültek, akik izgatottan kérdezgették nagypapájukat az édes tésztakészítés csínjáról-bínjáról. Bár őket az asztalon álló másik, modernebb kenyérsütőgép működése is érdekelte.

- Apa otthon beleszórja a hozzávalókat, és mire a rajzfilmnek vége, kész is a friss kenyér - foglalta össze röviden a történteket a négyéves, Varga Hanna. - A papi is biztosan így csinálja, bár azt még nem láttuk. De majd most!

S, akkor Gyuri bácsi megkérte feleségét, Klári nénit készítse össze a hozzávalókat. Szóval figyeljetek csak: a jó kenyérhez kell egy kis élesztő, liszt, só, langyos víz, néhány csepp olaj és pár szem főtt krumpli. Ezt mind beletesszük a masina keverőtáljába, s ahogy Hanna az előbb mondta, s néhány óra múlva friss kenyérre kenhetjük a baracklekvárt.

- Inkább finom kolbászt harapok hozzá, vagy szalonnát teszek rá - mondta határozottan Szonja. - Persze apa múltkor még a kenyér tésztájába is kolbászt csempészett, sőt az ígérte, egy másikba szalonnát és hagymát tesz majd.

A lányok nagyija, Klári néni nagyon örül, hogy férje süti a kenyeret, hisz ilyen alkalmakkor a család rendszerint összegyűlik. Most augusztus 20-án bizonyára friss kenyér kerülhet az asztalra, melyben bizony már benne lesz Szonja és Hanna keze munkája is.

- Ők még kicsik ahhoz, hogy értékeljék az ünnep jelentőségét, de a kenyérsütés nagyszerű élményén keresztül közelebb kerülnek az ősi fortélyokhoz, megoldásokhoz - fűzte hozzá végül Klári néni.