Horgászparadicsom: Miért éppen Alaszka?

Sokszor nem tudom eldönteni, hogy vajon a zsákmányszerzés vagy maga a környezet vonzhatja őket jobban. Szörényi Zoltán is egy lehetne közülük, de ő olyan helyre is eljutott, ahova csak nagyon kevesen. Lazachorgászatra vágyott vadregényes tájon.

Gyermekkorom óta arról álmodozom, hogy egyszer a nagy vadász-utazó Széchenyi Zsigmond nyomán barangolhassak a hegyek között. Végül mindkét álmom valóra válhatott - és mégsem - olvasható Alaszka - Útinapló nem csak horgászoknak című könyvében. A Budapestről egy éve Gyenesdiásra költöző, eredeti foglalkozását tekintve geofizikus kalandor tavaly óta a keszthelyi Vajda Gimnázium igazgatója. 2002-ben, egy év tervezgetés után indult útnak Kovács Csaba barátjával, hogy paradicsomi állapotokban legyen részük - már ami a halfogást illeti. Beszélgetésünk apropója egy előadással egybekötött könyvbemutató, amit új lakóhelyének klubkönyvtárában tartott. Nem csak horgászoknak. - De miért éppen Alaszka?

- Alaszka az egyik utolsó olyan hely, ahol az eredeti természet megőrződött, nem avatkozott be az ember. Magyarországon már egy talpalatnyi érintetlen terület sincs. Régóta érlelődött bennünk az út gondolata. Egy évig terveztünk, információkat gyűjtöttünk, ami végül szinte semmit sem ért. Sok meglepetés ért minket a helyszínen, az egész koncepción is változtatni kellett.

Előtte sokáig Mongóliába jártam horgászni és dolgoztam is ott régebben. Geofizikus szakmával, mondhatni, bejártam az egész világot.

- És a halak valóban olyan mennyiségben várták Önöket, mint ahogy számítottak rá?

- Alaszkába minden horgász szeretne egyszer eljutni. Olyan időszakos halbőség van, ami hihetetlen. Nem kell lesni őket, hanem egymás után csak jönnek és jönnek. Végeláthatatlan sorban, tízezrével, százezrével vonulnak a lazacok. Persze, pisztrángok is vannak, azok is vándorolnak, de mi a lazacokra mentünk inkább.

- Mennyi ideig és hol töltötték a kiváltságos nyaralást ?

- Másfél hónapig voltunk kint, igazi nomád módon, sátorral egy olyan területen, ahol egy teremtett lélek sincs. Alaszkában sok rezervátum van, amik különböző fokozatúak. Azon a szakaszon ahol mi voltunk, rajtunk kívül senki nem tartózkodott, csak a természetőrök, akik néha ellenőrizték, hogy mit csinálunk. Igazi vad táj ez, ahol nem lakik senki, nincsenek gyárak, minden az eredeti állapotában van. Lenyűgöző. Ami érdemleges terület, az csak repülővel érhető el. Ami autóval is megközelíthető, ott az ember már letette a bélyegét. Tönkretette, beépítette, elfoglalta, vagy bezárta. Egyedül a rezervátumok érintetlenek még.

- Egy kietlen táj a szépsége mellett félelemérzetet is okozhat, már ha csak a medvékre gondolok...

- Azokkal a természetes állapotban élő medvékkel, akik megszokták, hogy megszerzik maguknak az élelmiszert nincs gond, ők félnek az emberektől. Ám akadnak, akik az embertől szerzik be az ennivalót. Akár a sátrakból is elrabolják az élelmiszert, de mi olyanokkal nem találkoztunk. Nem mondom, hogy nem volt egy-két kényes szituáció. Amikor két méterről hatalmas grizzly ágaskodott a barátom fölé, ráadásul egy magas partról... De csak üvöltöttünk egymásra, azután jobbnak látta a távozást. Nehéz azt így utólag megmondani, hogy az izgalom, vagy a félelem volt az erősebb, de túltettük magunkat mindenen. A legizgalmasabb az volt számunkra, amikor felvittek egy folyó felső szakaszára minket és onnan csónakkal jöttünk le.

- Alaszkáról a hideg jut az ember eszébe.

- Az időjárás kegyes volt hozzánk, állítólag az évszázad legmelegebb nyarát sikerült kifognunk. A felkészülés alapkoncepcióját Széchenyi Zsigmond Alaszkában vadásztam című könyve adta. Gyerekkoromban olvastam és annak szinte minden betűjét tudtam. Abban azt írta, hogy nyolc fok, esik az eső - hét fok, esik az eső. Ehhez képest alig esett, és volt még húsz fok is.

- A bevezetőben arról tesz említést, hogy az álom valóra vált, de mégsem. Ez mit jelent?

- Azokat a halakat nem lehet kifogni, amit mi terveztünk, és nem lehet ott horgászni és oly módon, ahogy azt elképzeltük. A vizek nagy része gleccservíz, ami zavaros. Mi a tiszta vízben szerettünk volna azokkal a módszerekkel horgászni, amit nem lehetett alkalmazni.

- A naplószerűen megírt könyvében olvasható, hogy hiányzott azért a család.

- Sokszor hazagondoltam, persze. De feleségemmel megbeszéltük az út előtt, hogy nem fogunk sokat telefonálgatni. Ez most másról szólt. De arra gondoltam, hogy azt a gyönyörű vidéket látniuk kell majd nekik is, és ez jó érzéssel töltött el. És tudtam, hogy otthon minden rendben van.