2010.03.06. 12:12

Teljesen reménytelen helyzet? Falun élő diplomás állást keres

A kistelepülések régi gondja, hogy munkalehetőség híján útra kelnek fiatal értelmiségijei: csak kevesek kapnak állást szülőfalujukban. Ám a többség újabban nemcsak helyben, hanem távolabb sem talál munkát. Fura, de van úgy, hogy a foglalkoztatási helyzet mérsékli az elvándorlást.

zaol.hu

- A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karán végeztem tavaly, s a diploma megszerzése után rögtön elkezdtem állást keresni - mesélte a fiatalember. - Interneten, újságokban, mindenütt, ám azzal kellett szembesülnöm, hogy szakmai gyakorlat nélkül sehova sem vesznek fel. A legtöbb helyen 5 évet kérnek - egy pályakezdőtől...

Gábor számos pályázatot és önéletrajzot küldött szerte az országba, Győrbe, Szegedre, Bajára, mondhatni, feleslegesen. A sorozatos kudarcok nem törték le, inkább növelték eltökéltségét: mint mondta, bárhol is sikerülne munkát találnia, rögtön odaköltözne.

- A csoporttársaim többsége rég elhagyta nemcsak szülőhelyét, de a megyét is - mondta. - Sokan Budapesten, Székesfehérváron, Pécsen dolgoznak. Én is mennék, ha lenne hová, nincs ebben semmi kivetnivaló, sőt, úgy vélem, így van rendjén.

Ami a tipikus mai magyar vidéki értelmiségi-sorsot illeti, Gáboréhoz hasonló véleményt fogalmazott meg a miháldi, 24 esztendős Lukács Lívia is, aki pedagógus, illetve mérlegképes könyvelői oklevéllel rendelkezik.

- Három éve szereztem meg a diplomámat Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, tanító-magyar szakon. Sajnos, itt helyben nem tudtam elhelyezkedni, de Kanizsán és a környező településeken sem - így az ifjú hölgy. - Az Út a munkához program keretében alkalmaztak itt, az önkormányzatnál közcélú foglalkoztatottként. Persze, hogy nem ez az életcélom, de ennek is örültem, mert már sok csalódás, elutasítás ért. Meggyőződésem, hogy a közszférában meghirdetett állásokra sok esetben megvan már az ember, az elbeszélgetés puszta színjáték. Lassan teljesen reményvesztetté válok - talán ha a közeli városban, Nagykanizsán adódna valami álláslehetőség... Oda még elköltöznék, de távolabb semmiképp. Hozzáteszem, ebben azért nem nagyon reménykedem. Menjünk csak végig a városon, s mit látunk: kínai üzlet, gyógyszertár, bank. Ez bizony, szegényes kínálat.

Lukács Lívia azt is hozzátette: ha mégis akad üres állás, vidéki lányként eleve hátránnyal szállhat ringbe érte. Tapasztalatai szerint ugyanis sok munkáltató nem akar útiköltség-térítést fizetni, így aztán eleve inkább a városból válogat.

Meglehetősen kilátástalan hát a fiatal vidéki értelmiségiek helyzete, ennélfogva valóban a sors kegyes ajándéka, ha valaki szülőfalujában jut munkához. Maradva Miháldon: a helyi általános iskola két pedagógusa, Lőrinczné Vig Mónika és Magyarné Miatta Éva az élet kegyeltjei közé tartozik.

- Mi tényleg szerencsések voltunk, mert éppen akkor ment el nyugdíjba egy kolléganő, amikor lediplomáztunk - mondta Lőrinczné Vig Mónika. - Abban az időben egyébként is könnyebb volt elhelyezkedni, a most végzők helyzete sokkal rosszabb. Biztosan ez is közrejátszik abban, hogy a fiatal értelmiségiek könnyebb szívvel mozdulnak más irányba. Pedig úgy vélem, egy falu adottságaival, lehetőségeivel a város nemigen tud versenyezni.

Apropó adottságok: egyes kistelepüléseken éppen ezek jelenthetik a megtartó erőt, vagy esetenként a túlélés lehetőségét. A surdi Tarabi Erikát a település legnagyobb foglalkoztatójaként az önkormányzat alkalmazza, adminisztrátori munkakörben. A fiatal hölgy érettségi után elvégzett egy igazgatás-ügyintézői képzést, majd művelődésszervező szakon szerzett diplomát.

- Örülök neki, hogy itthon maradhattam, s nem kellett messze mennem a szeretteimtől - magyarázta. - Mert a többség elmegy, ha nem a munkahely, akkor a párválasztás miatt.

Tarabi Erika hozzátette még: a helyben maradást a surdi fiatalok esetében némiképp segítheti a térség specialitásának számító fenyőtermelés. Erika egy évet töltött álláskereséssel, ez idő alatt állandó jövedelemmel nem rendelkezett. Mint mondta, jól jött a karácsonyfa-értékesítésből befolyó pluszbevétel, amivel sikerült áthidalni a nehézségeket.

- Ha a szomszédos Ausztria munkaerőpiaca megnyílik, az minden bizonnyal a lehetőségek bővülését jelentheti a kistelepüléseken élő álláskeresők, így az értelmiségiek számára is. Ebből az következik, hogy utóbbiak is nagyobb arányban tudnak elhelyezkedni a Lajtán túl, ami kissé növelheti az elvándorlást - mondta Pölöskei János, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ nagykanizsai kirendeltségének vezetője. - A turizmus, az idegenforgalom köré épülő szolgáltatások bővítése jelentheti az egyik kitörési pontot a falvak számára, ami felszívná a távozáson, ne adj isten külföldi munkavállaláson gondolkodó fiatal értelmiségi réteget. Egyébként nem mindenki vállal külföldi munkát. Az itthon maradók körében pedig megfigyelhető, hogy a faluból városba költözők egzisztenciájuk megalapozása után visszamennek lakni a legközelebbi kistelepülésre, vagy legalábbis kertvárosi részbe. Ez Nyugat-Európában rég így működik, s nálunk is kezd tendenciává válni. A helyzet tehát nem reménytelen...

- Örülök neki, hogy itthon maradhattam, s nem kellett messze mennem a szeretteimtől - magyarázta. - Mert a többség elmegy, ha nem a munkahely, akkor a párválasztás miatt.